Manapség egyre gyakrabban találkozhatunk a regeneratív turizmus fogalmával. Szállodák, vendéglátóhelyek, utazási irodák ígérik, hogy náluk/velük nem csupán kisebb ökológiai lábnyomot hagyunk magunk után, de utazásunk aktívan hozzájárul a természet és a helyi közösségek megújulásához is. Aha, ez jól hangzik – talán túl jól is. Vajon valóban képes egy utazás jobbá, élhetőbbé tenni egy helyet, mint amilyen érkezésünk előtt volt? 

A fenntarthatóságtól a regenerációig

A fenntartható turizmus fogalmát az ENSZ Turisztikai Világszervezete (UN Tourism) úgy határozza meg, mint olyan turizmust, amely figyelembe veszi a jelenlegi és jövőbeli gazdasági, társadalmi és környezeti hatásokat, miközben egyensúlyt teremt az utazók, a helyi közösségek és a természeti környezet érdekei között. A cél nem csupán a környezetvédelem, hanem a kulturális örökség megőrzése és a helyi gazdaság támogatása is.

A regeneratív turizmus ennél tovább lépne: nem elégszik meg azzal, hogy „kevesebb kárt” okozunk, a kézzelfogható pozitív változás előidézése a cél. Ez a szemlélet a regeneratív mezőgazdaságból ered, ahol egyfelől a talajromlás megállítása van fókuszban, másfelől a talaj termékenységének helyreállítása. A turizmusban ugyanez az elv jelenik meg: hogyan lehet egy utazás eredményeként egészségesebb az ökoszisztéma, erősebb a helyi gazdaság vagy összetartóbb a közösség?

Regeneráció a valóságban

Egy valóban regeneratív utazás nem attól lesz az, hogy a hotel, amelyben megszállunk, újratölthető tusfürdőt vagy bambusz szívószálat kínál. Ezek hasznos fenntarthatósági intézkedések, de önmagukban még nem jelentenek megoldást. A regeneratív szemlélet ennél mélyebbre nyúl.

Vagyis a szálláshely helyi mesterekkel építtet, őshonos növényeket telepít vissza, természetes élőhelyeket állít helyre, saját bevételéből természetvédelmi projekteket finanszíroz, vagy olyan képzéseket szervez, amelyek hosszú távon javítják a helyiek megélhetését.

Ugyanez igaz az utazóra is, aki partnerként vesz részt az adott hely életének alakulásában abban a pár napban, hétben. Helyi vezetőket választ, családi vállalkozásoknál vásárol, lokális alapanyagokból készült ételeket fogyaszt, és tiszteletben tartja a közösség szokásait. A hangsúly azon van, hogy az utazás ne pusztán az átgondolatlan fogyasztásról szóljon, hanem képes legyen értéket teremteni.

És ez valóban működik?

Erre a kérdésre nincs egyszerű igen vagy nem válasz, mivel a regeneratív turizmus még kialakulóban lévő koncepció. Egy 2022-ben publikált kutatás szerint ugyan már létezik egy átfogó elméleti keretrendszer, de a gyakorlati megvalósítás sok helyen még kezdeti fázisban jár. A Global Sustainable Tourism Council (GSTC), amely a fenntartható turizmus nemzetközi standardjait dolgozza ki, ennél kritikusabban fogalmaz. Álláspontjuk szerint sokan úgy állítják be a regeneratív turizmust, mintha az a fenntarthatóságot váltaná fel, miközben a fenntartható turizmus eredeti definíciója is magában foglalja a pozitív hatások növelését, nem csupán a negatívak csökkentését. A szervezet szerint jelenleg hiányzik egy egységes, mérhető és széles körben elfogadott regeneratív keretrendszer.

Ez azt jelenti, hogy két azonosnak hirdetett „regeneratív” szálláshely között óriási különbség lehet. Például az egyik valóban természetvédelmi projekteket finanszíroz, helyi munkaerőt alkalmaz és hosszú távú ökológiai törekvéseket tűz ki maga elé. A másik ennél jóval kevesebbet tesz, vagy rosszabb esetben csak lecseréli a „sustainable” szót „regenerative”-re a róla szóló leírásokban, és kész…

A greenwashing után jöhet a „regenerative washing”?

Sajnos igen. Mivel jelenleg nincs hivatalos nemzetközi tanúsítás arra, hogy mi számít regeneratív turizmusnak, sok vállalkozás szabadon használja a kifejezést. Ez hasonló helyzetet teremtett, mint amit néhány évvel ezelőtt a „zöld” vagy „öko” címke felelőtlen használata idézett elő.

Éppen ezért érdemes mindig konkrétumokra fókuszálni, amikor egy-egy ilyen helyet checkolunk: milyen projektre fordítják a bevételük egy részét? Milyen természetvédelmi programokat támogatnak? Mekkora arányban dolgoznak ott helyiek? Vannak-e nyilvánosan elérhető hatásmérések? A hiteles szereplők ezeket rendszerint részletesen bemutatják.

Nemzetközi jógyakorlatok

Bár a fogalom még kiforratlan, léteznek inspiráló kezdeményezések.

Új-Zéland turisztikai stratégiája például egyre inkább arra a maori világképre épít, amely szerint az ember nem ura, hanem része a természetnek. A cél nem a turisták számának növelése, hanem a természeti és kulturális értékek hosszú távú megőrzése. Costa Ricán számos ökológiai szálláshely védi az esőerdőket, emellett aktívan részt vesznek azok helyreállításában, őshonos fafajokat telepítenek vissza, illetve természetvédelmi kutatásokat támogatnak.

Skóciában több rewilding-program kapcsolódik a turizmushoz: a látogatók részvételével zajló élőhely-regeneráció egyszerre támogatja a biodiverzitást és a vidéki közösségek gazdaságát.

Dánia pedig egy egészen más irányból közelít: a CopenPay kezdeményezés jutalmazza azokat a turistákat, akik kerékpárral közlekednek, hulladékot gyűjtenek vagy tömegközlekedést használnak. Bár ez még inkább egy ösztönző program, jól mutatja, hogy a turizmus aktív szerepet vállalhat a pozitív változások terén. 

Mit tehet egy átlagos utazó?

A regeneratív utazás nem feltétlenül kerül többe, inkább egyfajta szemléletváltást igényel.

Ha egy családi vendégházban szállunk meg egy nemzetközi hotel helyett, máris több pénz marad helyiek kezében. Ha tősgyökeres guide-dal fedezünk fel egy nemzeti parkot, hitelesebb élményt kapunk, illetve közvetlenül támogatjuk a közösséget. Ha nem ugyanazokat a túlterhelt ikonikus helyszíneket keressük fel, mint sokan mások, hanem kevésbé ismert régiókat választunk, hozzájárulhatunk a turizmus egyenletesebb eloszlásához.

A lassabb utazás – kevesebb helyszínnel, hosszabb tartózkodással – szintén csökkentheti az egy napra jutó környezeti terhelést, és eközben mélyebb kapcsolatot alakíthatunk ki az adott hellyel.

De mivel repülővel utazunk, ezek kevesebbet számítanak, ugye?

A repülés ténye talán a fenntartható és regeneratív turizmus legnehezebb témája, hiszen egy, vagy akár egyszerre több interkontinentális repülőút jelentős szén-dioxid-kibocsátással jár. 

Fontos, hogy a tudatosabb utazásra törekvés nem oldja fel a repüléssel kapcsolatos problémákat, illetve nem mentesít a kibocsátás csökkentése alól. A legnagyobb pozitív hatást továbbra is az jelenti, ha ritkábban repülünk, hosszabb időre utazunk, előnyben részesítjük a közösségi közlekedést, és tudatosabban választjuk meg úti céljainkat.

A szemléletváltás kulcsfontosságú

A regeneratív turizmus önmagában nem fogja megoldani a tömegturizmus vagy a klímakrízis kihívásait, de egy fontos kérdésre világít rá: elég-e, ha csak kevesebb kárt okozunk? Lehet, hogy a jövő utazása már nem arról szól, hány országot pipáltunk ki egy térképen, hanem arról, milyen nyomot hagytunk magunk után és mit teszünk a változás érdekében?

Ha ez a „nyom” egy helyreállított élőhely, egy megerősödött helyi vállalkozás vagy egy olyan közösség, amely valóban profitál a látogatók jelenlétéből, akkor a regeneratív turizmus több lehet egy divatos buzzwordnél.

Ehhez azonban nem új címkékre, hanem átláthatóságra, mérhető eredményekre és még több tudatos utazóra lesz szükség. 

Szöveg & kiemelt kép: Zahorján Ivett