Duncsák Krisztina trombitaművészként érkezett Portugáliába, de nem sokkal azután egy másik hivatás is kirajzolódott előtte. Mára több mint egy évtizede idegenvezető és utaskísérő a dél-európai országban, tevékenysége köré saját márkát és aktív közösséget épít, emellett igyekszik a valódi Portugáliát megmutatni az utazóknak, akiknek személyre szabott programokat állít össze. Szerinte ugyanis az idegenvezetés nem attól működik, hogy minél több információ hangzik el, hanem hogy a hely és az ember egymásra talál ebben a folyamatban.
Egy turnéval kezdődött
Krisztina korábban nem álmodozott arról, hogy egyszer majd erre az útra lép. Trombitaművészként, egy turné miatt utazott először Portugáliába, és már akkor megfogta az ország hangulata. Több európai országban is megfordult akkoriban, de hamar kiderült számára: a szabadelvűbb, déli kultúrák állnak közel hozzá.
„Művészlélek vagyok, így tudtam, hogy ugyan Svájc vagy Németország is gyönyörű, nem az én világom. Portugália viszont nagyon megtetszett, olyannyira, hogy amikor felmerült bennem a költözés gondolata, végül minden olyan természetesnek tűnt ezzel kapcsolatban. Már csak azért is, mert a szüleim akkoriban már itt éltek” – mondja Krisztina.
Portugáliába érkezve megtanulta a nyelvet, majd egy év után egy helyi zeneiskolában kapott munkát. A zene még jó ideig az élete része maradt, később gyermekei születtek, és ezzel párhuzamosan egy új fejezet nyílt az életében.
A Facebook ereje
Krisztina elkezdte megosztani a mindennapjait Portugáliából egy Facebook-oldalon. „Nem állt emögött semmiféle stratégia, akkoriban nem is nagyon volt szükség trükközésre ahhoz, hogy egy jól szerkesztett, érdekes Facebook-oldalra felfigyeljenek az emberek. A kíváncsiság hajtott, és az, hogy megmutassam, hogyan élnek itt, mit látok, mit tapasztalok Portugáliában” – mondja a Magyar Idegenvezető és utaskísérő – Portugália oldal alapítója.
Aztán sorra érkeztek az üzenetek, kommentek, az emberek egyre többet kérdeztek, szerettek volna többet megtudni az országról. Az oldal eközben közösséggé nőtte ki magát, Krisztina pedig egy idő után azt vette észre, hogy tulajdonképpen egyfajta magyar információs ponttá vált. Ekkorra a zenei pályát a magánéleti változások miatt is maga mögött hagyta, majd megszületett az ötlet, hogy a Portugáliával kapcsolatos tudását arra használja, hogy hivatásszerűen segítsen másoknak is felfedezni a térséget.
A szükséges képzéseket elvégezte, majd munkába is ált – ennek már 12 éve.
A social media mint munkaeszköz
Krisztina, ahogy ő mondja, már az elejétől fogva maga szerette volna meghatározni, hogy kikkel dolgozik, milyen túrákat vállal, milyen élményt ad át az utasainak. „Mindig is nagyon fontos szempont volt számomra az, hogy saját magam főnöke legyek, és válogathassak azokból a munkákból, amiket idegenvezetőként szeretnék elvégezni.”
A social media szerinte nem egyszerűen arról szól, hogy valaki időnként feltölt egy szép naplementét az óceánparton üldögélve. A saját márka mögött folyamatos jelenlét, állandó interakció van, és ez szerinte a szakmai hitelesség egyik záloga.
És miközben egyre több idegenvezető adja ki a közösségi média oldalainak kezelését másnak, Krisztina ragaszkodik ahhoz, hogy a saját hangja, stílusa, gondolatai maradjanak a kommunikációja középpontjában.
Nemcsak turistákat vezet, hanem kíváncsi személyiségeket
12 év alatt sok víz lefolyt a Dunán – és a Tejo-n is. Nemcsak Portugália turizmusa alakult át fokozatosan, de az utazók elvárásai is, amihez hozzájárult többek között a közösségi média és az információhoz való hozzáférés változása is.
Ma már néhány kattintással komplett útitervet készíthetnek maguknak az utazók, a mesterséges intelligencia pedig akár egy teljes napot is megtervez helyettük. Csakhogy van valami, amit az AI nem tud kiváltani: annak felismerését, hogy az előttünk álló ember a lelke legmélyén, valójában mire vágyik az utazása során.
„Ez nemcsak arról szól, hogy be kell vonzanod az embereket. Marketingesnek, standuposnak, pszichológusnak kell lenned, és közben ismerned kell a saját határaidat is” – mondja a szakember. Vallja továbbá, hogy idegenvezetőként folyamatosan alkalmazkodni kell az emberekhez. Ha egy méhész érkezik hozzá, a méhekről beszélget vele. Ha tudós, akkor tudományos témák kerülnek elő. Ha favágó vagy tűzoltó, akkor az ő világukhoz próbál hozzátenni a maga módján.
A titok: elkapni a flow-t
„Ha idegenvezetőként el tudjuk kapni a flow-t az igényekkel kapcsolatban és tudunk személyre szabottan működni, akkor nagyobb az esélyünk a sikerre. De ha ahhoz ragaszkodunk, hogy 600 évszámot felsorolunk, mert nekünk ez a fontos vagy mert így tűnünk szakmailag felkészültnek, holott az utazók szemmel láthatóan nem ezért jöttek, akkor sajnos veszítünk. Szerintem a képlet ennyire egyszerű.”
A jó idegenvezető tudja, mikor kell beszélni, mikor kell megállni, mikor lehet letérni az előre megtervezett útvonalról, és mikor kell egyszerűen hagyni, hogy az utazó csak úgy legyen és magába szívja az ország, az adott hely lelkületét.
Különösen fontos, hogy a szakemberek ráérezzenek az utasaik elvárásaira, főleg akkor, amikor a személyes igényeik nem illenek bele az általános turistaprogramokba. Krisztina olyannyira fontosnak tartja a szakmai párbeszédet és tudásátadást, hogy egy idegenvezetőknek szánt akadémiát is létrehozott, ahol többek között erről is beszél bővebben.
Portugália túl a(z AI generált) fotókon
Krisztina a Portugáliában eltöltött évek alatt nemcsak azt tanulta meg, mit szeretnek látni az odautazók, hanem azt is, hogyan működik az ország. Kiemeli, hogy a portugálokat különösen erős identitástudat jellemzi, lakói ragaszkodnak a saját kultúrájukhoz, hagyományaikhoz és ételeikhez.
A portugál konyha nem csupán látványos fogásokból és hype-olt cukrászdákból áll, sőt. A helyiek számára az igazi portugál ízek inkább a mindennapok ételeiben köszönnek vissza: húsok, sok-sok hal, hagyományos sütemények, finom borok, kisvárosi piacok és közösen eltöltött étkezések keretezik leginkább a helyi gasztrokultúrát.
„Tudják, hogy mit fognak enni aznap délben vagy este. És többek között ezek az apró dolgok jelentik a biztos pontot számukra” – mondja az idegenvezető, aki szerint talán ez az egyik olyan portugál szokás, amit érdemes lenne jobban átadni az ideutazóknak: nem kell mindig sietni. Le lehet ülni nyugodtan ebédelni, beszélgetni közben, aztán este együtt, kellemes tempóban megvacsorázni. Nem muszáj minden percet kitölteni, és az sem baj, ha néha csak élvezzük egymás társaságát és azt, ami épp történik velünk.
Oké, de mi van a túlturizmussal?
Porto, Lisszabon, Sintra az elmúlt években egyre népszerűbbek lettek, de Krisztina szerint nem lehet Barcelónával vagy Velencével egy kategóriába sorolni. Ugyanakkor bizonyos helyeken már érzékelhetők a tömegturizmus tünetei. Erre jó példa Sintra, ahol az idegenvezető saját tapasztalatai alapján a turistabuszok és a helyi közlekedés összehangolása komoly kihívásokat jelent.
„A túlturizmussal kapcsolatban az az egyik nehézség, hogy az utazók sokszor éppen azokat a helyeket szeretnék látni, amikről mindenki más is beszél. Egy-egy Instagram-poszt, TikTok-videó vagy népszerű útikönyv pedig tovább erősíti ezt. Ezért én igyekszem alternatívákat mutatni, csakhogy ezekre nem mindig van kereslet” – magyarázza.
Idén például kifejezetten olyan, visszatérő utazóknak szánt kiscsoportos programokat indított, amelyek kevésbé ismert helyekre viszik el azokat, akik már többször jártak Portugáliában. A gyakorlat azonban nem feltétlenül azt mutatja, hogy ezek vonzóak lennének. „Az emberek sokszor inkább azt akarják látni, amit Juliska is látott a szomszédjukban” – teszi hozzá az idegenvezető.
Vagyis miközben elvileg végtelen mennyiségű információ áll a rendelkezésükre, az utazók nagy része ugyanarra vágyik. A népszerűség pedig önmagát erősíti: minél többen látják az adott helyet, annál többen akarnak odalátogatni, hogy ők is a saját szemükkel lássák. Ahhoz tehát, hogy a terhelt célpontok némileg fellélegezhessenek, az utasoknak is nyitottnak kell lenniük arra, hogy ne feltétlenül ugyanazt az élményt keressék, amit már sokan mások láttak, megosztottak. Ehhez pedig legalább olyan érdekes új helyszíneket kell eléjük tárni, vonzóvá és infrastrukturálisan elérhetővé tenni, amelyekért megéri letérni a kitaposott ösvényekről.
Az útvonal ugyanaz, az élmény változik
Felmerül a kérdés: hogyan lehet 12 év után, nap mint nap ugyanazokon az útvonalakon járva folyamatosan kíváncsinak, motiváltnak maradni idegenvezetőként? Krisztina válasza egyértelmű: az útvonal lehet ugyanaz, de az utasok változnak.
„Hiába ugyanazon az útvonalon megyek végig, biztos lesz valami csavar a dologban, amire nem számítottam, vagy egy olyan téma, amiről korábban még nem beszéltem. Engem még 12 év után is érnek meglepetések.”
„Szeretem az embereket, és ezért tudok velük dolgozni” – teszi hozzá, majd rávilágít, hogy humor nélkül aligha működne az, amit csinál. „Egy hosszú, fizikailag megterhelő nap során nem lehet folyamatosan ugyanazon a komoly hangon kommunikálni. Tapasztalataim szerint a humor nagyon sokat adhat hozzá a vezetéshez.”
Nem sprint, hanem hosszútávfutás
Az idegenvezetés mögött komoly fizikai és mentális terhelés is van. Krisztina egy-egy munkanapon akár 18–20 ezer lépést is megtesz, és előfordul, hogy egymás után több héten keresztül dolgozik. Korábban sokkal több munkát vállalt, később azonban tudatosan emelt az árain. Elmondása szerint nemcsak azért tett így, hogy többet keressen, hanem azért is, hogy némileg csökkentse magán a nyomást és hogy ne égjen ki hosszú távon.
„Egy olyan munkában, ahol a saját személyiséged a szolgáltatás része, különösen könnyű összemosni azt, hogy hol ér véget a hivatás és hol kezdődik a magánélet. Ezért már most úgy gondolok a következő 10 évre, hogy szeretnék még idegenvezető lenni, de más ritmusban. És azt sem zárom ki, hogy később, idősebb koromban csoportvezetőként folytatom” – összegzi a szakember.
Minden jel arra mutat, hogy Krisztina nem egy kipipálandó úti célként tekint Portugáliára, hanem egy olyan sokszínű, megannyi élményt és látnivalót ígérő országként, amelyet érdemes lassan, figyelmesen befogadni. Kérdezni róla, megérteni, ízlelgetni, néha pedig egyszerűen csak jelen lenni benne. A tudatos utazás és utaztatás lényege is valami hasonló: figyelembe venni azt, hogy hogyan vagyunk jelen egy adott helyen. És ebben az idegenvezetőknek, szolgáltatóknak is fontos szerepük van: merjenek lassabban haladni, alternatívát mutatni, személyre szabni, az utazók pedig nyissanak a még felfedezetlen úticélok és kevésbé „sablonos” programok felé is.
Szerző: Zahorján Ivett