28. alkalommal borul szivárványba a város július 15-én, és az egyenlő emberi jogok kivívásának kérdése még mindig aktuális hazánkban, ahogyan a Vedd vissza a jövőd! szlogen is. Az LMBTQ+ közösség erejéről, a cselekvés fontosságáról, a felvonulást megelőző egy hónapos fesztiválról, és arról, hogy milyen komplex, kihívásokkal teli tervezés és szervezés előzi meg az ország legnagyobb emberi jogi tüntetését, a Budapest Pride szervezője, Hrubi Zita mesélt nekünk.

Milyen feladatot látsz el a szervezeten belül?

Habár alapvetően egész évben a médiakommunikációval és az IT-val foglalkozom, idén én voltam a fesztivál megnyitójának felelőse, a felvonulásban pedig az infrastruktúrát viszem. A Pride-on belül vannak munka- és projektcsoportok, utóbbin belül van egy fesztivál és egy felvonulás pakk. A honlapunkon mindig feltüntetjük, hogy az adott feladatkört éppen ki látja el, mert ez évről-évre változik, nincs olyan, hogy mindig mindenki ugyanazt csinálja. Nekem mindkét mostani feladatom első projektfelelősségem is egyben. Mindegyik terület kihívás, mert nagyon komplexek, de sokat számít, hogy ki mennyire éli meg nehéznek azt a részt, amit visz az adott évben.

Hogyan veszi kezdetét a fesztivál előkészítése?

Már ősszel nekilátunk. Akkor van egy stratégiai hétvégénk, picit „bezárkózunk”. Ez az agyalás rész, amikor is kitaláljuk, hogyan induljunk neki az aktuális fesztivál létrehozásának.

Ekkor van projekttag-toborzásunk is. Érdemes megemlíteni, hogy vannak azok az önkénteseink, akik egy-egy eseményre, napra jönnek, mellettük vannak a projekttagok és a szervezők. Az ő munkájuk egész éves. Jelenleg tizennégy szervező és negyven projekttag van, emellett körülbelül háromszáz önkéntes segít még. Januártól pedig fokozatosan sűrűsödnek a feladatok és a megbeszélések is, tehát több mint fél évvel a fesztivál előtt már szervezési munkálatokban vagyunk.

Az általános politikai közhangulat milyen hatással van a szervezésre?

Erre egy konkrét példát mondok. Helyszínt keresünk a megnyitónak és a helyszín nem akarta beengedni a programot, mert attól félt, hogy közszeméremsértés lesz a színpadon. Az megint más, amikor azt mondják, hogy azért nem szeretnék ezt az eseményt befogadni, mert félnek, hogy utána negatívan hat rájuk. Ez sem jó, de amikor már maga a helyszín mondja azt, hogy attól tart, hogy itt valami olyan dolog fog történni, ami közszemérmet sért, az elég durva.

Ez nagyban köszönhető a jelenlegi politikai közhangulatnak is, de fontos megemlíteni, hogy pozitív példák is vannak. Van egy olyan élményem, hogy egyszer bementem egy textilboltba, mert egy nagy szivárványos zászlót akartunk varrni. Soroltam a színeket és ők közben feldolgozták az infót, hogy miért pont ezt a hatot kérem. Én nem szóltam előre semmiről. Maguktól mondták, hogy támogatják az ügyünket és adtak kedvezményt is. Ezek nagyon jóleső dolgok és igyekszünk ezeket megosztani egymással.

Az infrastruktúrával kapcsolatban nagyon sok céggel beszéltünk, mert ez a terület magába foglalja a felvonuláson a mentőket, a toi-toit, a mellény utórendelést, a cb rádiót és sok mást. Biztosan volt olyan cég, aki inkább azt mondta, hogy nincs kapacitása és nem ér rá, de ez elenyésző. Tízből kilencszer kapunk árajánlatot, pedig azt minden esetben látják, honnan írunk.

És milyen hatással van rád?

Változó. Van, hogy telítődöm kicsit. Olyankor elkezdek reménytelenséget érezni, vagy éppen azt, hogy nem bírok el adott helyzeteket emiatt, vagy nem bírom őket kezelni…

Ilyenkor mi segít?

Az általános javaslat az ilyen helyzetekre a szervezeten belül az, hogy ezeket a megéléseket hozzuk be és beszéljük át közösen. Nekem ez személy szerint nehezebben megy, én inkább belül rágódó típus vagyok és nehezebben fogalmazom meg a nehéz érzéseimet. De, ha végül sikerül és kapok rá együttérző reakciót, vagy akár gyakorlati tippet arra, mit lehet ezzel az állapottal, ezekkel az érzésekkel kezdeni, akkor az segít. A „nem vagyunk egyedül”-érzés sok erőt tud adni.

Tudunk adni gyakorlati tippet?

Nagyon sok Facebookos LMBTQ csoportban benne vagyok. Mi is üzemeltetünk többet is, ezek közül egy a Budapest Pride közösség nevű Facebook-csoport, de van csoportunk a Pride önkénteseinek is (ott a felvonulás környékén már eléggé beindul a nyüzsi). Ezek mind alkalmasak arra, hogy ki- és megbeszéljük a számunkra nehezebb szitukat. De emellett a cselekvés az, ami segít.

Abban a helyzetben, amikor azt érzi valaki, hogy minden rossz, és megfogalmazódik benne a kérdés, hogy: mit tegyek? Én erre azt mondom, hogy jöjjön önkénteskedni. Szerintem két fő iránya van annak, milyen reakciót válthatnak ki a politikai kedélyborzolások és szituációk. Vagy apátiába zuhan valaki, vagy elkezd szorongani. Mindkettőre jó a cselekvés.

Lehet még jelentkezni önkéntesnek hozzátok?

A felvonulásra még lehet, a fesztiválra már nem. A social media felületeinken és a honlapunkon is kint van az erre vonatkozó felhívás. A felvonulásra még én is keresek embert az infrába, sokféle feladatra. Ezek közül egyik a menetkísérő, ami nem egyenlő azzal, hogy ellentüntetőkkel kell vitatkozni. Általános tendencia, hogy baráttal, barátnővel, kollégával jönnek önkéntesnek, de emellett nagyon sokan érkeznek egyedül. Anno én is egyedül jöttem ide, senkit nem ismertem. Van egy kollégám, aki szintén szervező azóta és ő is egyedül jött. Mi a legelső projekttag-bevonó napon, mintegy három évvel ezelőtt ismerkedtünk meg, és azóta is itt vagyunk, de már szervezőkként. Arra, hogy velünk ez fog történni pár éven belül, akkor még nem is gondoltam.

Hány emberre lehet számítani a felvonuláson? Évről-évre nő a létszám, ha jól tudom.

Így van. Nagyon érdekes, hogy 2021-ben döntöttünk egy nagy rekordot, de persze nincs egy kitűzött létszám, amit el kell érni. Ez azért történt meg, mert a felvonulás előtt két héttel szavazták a meg a propagandatörvényt. Nagyon fel voltak húzva az emberek, és nagyon sokan jöttek. Tavaly nem volt semmi új történés, irgalmatlanul meleg is volt és még ennek ellenére, vagy emellett is megint eljöttek annyian.

Most sincs annyira aktív történés, viszont más ügyek ugyanúgy aktívak. Én azt látom, hogy az emberek általános ingerküszöbe évről-évre elkezdett újra lemenni. Ennek kitolódása meglátásom szerint a Covid időszaknak is köszönhető, de kezd visszatérni az emberekbe a jogos elégedetlenség.

Még mindig terítéken vannak a Minek mutogatják magukat? Miért vonulnak tangában, meg bőrmaszkban? Miért nem csinálják a négy fal között? Ettől várják az elfogadást? – kérdések. Mit mondanál azoknak, akik számára a felvonulás ennyi jelent?

Hát ezeket a kérdéseket nagyon szeretem. Egyébként az a szomorú valóság, hogy nemcsak a kormánysajtó, hanem az ellenzéki sajtó is pont azokat a fotókat válogatja és teszi ki címlapra, ahol a tízezer emberből egy tényleg bőrtangában van. Ez a kattintásvadász fotó. De aki azt mondja, hogy a Pride-on mindenki bőrtangában vonaglik, biztos nem volt még felvonuláson. Első körben jöjjön ki megnézni, aztán fogalmazzon véleményt. Hallottam már olyan „kritikát”, hogy egyre unalmasabb ez a Pride, mert mindenki fehér pólóban van meg rövidnadrágban. Az öltözködési szabályzatunk szerint bármilyen ruhában lehet jönni, csak fedve legyenek a nemi szervek, illetve kivételt képez még a félelemkeltő vagy katonai öltözet.

Sokan elfelejtik, hogy a felvonulás valójában egy tüntetés. Ezért vonatkozik rá a gyülekezési törvény, ezért kell bejelentenünk az útvonalat és a várható létszámot is. És azért van évente csak egyszer, mert ez Magyarországon a legnagyobb. Emellett programokat is szervezünk köré, hogy egy igazán grandiózus története legyen.

Kapunk olyan kritikát, hogy ez igazából nem hatásos, mert nem történik semmi, hiszen évente egyszer van egy felvonulás és ennyi. De van, és nem is hagyjuk, hogy ne legyen. Az a tény, hogy létezik, mégiscsak zavarja az emberek bizonyos csoportjait.

Fontos, hogy nem csupán az LMBTQ közösség fér ide be, hanem bármilyen elnyomott csoport vagy kisebbség. Ezekre az interszekcionális tényezőkre igyekszünk felhívni a figyelmet, főleg a Pride hónap programjain keresztül is. Mindig figyelünk arra, hogy a megnyitón és a felvonuláson is a beszédmondók minél több csoportot tudjanak képviselni. Amíg bárki jogai vagy a társadalmi megítélése negatív, mindannyiunknak ott a helye a felvonuláson. Civil szervezetek, csoportok is szoktak együtt vonulni. Ez mind jelen van és mind ott van, de tényleg csak az látja, aki kijön. Szerintem most nagyon olyan világot élünk, hogy nem lehet a médiából hitelesen tájékozódni.

Szívesen leülnék egy olyan emberrel beszélgetni, aki nagyon erősen képviseli a felvonulással kapcsolatos ellenérzéseit azért, hogy érveljen és mondja el nekem egész pontosan, hogy az ő életére ez milyen hatással van, miben okoz neki rosszat. Tényleg szeretném megérteni azokban, akik a leghangosabban ellenzik a felvonulást, hogy a saját életükben milyen problémát okoz. Mert vagy nem megy ki aznap az adott útvonalra, vagy kijön és részt vesz abban, hogy az emberi jogok egy szinten legyenek.

Szerinted lehet számítani ilyen hangos emberekre?

Mindig lehet. Nagyon szorosan dolgozunk idén is a rendőrséggel, hónapok óta folyik velük a közös munka és az egyeztetés. Az ellentüntetéseket is figyeljük, hiszen ezek közérdekű adatok, meg tudjuk nézni, hol lesznek. Ezeket jelezzük is a honlapunkon. De már öt éve van az, hogy az ellentüntetők vannak kordon mögött, nem pedig a felvonulás résztvevői, ráadásul két-háromszáz méteres távolságban, és évek óta nem volt példa durva fizikai atrocitásra. Amennyiben történik ilyen, annak jogi következményei lesznek. De azt látom, hogy fogynak, tavaly a Dunán voltak egy tutajon ketten. Idén nem leszünk vízközelben, de az Andrássyra sem tudnak bejönni, ez biztos.

Nagyon sok rendőr van kint, emellett a háromszáz önkéntesből százötven a biztonságért felel. Ezt azoknak üzenem, akik amiatt nem akarnak eljönni, mert attól tartanak, hogy fizikai atrocitás éri őket a felvonuláson. A menetkísérőknek nem kell senkivel szembeszállni, viszont minimum két foglalkozáson részt kell venniük a felvonulás előtt. Így ők tudják pontosan, kinek kell jelenteni. De rájuk is figyelnek a koordinátorok, egymásnak és a rendőröknek is tudnak jelenteni.

Milyen útvonal lesz idén?

A Budapest Pride történelmében idén először lesz körútvonal. Az útvonal nagy része egészen zöld és árnyékos. A Vajdahunyad váránál lesz a gyülekező a Széchenyi fürdő felőli oldalon. Már ott lesz étel és ital foodtruck, és a Civil falu is jelen lesz. Kettőtől lesz gyülekező és háromkor indul a menet. A Hősök tere mellett megyünk át az Andrássyra és ott fordulunk át az Oktogonnál a körútra, aztán Király utca, Városligeti fasor, majd a Dózsán jövünk vissza. Mindig nagyon figyelünk arra, hogy a végpont legalább zöldterület legyen. A felvonulás biztosítási csapatunk úgy dolgozik, hogy év elején Google Maps-en felrajzolnak több útvonalat és azokat bejárják. Elmondják az infókat, utána pedig van egy szervezeti döntés. Ezek után jön az útvonal bejelentése. Már kacérkodunk két-három éve a körútvonallal és most július 15-én meg is valósítjuk.

Idén akarták stoppolni a szélsőjobbosok az útvonalat?

Igen, akarták. Idén is.

Az én fejemben az a kép él, hogy már a bejelentés előtti percekben eszeveszetten klikkelnek, mint annó mi a Neptunos tantárgyfelvételnél, hogy az övék legyen az útvonal.

Pontosan így néz ki, csak itt a bejelentés az Ügyfélkapun keresztül történik. Bármelyik magánszemély megteheti. És pont ugyanannyira nem zökkenőmentes, mint a Neptun.

És ti gyorsabbak voltatok?

Nem, hanem végül a Kúria elé került az ügy. A Mi Hazánk panaszolta be a rendőrséget azért, mert a mi útvonalunkat okézták le. Ők is beadták pontban éjfélkor a kérelmet. A rendőrség azért adott nekünk elsőbbséget, mert a Mi Hazánk ezt már kétszer eljátszotta. Ezért a párt bepanaszolta a Kúrián a rendőrséget, hogy jogtalanul adták nekünk az útvonalat. Az volt az indok, hogy ez káros a családokra nézve, ezért jogtalan. Ez egy elég erős logikai bukfenc. A tüntetés lényege, hogy tüntethetsz bármiért. Végül a Kúria is elmarasztalta őket. Nagyon jó érzés volt, hogy végre azt mondják, hogy igazunk van.

A szlogen újra Vedd vissza a jövőd! Miért tartottátok meg?

Beszélünk erről minden évben, érvelünk mellette és ellene. Sajnos vagy nem sajnos, de a fő érv az, hogy még mindig aktuális. Ez egy erősen cselekvésre ösztönző, jól működő szlogen, ami nem kampányhoz köthető és abszolút működik évekig. Ezért maradt.

Már ötödik éve egy hónapos a fesztivál, a legkülönfélébb programokkal. Hogy néz ki ez az egy hónapos programsorozat?

A programok döntő többsége külsős, nem mi, hanem programszervezők szervezik, aki bárki lehet (civilszervezet, hely, magánszemély). A korábbi programszervezőket vissza szoktuk hívni és toborzunk újakat is. Nekem idén a legjobb barátnőm hoz egy programot, egyszerűen azért, mert beszéltünk róla, és baromi boldog vagyok ettől. Közel 90 programunk van, ennek a nagy része Budapesten lesz, de a vidéki nagyvárosokban is lesznek események. Lehet tetováltatni, színházba menni, dokumentumfilmet nézni, sportolni, ismereteket szerezni. Szerintem zseniális, tényleg mindenféle program van és engem zavar, hogy erről nincs annyira szó. Ettől a fesztiváltól felpezsdül a város és közben nem annyira látom, vagy hallom ennek az elismerését. Méltatlanul nem annyira feltűnő a felvonuláshoz képest és nem kap akkora hangsúlyt, mint amekkorát kaphatna.

Hogyan történik a finanszírozás? Soros küldi a pénzt?

Nemrég jelent meg az Origón egy cikk arról, hogy Soros György tartja el a civil szervezeteket, hogy a pénzével vegye meg őket és azok azt tegyék, amit ő diktál, de ez egyáltalán nem így van. Adományokból és pályázatokból tudjuk biztosítani a finanszírozást. Az adományoknak van egy adó 1% része, emellett vannak rendszeres adományozóink (Budapest Pride Baráti kör) de ez a kör még pici. A fesztivál alatt folyik a nyári Adjuk Össze! kampányunk, és folyamatosan írja a pályázatokat a forrásteremtés munkacsoportunk. Nagyon változó, hogy mi és, hogy abból mennyi jön be. De amit megnyerünk, azt meg is kell csinálni. Például a Vedd vissza a hangod! Podcast egy álomprojekt volt, aminek nagyon örülünk, és most indul egy új projekt is, a Mentális Erőforrás. Minden kiadásunk teljesen transzparensen fent van a honlapon, bárki meg tudja nézni.

Neked miért fontos a Pride?

Hamarabb kezdtem el benne dolgozni, minthogy a szívügyemmé vált volna. Voltam felvonuláson és akkor rájöttem, hogy én is szeretnék ebben segíteni. A preaktivista énem biztosan mocorgott már bennem akkor is, de közben fokozódott fel jobban. Összességében baromira szeretek itt dolgozni, mert nagyon jó a közösség. Azt szoktam mondani: ha nem tetszik valami, akkor csinálj valamit! Itt azt érzem, hogy tényleg csinálunk valamit és kézzelfogható eredménye van.

Mit üzensz a közösségednek?

Mindenképpen azt, ami kicsit közhelynek tűnik, hogy menjenek el minél több programra, mert most tényleg vannak! Használja ki mindenki! Azoknak, akik bizonytalanok és nem mernek kijönni egyedül, üzenem, hogy jöjjenek, a korábban említett csoportokban nagyon sok első pride-os szerveződés van. Érdemes csatlakozni és egymásra támaszkodni.

Mihelyst valaki megtapasztalja azt a nagyon biztonságos érzést, hogy nincs egyedül, onnantól minden jobb lesz. Ez biztos.

Szerző: Mihucza Niki, kiemelt kép: Szádoczki Virág