Korábban már gondoltam rá, hogy meg kellene írni ezt a cikket, de mindig volt valami, ami miatt nem kezdtem el. Vagy az attól való félelem fogott vissza, hogy ha hosszasan foglalkozom ezzel a témával, akkor ismét engedni fogok a nikotin utáni vágynak, vagy az a gondolat, hogy az én sztorimban nincs semmi érdekes, semmi világmegváltó, mások sokkal nagyobb démonokkal küzdenek.. Miért kellene erről írni? Leszoktam, ennyi. Aztán belegondoltam, hogy nekem is segítettek ezek a történetek, ezért megosztom a sajátomat is, hátha valakinek pont erre van szüksége.

A kezdetek

Ahogyan sokan mások, én is tinédzserkoromban vettem az első doboz cigimet, akkorban kb. 2-300 forintért lehetett hozzájutni, és nem csak a dohányboltokban árulták. Hogy honnan volt rá pénzem, nem emlékszem pontosan, valószínűleg zsebpénzből, vagy többen összedobtuk a rávalót. Merthogy a cigizésnek összetartó ereje volt.

Mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna, hogy egy tizenéves, aki tartozik valahová, cigizik.

Az első próbálkozások nagyon kellemetlenek voltak, de aztán viszonylag korán rászoktam annak ellenére, hogy a szüleim szinte minden eszközzel próbálták azt megadályozni. Nem sikerült. Teltek az évek, az általános iskolai bénázások után a gimiben már legálisan is cigizhetett az, aki elmúlt 18, és ez nem segített a helyzetemen…

Ahogy elkezdtem bulizni járni, benézett az alkohol is, aminek hű társa a cigi– mondják sokan, mondtam én is. Később az egyetem, az első munkahelyem és a párkapcsolataim miatt új, más szociális hálóban találtam magam. Továbbra is voltak körülöttem dohányosok, de olyanok is, akik nem cigiztek, sőt, undorodtak tőle. Néha nekem is fel-felsejlettek bizonyos ellenérzések, de ott és akkor nem tudtam elképzelni, hogy nem dohányzom.

A cigi ott volt velem a vizsgák előtt, ott volt, amikor összeszólalkozom a barátommal, amikor kiakadok a munkatársamra, ott volt reggel, délben, este, és persze az egyes napszakok között. Volt, hogy félóránként, óránként vagy egy alkalommal többször is. Számítottam a segítségére, számítottam arra, hogy lenyugtat, hogy új lendületet ad, hogy stresszmentesít, oldja a szorongásaimat. Jól megvoltunk, gondoltam én, nem törődve azzal, hogy rombolom magam közben.

És ez így ment éveken keresztül.

Próbálkozások a leszokásra

Noha elképzelhetetlennek tűnt az életem a cigi nélkül, voltak időszakok, amikor komolyabb próbálkozásokat is tettem a leszokásra ilyen-olyan okokból. Mások miatt, vagy azért, mert éreztem a testemen a negatív hatásait, vagy mert nem akartam, hogy bárminek a függője legyek. Amikor mások unszolására kezdtem bele a leszokásba, kudarcot vallottam. Ezek sajnos eleve kudarcra voltak ítélve, hiába a nikotintapasz, hiába az ígéretek és a fellángolások. Tettem egy-egy kísérletet, adtam egy-egy esélyt a dolognak, de nem akartam igazán, és azt sem fogadtam el, hogy valaki ilyesmire kér. Akkor úgy voltam vele, hogy meg akar változtatni az illető, és hát ugyanmár, engem te ne…

Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy mások nem lehetnek pozitív hatással a leszokásra, mert igenis lehetnek, sőt a közvetlen környezet, a párunk, családunk, a barátaink nagyon fontosak lehetnek ilyenkor! De nekem, akkor és abban a helyzetben nem segített, mert másként tekintettem magamra és másokra is. Jobban szerettem a cigit, mint a személyt, aki szinte azt követelte tőlem, hogy váljak meg tőle. 

Az egyetem elvégzése után nem sokkal elköltöztem vidékről Budapestre. Ismét új, más közegbe csöppentem. Még mindig cigiztem, még mindig sokat cigiztem. Pár év kellett, mire elkezdtem tudatosabban élni. Ekkor már többet beszélgettünk barátokkal, kollégákkal a leszokásról. Ekkoriban voltak olyan napok, amikor sokkal kevesebbszer gyújtottam rá. Például, ha tudtam, hogy edzős nap van. Nem akartam szenvedni attól, hogy nem bírom az iramot, hogy hamar kifulladok, hogy köhögök stb. Aztán jött egy magánéletbeli változás és kicsit elengedtem magam, majd visszacsöppentem a rendszeres cigizésbe…

Vagyis az, hogy kevesebbszer gyújtok rá, majd így szokom le szépen lassan, nekem nem vált be. Ekkor kicsit féltem attól, hogy ha megint kudarcot vallok, csalódom magamban. Tartottam attól, hogy a karrierépítés közepette nem fogok tudni fókuszált maradni, nem fogok tudni teljesíteni. Amikor vállalkozó lettem, már magamnak osztottam be az időm, és elkezdtem jobban keresni. Hiába drágult meg a cigi, erre mindig volt pénzem, és már senki sem szólhatott bele, hogy mikor megyek ki rágyújtani. A kapcsolatunkat a világjárvány előidézte elszigeteltség csak erősítette. Ha unatkoztam, ha stresszes voltam, ha a barátaimmal, családtagjaimmal, ügyfelekkel lógtam telefonon, a cigi és olykor az alkohol voltak a társaim…

A fordulat és a tényleges leszokás

Ezzel párhuzamosan és némiképp paradox módon, egyre erősödött bennem a felismerés, hogy a leszokás elkerülhetetlen. Ismét elkezdtem sportolni és egészségesebben étkezni, a cigire pedig úgy gondoltam, mint egy olyan dologra, amitől minél előbb meg akarok mielőbb szabadulni. 

A Coviddal, a világban zajló borzalmakkal, a politikával, a családi tragédiákkal, a karrierrel, az elvándorlással kapcsolatos érzéseim, a csalódottságom, a dühöm és a kétségbeeséseim miatt felhatalmaztam magam arra, hogy legalább ezt a „kis örömet” meghagyjam magamnak.

Miután elkezdtem magamban/magamon dolgozni mentálisan, lelkileg, arra is rájöttem, hogy terhessé vált az egész. Zavart, hogy nem tudok nélküle élni, hogy már egy óra után hiányzik, hogy bárhol vagyok, egymás után gyújtom meg a cigiket, ha pedig nem tehetem, kiakadok. Nem tudtam kényelmesen utazni, nem mertem bevállalni olyan dolgot, ami mellett nem tudok dohányozni. Lekorlátozott. És ekkor rájöttem, hogy valójában én is túlmisztifikálom a cigit és magát a leszokást, túl nagy feneket kerítek a ciginek és a leszokásnak. Ennél sokkal nagyobb és fontosabb dolgokról kell döntenem az életem során. Ez a dolog ráadásul, mármint annak eldöntése, hogy magam mögött hagyok egy káros szenvedélyt, csak pozitív kimenetelű lehet, amennyiben sikerül.

Ha dolgozol magadon, a szorongásaidon, és tényleg ezt szeretnéd, akkor előbb-utóbb sikerülni fog a leszokás, és ez nem csak egy üres frázis.

Ami engem illet, nálam a legfontosabb motiváció az volt, hogy szerettem volna bizonyítani magamnak, a lelkemnek, a testemnek és másoknak is, hogy meg tudom csinálni. Elkezdtem olvasgatni cikkeket a témában, hogy milyen káros hatásai vannak a dohányzásnak – ezeket most ide nem írom le, valószínűleg az érintettek tisztában vannak vele, de a Google/ChatGPT is meg tudja mondani.

Tény továbbá, hogy cigizni drága mulatság, és persze a leszokók tudnak spórolni is, de ne legyenek illúzióid: ez nem lesz annyira szignifikáns összeg, ne várjuk, hogy most aztán rengeteg megtakarításunk marad a leszokás miatt. De az biztos, hogy a mai árak mellett a dohányzás egy teljesen felesleges luxus. És amitől mindenki fél: a nikotin utáni keserves sóvárgás… Én épp betegségből lábadozva döntöttem el, hogy akkor ez lesz a tökéletes alkalom a leszokásra, hiszen amíg az ember náthás, rosszabbul esik neki a cigi. Nem is gyújtottam rá 2022. április eleje óta. Azóta egy szálat sem szívtam, és elképzelni sem tudom már, hogy újra dohányos legyek, noha 2025. nyarán volt pár hét, amikor ismét elment 1-2 doboz, de szerencsére nem lett belőle visszaszokás. Vigyázni kell, mert már pár szál is visszavihet!

Cigi nélkül aktívabb életet tudok élni, sokkal jobban érzem az ízeket és illatokat, nőtt a magamba, a kitartásomba vetett hitem, nem a cigi keretezi és osztja be a napjaimat. Sokkal jobb kedvvel ébredem, élvezem a kávézást cigi nélkül, nagyokat tudok szippantani a friss levegőbe, és nem kell már attól tartanom, hogy bírok ki egy többórás utat, csak mert nem tudok rágyújtani. Többet vagyok a természetben, írok és dolgozom ugyanúgy, sőt, kevesebb stressz mellett. Elengedtem az egyik legnagyobb mumusomat és végre érzem: valóban elindultam az önszeretet útján.

Azért ennek a 17 évnek pszichésen is van lenyomata: az elején sokszor álmodom arról, hogy dohányzom, egy-egy szálra rágyújtok, de már akkor is gyomorideget érzek, mármint az álmomban. 

Ha leszoksz a cigiről, a bolygónak is segítesz

A dohányzás környezeti hatásairól ritkán beszélünk úgy, mint egy komplex, rendszerszintű problémáról, pedig már a cigi alapanyagának termesztése is káros a környezetre. Évente több százmillió fát emészt fel a dohányipar, főként a globális dél országaiban, ahol az erdőirtás nemcsak élőhelyeket semmisít meg, hanem talajminőség-romláshoz, a biodiverzitás csökkenéséhez és hosszú távú elszegényedéshez vezet.

A dohány rendkívül tápanyag- és vízigényes növény, továbbá termesztése során rengeteg növényvédő szert és műtrágyát használnak fel, amik beszivárognak a talajba, a folyókba, az ivóvízkészletekbe, miközben gyakorlatilag „elszívják” a földet más növények elől. A levelek szárítása további erdőirtással és szén-dioxid-kibocsátással jár, miközben egyetlen cigaretta teljes életútja meglepően nagy karbonlábnyomot hagy maga után. Ehhez jön a dohányfüstben található többezer mérgező anyag – ezek egyrészt szennyezik a levegőt, másrészt nehézfémeket és toxikus vegyületeket juttatnak az ökoszisztémába. A „third hand smoke” pedig még sokáig velünk marad az általunk használt felületeken, ruhákon, városi terekben.

Ott vannak még a csikkek is: a világ leggyakrabban eldobott hulladékai, amik valójában műanyagból készülnek, mikroműanyagokra esnek szét, mérgező anyagokat oldanak ki. Az állatok lenyelhetik őket, ami nemcsak rájuk jelent veszélyt, de ezáltal az élelmiszerláncban is megjelennek ezek a káros anyagok. A felelőtlenül eldobott égő csikkek tüzeket okozhatnak, elpusztítva az élőhelyeket, miközben hatalmas mennyiségű füst és üvegházhatású gáz kerül a légkörbe. Mindezt tovább súlyosbítja a csomagolási hulladék, a műanyag öngyújtók és az egyszer használatos kiegészítők tömege, amelyek szintén tonnaszám végzik lerakókban. És akkor még az újhullámos elektromos cigikről nem is beszéltünk…

Útravalóul pár tanács azoknak, akik szintén szeretnének elköszönni a cigitől:

1. Ha ideges, vagy nyűgös vagy a nikotinéhség miatt, emlékeztesd magad, hogy valószínűleg azért érzed ezt, mert szervezeted épp hozzászokik a nikotinmentességhez. Vegyél néhány mély lélegzetet, és gondold át újra, miért hagyod abba a cigizést, mi az egyéni motivációd! Egy ideig hagyj fel azokkal a tevékenységekkel és kerüld el azokat a helyeket, amelyek triggerelhetnek!
2. Az első napokban gondjaid adódhatnak a koncentráltsággal, fókuszáltsággal. Próbálj meg ellazulni, meditálj, különösen a leszokás utáni első napokban. Ha teheted, próbáld meg korlátozni az erős, hosszas koncentrációt igénylő tevékenységeket! 
3. Ha alvászavarral küzdesz, kerüld a kávét és a koffeintartalmú italokat; a nikotintapaszt vedd le egy órával elalvás előtt; mielőtt lefekszel, ne egyél nehezet és ne igyál alkoholt; mozogj többet napközben; kövess alvási rutint, amit tarts be hétvégén is!
4. Néhány ember számára úgy tűnhet, hogy a dohányzás segít a szorongáson, de ez ne tévesszen meg! A dohányzástól rövid távon jobban érzed magad, de ez azért van, mert a cigarettában lévő nikotin oldja az elvonási tüneteket, nem pedig azért, mert ténylegesen segít. Ha szorongsz a leszokás fázisaiban, mozogj többet, strukturáld a napjaidat, jutalmazd magad rendszeresen, beszélgess többet szeretteiddel, vagy súlyosabb esetekben, keress fel szakembert!
5. Oszd meg barátaiddal, családtagjaiddal, hogy elkezdted a leszokást! Az, hogy másoknak is beszámolsz róla, segíteni fog abban, hogy kitartó maradj!
6. Ha attól tartasz, hogy elhízol, ha leszoksz: mozogj többet, figyelj az étkezésedre! Ha pedig feljön pár kiló, hát van ilyen. Majd lemegy, vagy nem. Most ne erre koncentrálj, hanem arra, hogy megszabadulsz valamitől, aminek már nincs helye az életedben.
7. Újra hangsúlyozom: ha nagyon nem megy, mindenképpen fordulj szakemberhez!

A dohányzásról való leszokás minden embernél más és más. Amikor abbahagyod, a testednek és az agyadnak meg kell szoknia a nikotin hiányát. Ez, ahogy korábban is írtam, kellemetlen lesz az elején, de tudatosítsd magadban, hogy a nikotinelvonás nem árthat neked.

Önmunka, határozott döntés és egy nagy adag kitartás, egy kis szenvedés és kész – ne úgy gondolj a leszokásra, mint életed legnagyobb próbatételére, hanem úgy, hogy itt az ideje, hogy túl legyél rajta minél előbb. Ha készen állsz, hajrá!

Ha bármilyen kérdésed van a dohányzással és a leszokással kapcsolatban, tedd fel nyugodtan, készséggel válaszolok rájuk!

Kiemelt kép: Unsplash