A férfiak mentális egészségének kérdése egyre inkább előtérbe kerül, de még mindig elhanyagolt területnek számít. Bár a változás elindult, a társadalmi stigmák, a tradicionális férfiszerepek nyomása és a hatóságok passzivitása továbbra is akadályozzák a nyílt problémakezelést. Milyen speciális kihívásokkal szembesülnek a férfiak ezen a téren és hogyan lehetne ledönteni a mentális egészséggel kapcsolatos tabukat? Többek között ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat Kosina Zsolt pszichológussal.

Hogyan látod általánosságban a férfiak mentális egészségének aktuális helyzetét a praxisod tükrében? Igaz az, hogy ez egy „elhanyagolt” terület és még mindig stigma a férfiak körében a mentális egészségügyi problémáinak elismerése?

Úgy látom, hogy a férfiak lassan kezdenek rájönni, hogy a saját mentális egészségük fontos, de úgy gondolom, hogy van még hova fejlődnünk.

Hozzám például férfiak úgy szoktak jönni, hogy rávészik magukat nagy nehezen, mert érzik, hogy valami nem jó, vagy a párjuk szokta nekik mondani, hogy menjenek el szakemberhez. Nekik valahogy még mindig stigmatizáló, hogyha szakemberhez járnak, mert akkor nem tudják felvenni a „kemény csávó” szerepét, akik rezzenéstelen arccal tűrnek mindent az életben.

Egyes esetekben pedig még saját maguknak sem merik megfogalmazni, hogy probléma van, hanem inkább elmenekülnek olyan viselkedési stratégiákba, melyek beleillenek valahogy ebbe a macsó szerepbe. Itt például előkerülhet az alkoholba való menekülés, ami egy ördögi kör: nemhogy elfedi az eredeti problémát, de továbbiakat is szűl.

Vannak olyan speciális mentális egészségügyi állapotok vagy tünetek, amelyek inkább a férfiakra jellemzőek?

Sajnos azt kell mondanom, hogy több ilyen állapotban is a férfiak „vannak elöl”. Például a véghez vitt öngyilkosságok tekintetében a férfiak száma sokkal magasabb, mint a nőké. Nagyon sok ilyen esetet meg lehetnek akadályozni, ha több figyelmet szentelnék ezeknek a témáknak.

Másik ilyen fontos téma, főként Magyarországon, a már korábban említett alkoholizmus. A férfiakra inkább jellemző, hogy alkoholistává válnak, és ezt a reklámok is felerősítik. Nézzünk meg például egy sörreklámot. A kevés kivételtől eltekintve inkább férfiaknak szól. Velük szemben valamiért elfogadóbb a társadalom, mint a nőkkel, ha az alkoholfogyasztásról van szó. Ugye van az a mondás, hogy „egy sör nem sör”. Na az ilyen és ehhez hasonló felkiáltások is alkoholbetegséghez vezethetnek. Mondok erre egy példát: vegyünk  egy 30 év körüli pasit, akinek mondjuk az érzelemszabályozás nem túl adaptívan működik. A munkahelyén folyamatosan elfojtja az érzéseit, nem mer határt szabni, emiatt felgyülemlik benne a stressz. Este hazamegy, mit fog csinálni? Nem sportolni vagy beszélgetni a párjával arról, hogy hogyan is érzi magát. Az alkoholt választja. Neki az alkohol lesz az érzelemszabályozó, amivel meg tud küzdeni a mindennapos nehézségekkel. Nem hiába az az egyik híres magyarországi sörmárka marketingszövege, hogy „jutalom a nap végén”. Említhetem itt az érzelemkifejezés hiányosságait is vagy például a depressziót a férfiak körében. Összességében sokmindennel kell szembenéznünk férfiként.

Hogyan befolyásolják a társadalmi elvárások a férfiak mentális állapotát? Mit látsz, milyen hatással van a domináns, családfenntartó szerepmodell a férfiak lelki egyensúlyára?

Ezek nagyon sok terhet rónak a férfiak vállára, hiszen egy olyan szerepbe tolják bele őket, ahol egyedül „kellene” küzdeniük. Ugye a tradicionális modell alapján egy férfinak bírnia kell, dolgoznia kell, hogy fenntartsa a családját, amíg az anya meg a gyerek otthon vannak. Viszont, az a férfi, aki folyamatosan azon van, hogy dolgozzon, nem fog a családjával foglalkozni, nem lesz ott a gyereke és a párja életében.

Láttam egy generációs kutatást a férfiak körében, amely arra fókuszált, hogy egyes generációkban mennyi időt töltöttek a férfiak a gyerekükkel. A kutatás alapján elmondható, hogy amíg a boomer generáció férfijai a legkevesebb időt töltötték a gyerekükkel, addig az Y-generációs férfiak már 2-szer, 3-szor több időt töltenek el velük. Ezt nagyon pozitívnak gondolom, hogy végre az apák kezdik felismerni, hogy igenis nem minden a munka és a családfenntartás, és hogy fontos az, hogy ott legyenek a családjuk életében. Emellett lassan már a nők is olyan pozíciókban dolgozhatnak és (remélhetőleg hamarosan) annyi pénzt is kereshetnek, amelyek segítségével már képesek egyedül is fenntartani a családot, és nem csak a férfiakra támaszkodhatnak ebben a tekintetben. A pszichológia tudománya kutatásokkal tudja bizonyítani, hogy a férfi szupportív szerepe a családban már a magzat fejlődésére is kihatással van, illetve a gyerek érzelmi fejlődését is nagyban befolyásolja.

Mit gondolsz, hogyan lehetne ledönteni, vagy mérsékelni a férfiak mentális egészséggel kapcsolatos tabuit?

Kampányok, társadalmi célú hirdetések, reklámok és talán a közbeszédbe belevinni ezt a témát. Én személy szerint nagyon örülnék, ha plakátokon azt látnám, hogy ilyen témákról van szó, vagy, ha megszólítanák az embereket olyan szlogenekkel, mint például „hogy érzed magad, kivel tudsz beszélni a problémáidról, mennyire vagy magányos, jársz pszichológushoz, pszichiáterhez”?

A férfiaknak meg kellene tanítani, hogy igenis merjenek szakemberhez fordulni a saját egészségünk érdekében. Nagyon elhanyagolt témának érzem itthon ezt, pedig a közösségi oldalak vagy a média felületei képesek lennének közvetíteni ilyen üzeneteket, de ehhez nagyon sok akaratra és erőforrásra lenne szükség.

Hogyan hathat a párkapcsolati dinamikára, ha a férfi nehezen fejezi ki az érzéseit, illetve milyen szerepe lehet a férfiak baráti kapcsolatainak vagy épp a családtagoknak a mentálhigiéné fenntartásában?

Nagyon nehéz és megterhelő lehet ez egy pár számára. Amikor ott egy ember, akit szeretek, de nem tudja kifejezni még saját maga felé sem az érzéseit, gondolatait, miközben érzi, hogy ez problémát okoz… ez azért nehéz lehet mindkét félnek. Ezzel együtt a közös és/vagy egyéni munka képes pozitív hatást kifejteni a párkapcsolati dinamikára, de ezt a kérdést pontosabban egy párterapeuta tudná megválaszolni. Továbbá nagyon nem beszélünk róla, hiszen egy individualista kultúrában élünk, de a közösségnek, így a barátoknak vagy a családnak, nagyon erős fenntartó szerepük van a mentálhigiénében. Ők lesznek azok, aki jelzik, ha változást vagy problémát érzékelnek.

Ha egy kicsit visszagondolunk a törzsi időkre, akkor is voltak mentális elakadások, hangulatzavarok stb. Akkor még nem is létezett az orvostudomány a mai formájában, mégis kezelni kellett ezeket a problémákat, így azokban az időkben a közösség ereje volt az, ami terápiásan tudott hatni az egyénre. Noha modern időkben élünk, de ne felejtsük el, hogy ez a stratégia napjainkban is működik, például a csoportterápiás helyzetekben vagy a közösségi pszichiátriában.

Az nem újdonság számomra, hogy ha nem tudatosan használjuk, a social media negatívan befolyásolhatja az énképemet, de hogyan érvényesülhet mindez a férfiak esetében?

Nagyon köszönöm ezt a kérdést, hiszen keveset beszélnek róla, de a férfiak, főleg a testépítők szenvedhetnek az anorexia nervosától, az orthorexia nervosától vagy éppenséggel az izomdiszformiától. Például egy testépítő, aki folyamatosan gyengének látja magát, vagy kevésbé izmosnak, olyan szinten túltolhatja az edzést, ami már a szervezetét is veszélyeztetheti, ezért érdemes ezeket a kórképeket nagyon komolyan venni!

A social media szerint milyen a tökéletes férfi? Kigyúrt, izmos, jó a stílusa, jól keres, St. Moritzba jár télen pihenni. És most képzeljünk el egy 17-18 éves fiút, akinek az identitása még fejlődésben van és tartalmakat fogyaszt. Nagyon erős elvárások alakulhatnak ki önmaga felé a látottak miatt, majd elkezd szorongani azokkal a kérdésekkel kapcsolatban, hogy ő miért nem izmos, miért nem keres jól, miért nem tud Svájcba járni télen? Egy ideált alakít ki, amit feltehetőleg sosem fog valósággá válni, így marad a szorongás és a depresszív attitűd…

Milyen jövőbeli irányokat látsz a mentális egészség támogatásában, milyen új terápiás módszerek vannak elterjedőben, illetve tud-e segíteni ezen a téren például a mesterséges intelligencia?

Szerintem a jövőbeni főbb terápiás irányok nagyon erős fejlesztő hatással bírnak, legyen az egy hosszútávú pszichodinamikus terápia, sématerápia, kognitív viselkedésterápia, interperszonális terápia stb. Ugyanakkor a terápia és a terápiás hatás egyik fő eleme a terapeuta személyisége és a terápiás szövetség. Fontos emiatt, hogy a szakember is tisztába legyen önmagával, elakadásaival és határaival.

Az empátia, kongruencia és a feltétel nélküli elfogadás triászában van a legnagyobb terápiás erő, amit például a mesterséges intelligencia jelenleg nem tud helyettesíteni. Noha vannak próbálkozások olyan AI-t fejleszteni, ami képes terápiát végezni, de úgy gondolom, hogy jelenleg ez még utópia.

Noha például a ChatGPT-nek van olyan stílusa, ami képes erre, ezt én fenntartásokkal kezelem, azért is, mert az AI tulajdonképpen az ember válaszaihoz alkalmazkodik, és így gondolkodik tovább. A terápiás folyamatban a szakember is alkalmazkodik, támogat, de van, amikor a klienst konfrontálni kell, megdönteni maladaptív hiedelmeit, gondolatait. Erre a mesterséges intelligencia még annyira nem képes, de ki tudja… Lehet 1-2 év múlva már képes lesz.

Várhatóak-e pozitív változások a mentális egészséghez való hozzáállásában a következőkben Magyarországon? Vannak-e erre utaló jelek?

Sajnos itt el kell keserítenem az olvasókat. Jelenleg krízishelyzetben vagyunk mentális egészségügyi szempontból.Folyamatosan növekszik a hangulatzavarral és egyéb mentális zavarral rendelkező honfitársaink száma, főleg a fiatalok körében, és azt látom, hogy a rendszer magára hagyja a szenvedőket, hiába vannak nagyon jó és elkötelezett orvosok, pszichológusok, akik dolgoznának. Egyszerűen vannak olyan emberek, akik nem tudnak pszichológushoz járni, mert vagy nincs hely a közegészségügyben, vagy nem tudnak hetente 15-20 ezret kifizetni 50 percért. Erre a problémára viszont sürgősen megoldás kellene a kormány, a hatóságok részéről!

Úgy gondolom, hogy akár vezetőink is példát mutathatnának ebben, ha olyan üzeneteket közölnének a társadalom felé, hogy nem szégyen terápiába járni. Ez itthon sajnos nem történik meg. De hogy mondjak egy ellenpéldát is: Kjell Magne Bondevik, volt norvég miniszterelnök, az első terminusa során depresszióval küzdött. 1997 augusztusában nyilvánosan felvállalta a hangulatzavarát, mert érezte, hogy nem tud ilyen állapotban tovább dolgozni. 4 hetes betegszabadságra ment, elkezdett gyógyszert szedni és pszichoterápiára járni. Azzal, hogy nyíltan a sajtó és a társadalom előtt is vállalta betegségét, képes volt politikai erőt kovácsolni. Nagyon sok norvég megkereste őt levélben, hogy kifejezze együttérzését az állapotával kapcsolatban. Ezek után a norvég társadalom nyíltan elkezdett beszélni a mentális egészség fontosságáról és nagyon sokan kezdtek pszichiáterhez és/vagy pszichológushoz járni. Kíváncsi lennék, hogy egy magyar férfi politikus képes lenne-e hasonlóra ebben a hosztilis milliőben.

Szerinted milyen stresszkezelési technikák működhetnek különösen jól? Hogyan lehetne még inkább ösztönözni a férfiakat arra, hogy időben kérjenek segítséget?

Ha prevenció fókuszból nézem kérdést, akkor a sport, a közösségi időtöltés, a minőségi kapcsolatok nagyon sokban hozzájárulnak a férfiak lelki egyensúlyához. Ezzel együtt a pszichológushoz járás, illetve komolyabb problémák esetén pszichiáter felkeresése nagyon sokat tud javítani a mentális egészségen. Talán az előző kérdésnél említett norvég miniszterelnök példája ösztönző hatással bírhat a férfiakra, hiszen hogyha egy miniszterelnök is mert segítséget kérni, akkor bárki nyugodtan, szégyenkezés nélkül kérhet segítséget. Ez egy nagyon komplex témakör, aminek kutatása nagyon sok erőforrást igényel.

Jelenleg személyesen és online lehet szakembereket felkeresni, akik különböző módszerekkel dolgoznak. Csak ismételni tudom magam, hogy a terapeuta személyisége és a terápiás szövetség nagyon fontos. Amennyiben úgy érezzük, hogy ez nincs meg (és ez nem feltétlenül a pszichológus hibája), akkor nyugodtan lehet más szakembert keresni. Mindez egyéni preferencia kérdése.

Amennyiben súlyosabb kórképekről van szó, akkor fel lehet keresni a járóbeteg pszichiátriát, ahol pszichiáter szakorvosok, a patológiától függően, gyógyszeres és pszichoterápiás kezelést írnak fel, de az államilag támogatott pszichoterápia nagyon sok helyen, főleg vidéken nem elérhető, így nekik marad a gyógyszer… Én azt látom, hogy főként az online terápia az, ami jelenleg felfutóban van, hiszen csak egy laptop vagy telefon kell hozzá, és bárhonnan el lehet kezdeni a mentális problémák feldolgozását, a mentális egészségmegőrzést.

Fotók: Canva