Van egy különös vonzalmam a szőnyegekhez; akárhová lépek be, mindig azt figyelem meg elsőként, hogy mi van a padlón. Többek között ezért is kaptam fel a fejem Körösényi Bori márkájára, a Berberre. Hogyan készülnek a hagyományos marokkói szőnyegek, miképpen lehet kiszűrni a valóban fair trade, etikus vállalkozásokat, mi határozza meg a fogyasztói árképzést, hogyan jutnak el a szőnyegek az Atlasz-hegységből Budapestre? Többek között ezeket a kérdéseket is feltettem Borinak, ismerjétek meg a kezdeményezését közelebbről! UPDATE: a Berber Budapest neve 2024. októberében megváltozott, immár Abra Budapest (a névváltoztatás okairól ide kattintva lehet olvasni).

A márka weboldalán olvashatjuk, hogy a marokkói amazigh törzs nőtagjai készítik a Berber szőnyegeket hagyományos csomózásos technikával. Téged mi fogott meg leginkább ezekben a szőnyegekben? Mi alapján érezted úgy, hogy minderre érdemes egy vállalkozást felépíteni itt, Magyarországon?

A berber szőnyegek alapvető jellegzetességei nagyon eltérnek más kultúrák szőnyegeitől (főleg a nálunk népszerű perzsa vagy kilim szőnyegektől), sokaknak szokatlanul hatnak az absztrakt, szabálytalan rajzos minták és a vastag, robosztus gyapjútextúra. Én pont ezeket a tulajdonságokat szeretem a szőnyegeinkben legjobban. Magukkal ragadnak a szőnyegek készítési körülményeiből fakadó jellegzetességek: az amazigh háztáji szövés esetlegessége, a kevéssé feldolgozott gyapjú rusztikus jellege, a dizájn kortárs hatása, annak ellenére, hogy a helyi hagyományos mintakincsből táplálkozik.

Azért vágtam bele a vállalkozásba, mert azt gondoltam, hogy ennek a „friss” iránynak lesz itthon piaca, hiszen kevés izgalmas szőnyegalternatíva érhető el a keleti szőnyegek és az IKEA közötti skálán.

A hazai lakberendezésben is egyre nagyobb a tudatosság: az emberek törekszenek rá, hogy egészséges, természetes anyagokkal vegyék körbe magukat és szeretik, ha a tárgyaik nem tömegtermelésben készülnek. Még ha ezek az igények sokszor anyagai korlátokba ütköznek is, azt látom, hogy inkább egy-egy ilyen szellemben készült tárgyat választanak maguknak azok is, akik kisebb büdzséből rendezik be az otthonukat.

A szőnyegeket te magad válogatod ki. Mi alapján döntesz egyik vagy másik alkotás mellett? Kialakult már esetleg egyfajta vásárlói igény, vagyis tudod már hozzávetőlegesen, hogy melyek azok a darabok, amelyeket nagy valószínűséggel szeretni fognak, vagy továbbra is teljesen szubjektívan válogatsz?

A válogatás meglehetősen szubjektív alapon működik, tehát az elsődleges szűrő az én ízlésem, elképzeléseim. Emellett sok praktikus szempont is befolyásolja egy-egy kollekció összetételét: milyen szőnyegekre van nagy igény, milyen típus van éppen fogyóban a készletből, vagy melyik szövőcsapat jelzi, hogy szüksége lenne már új megrendelésre. A vásárlói igényeket most már elég jól látom, de mivel nincs óriási készletünk és a készlet forgási sebessége kiszámíthatatlan, előfordul, hogy valamilyen kedvelt szőnyegtípus éppen elfogy és az új szállítmány majd csak egy hónap múlva fog befutni hasonló darabokkal.

A vásárlók kedvencein túl nagyon fontos számomra, hogy a márka arcát meghatározó darabok is legyenek egy-egy kollekcióban, amelyeket egyfajta „edukációs” céllal szeretnék megmutatni és nem számítok rá, hogy gyorsan elkelnek.

Van tudomásod arról, hogy honnan származnak a szőnyegek készítéséhez felhasznált anyagok és hogyan, mivel zajlik a festésük?

A gyapjú a legtöbb esetben lokális, vagy legalábbis az adott szövőközösség környékéről szerzik be. Ebből kifolyólag nagyon változatos árnyalatú, tapintású és feldolgozottsági szintű tud lenni.

Van egy olyan trend, hogy a fair trade kézművesség területén működő szervezetek „minőségemelés” címszó alatt központosítják a gyapjúelosztást, és a szövők kénytelenek a számukra drága, központilag előállított gyapjút megvenni a szőnyegeikhez. Én ezzel nem értek egyet, mert nem érzem, hogy az ilyen szintű kontroll a szövők érdekeit szolgálná, illetve kiveszi a rendszerből a lokalitásból eredő különbségeket, amelyek számomra önmagában értéket képviselnek. 

A gyapjú mellett van, ahol használnak pamut, szintetikus, vagy kevert fonalakat is mintázásra – ezek jellemzően gyári fonalak. A festés is nagy változatosságot mutat a különböző szövőközösségek között. Van olyan falu, ahol a mai napig csak növényi festéket használnak és sokféle növénytermesztési mellékterméket, hulladékot felhasználnak gyapjú színezésre: pl. a sáfrány fűszer szempontjából értéktelen porzószálait vagy a diótermés burkát. Az alapanyagok nagyon változatos árnyalatokat képesek festeni, amelyeket a különféle adalékanyagokkal kombinálva ezerféle eredményre vezethetnek. Ennek hátránya és egyben előnye is, hogy szinte lehetetlen ugyanazt az árnyalatot többször egymás után előállítani, mert olyan sok faktor befolyásolja a végső színt.

A növényi festésen túl a vegyipari színezékek is nagyon elterjedtek. A leggyakrabban használt anyagok vízben oldódó savas festékek – ezek a legalkalmasabbak gyapjú színezésére. A pigmenteket por állapotban szerzik be és általában nyílt tűz fölött, üstben készítik belőle a festőlevet. Ebben pácolják a gyapjút, amíg az a kívánt árnyalatot el nem éri. Itt már sokkal jobban tudnak érvényesülni a receptek, és emiatt a kívánt árnyalat könnyebben reprodukálható, de azért ezen a területen is az ösztönösség, esetlegesség a legjellemzőbb.

A kézművesség és a kisvállalkozások újra erőre kaptak az elmúlt pár évben. Ezt a nagy brandek is felfedezték, és még inkább elszaporodtak a kulturális kisajátításból, valamint a green-washingból vagy woke-washingból eredeztethető termékek, szolgáltatások. Mit gondolsz ezekről, és szerinted vásárlóként hogyan szűrhetőek ki a valóban környezetbarát, fair trade, a tradicionális közösségeket ténylegesen támogató kezdeményezések?

Ez egy nagyon nehéz kérdés. Bennem alapvetően gyanút ébresztenek a hatásvadász, erősen fair trade-re vagy fenntarthatóságra épített szlogenek és marketing üzenetek. Az általánosságok helyett a személyes szándékot szeretem látni, és azt, hogy az adott vállalkozás napi szinten, tevőlegesen hogyan igyekszik előmozdítani az érintett közösségek életét, vagy milyen erőfeszítéseket tesz, hogy környezetbarát módon, etikusan stb. működjön. Ezek több információval látnak el és jobban tudok vele azonosulni, mint a jól hangzó általánosításokkal. A másik figyelmeztető jelzés, ha egy vállalkozás minden kétséget kizáróan állítja magáról, hogy ő fenntarthatóan vagy társadalmilag felelősen működik. Szerintem ezt sosem lehet kijelentőmódban állítani: ez egy skála, amin valahova el tudjuk helyezni magunkat.

Én szeretem, ha egy vállalkozás képes árnyaltan fogalmazni és önreflektíven tekinteni a működése komplex hatásaira. A fenntarthatóság kapcsán például nincsenek tökéletes megoldások – a vállalkozás létezése önmagában nagy ökológiai lábnyommal jár, és a tanulási folyamat része, hogy a lehetőségeidhez mérten a leginkább csökkentsd ezt. De ugyanez elmondható az etikus működésről is.

Mondok egy saját példát, hogy érthetőbbé váljon, mire gondolok. Ahogy egyre behatóbban megismerem a szövőket, akikkel dolgozunk, egyre árnyaltabban látom a szerepünket az életük folyása szempontjából. Egyrészt rendszeres megrendelést igyekszünk biztosítani számunkra és a helyi viszonyok között kiemelkedő jövedelmet. Ez a közösség jóléte irányába mutat: egyre többen kezdenek írni-olvasni vagy idegen nyelvet tanulni, nő a digitális hozzáférés mértéke, egyre jobb a szövők önérvényesítése más relációkban is, pl. helyi middlemen-ekkel szemben, és összességében ezek a folyamatok vezethetnek a hagyományos életforma hosszútávú fenntarthatóságához.

Ugyanakkor az éremnek két oldala van: mivel mi is hozzájárulunk ahhoz, hogy az egyének számára kinyílik a világ és nőnek a személyes lehetőségeik, a hagyományos életvitelük megkérdőjeleződhet, ami a kézművességet is érinti. Bizonyos esetekben lehet, hogy pont az ellenkező eredményt hozza a velük való együttműködésünk: a tradicionális közösségek gyorsabb felbomlását.

Ezek mindig érdekes kérdések egy hasonló vállalkozás számára, és a legjobb szándék mellett is nagy érzékenységgel és figyelemmel érdemes megközelíteni őket.

Hogyan kerülnek Magyarországra szőnyegek? Vagy kitágítva kicsit a kérdéskört, milyen folyamatokon mennek keresztül onnantól kezdve, hogy elkészülnek, odáig, hogy a vásárlóhoz kerülnek?

A szőnyegek elkészülést követően mosásra kerülnek. Ezt a legtöbb helyen már nem a szövők csinálják, hanem egy független mosó. Mosás, szárítás után raktározzák őket, amíg a következő szállítmány összeállításra kerül. Egy szállítmányhoz 5-8 helyről érkeznek szőnyegek, így a teljes rakomány integrálása igen bonyolult logisztikát igényel: vannak olyan közösségek, vállalkozások, akik maguk viszik be a szállítói raktárba a szőnyegeket, van, akiktől a összegyűjti a szállító, vagy a helyi segítségünk.

A csomagolást követően Casablancában kerülnek hajóra és egy európai kikötőbe érketnek a szőnyegek. Onnan vonattal, vagy közúton jutnak el Budapestre. Egy szállítmány érkezése mindig nagyon intenzív időszak sok feladattal. A kicsomagolás és leltárazás pár napos folyamat, majd kezeljük az aktuálisan felmerülő problémákat (pl. javítási munkák). A szőnyegek fotózása is jellemzően több napos folyamat és egy csapatnyi erős kéz közreműködésével tudjuk megvalósítani. Ezek után szöveget írunk, webshopot töltünk és innentől válnak elérhetővé a szőnyegek a vásárlók számára.

Az értékesítésen kívül egyéb szolgáltatásokat is kínálsz – a showroom és a szőnyegbérlés mellett az egyedi szőnyegbeszerzés és a személyre szabott gyártás különösen érdekes. Mesélj erről, milyen sajátos igényekkel találkoztál eddig?

A vásárlók részéről rendszeresen felmerülnek egyedi igények, pl. egy bizonyos szőnyegből nagyobbat szeretnének, vagy hasonló minta lenne jó más színösszeállítással. Ezeket az igényeket mindig egyedileg vizsgáljuk meg, és az elmúlt évek tapasztalatai alapján csak abban az eseteben vállaljuk az egyedi rendelést, ha biztosak vagyunk benne, hogy a dizájnt a szövők meg tudják valósítani, pl. egy általuk korábban készített szőnyeget minimális változtatásokkal, vagy olyan elképezléseket, ahol a dizájnhoz nem szükséges sokféle konkrét színárnyalat reprodukálása.

Az egyedi készíttetési folyamat rendkívül idő-, és munkaigényes: intenzív kommunikációt igényel a mi oldalunkról, meglehetősen sok javítási, visszabontási munkával jár a szövők oldaláról, és nagy rugalmasságot igényel a vásárló oldaláról, mivel az amazigh szövő asszonyok az ösztönös szövéshez vannak szokva, így a végeredmény sosem lesz tökéletesen brief szerinti – mindig benne lesznek a szövő sajátos kézjegyei. Ezzel együtt nagyon sok sikeres egyedi szőnyeg készíttetési folyamaton vagyunk túl, viszont ezekkel a tényezőkkel jó tisztában lenni már az elején.

Az egyedi beszerzés ennél jóval egyszerűbb folyamat: ilyenkor a vásárló elképzelései mentén szoktunk keresni megfelelőt a már elkészült szőnyegek között. Különösen gyakori a 3×2 méternél nagyobb méretek keresése, mert ekkora darabokat nem igazán tartunk készleten – ezeket jellemzően egyedi rendelésre szoktuk behozni. Ez a folyamat akár pár nap alatt le tud zajlani és expressz szállítással egy héten belül a vásárló otthonában tud lenni a szőnyeg.

Mi határozza meg a fogyasztói árképzést? Arányaiban az ár mekkora része kerül vissza a készítőkhöz?

Az áraink kialakításakor figyelembe vesszük ugyan a nemzetközi piaci árakat, de elsősorban a költségalapú árazást folytatunk. Az árainkba bele van kalkulálva egy magas beszerzési ár, ami garantálja, hogy minden érintett számára megérje az együttműködés és jó érzéssel tudjon részt venni benne, akár egy vintage szőnyeg vásárlásáról van szó egy helyi szőnyeges vállalkozástól, akár egy szövőcsapat számunkra készített szőnyegéről. Ez nem egy fix rendszer, hanem folyamatos finomhangolásban van, és méretenként, szőnyeg típusonként, beszerzési helyenként, illetve szállítmányonként is eltérő az árak összetétele, így nem tudom és nem is szeretném ennyire konkretizálni.

Marokkóban az alku a legalapvetőbb árképzési eszköz. Ennek ellenére a szövőkkel sosem alkudunk; legalább azt az összeget fizetjük ki a szőnyegekért, amit javasolnak, de olyan helyzetek is vannak, amikor magasabb összeget tartunk reálisnak, vagy stabilabb pénznemre váltunk, ami kevésbé kitett az árfolyamváltozásoknak. A méltányos ár, illetve a támogatás egyéb formáinak megtalálásában nagyban támaszkodunk helyi NGO-kkal dolgozó segítségünkre.

Az fogyasztói árban nagyon sok költségtétel megjelenik a beszerzési áron felül: a helyi tolmácsunk, segítségünk bére, a mosás költsége, a csomagolás díja, a lokális, nemzetközi, illetve a vásárlók címére való kiszállítás költsége, a vám, az áfa és a rengeteg fix költség termékre vetített díja, a marketing költség, de nyilván a legnagyobb tétel mindezek közül a beszerzési költség.

Mi lesz a következő nagy lépés a Berber életében? Mi mindent tervezel még, rövid- és hosszabb távon?

Rövidtávon a következő izgalmas dolog a március eleji marokkói utunk lesz, amit már nagyon várunk. Majd röviddel ezután nyílik a belvárosi popup boltunk, amely a Nyitva! Fesztivál keretében fog megvalósulni március 27. és április 22. között, a Nagy Diófa utcában. Ezidő alatt sok izgalmas programmal készülünk: lesz fotókiállítás az amazigh szövőközösségekről, növényi festés és kézi csomózás workshop, illetve egyéb szőnyegekhez kapcsolódó programok is. Az Instagramon, Facebookon minden infót megtaláltok majd ezekről.

Szerző: Zahorján Ivett