Email Us: juli@themenovo.com
Call Us: 002 01066165701

Amikor 3 éve Nápolyban töltöttem egy hetet, a lüktető, napsütötte, markáns aromákkal bíró város szűk, mindenféle földi jóval megrakott utcáin járva megfogadtam: Dél-Olaszországba még biztosan visszatérek. A COVID után újraéledt térség ezúttal egy új, mégis ismerős arcát fedte fel előttem. Palermó és üdülőövezete, a csaknem kizárólag olaszok, szicíliaiak által látogatott Mondello (a tőlük nem messze elhelyezkedő Céfalú-val együtt) egy tartalmas, mégsem fárasztó, családdal is abszolválható nyaralást ígér.

Már pár napja itthon vagyok, egy belpesti, nem klimatizált lakásban szedem éppen össze a gondolataimat, miközben a 36 fokos hőség ellen jéghideg barnasörrel és egy szicíliai bevándorlótól vásárolt legyezővel védekezem. Nem tagadom, minek is tenném, bitang meleg volt odakint is, de ott úgy van vele az ember, hogy egyrészt nyaralunk, ráadásul Szicíliában, nehogy már hideg legyen, másrészt Afrika itt van alattunk, szóval a fullasztó kánikula amolyan legitim dolog. Megpróbálom azért összeszedni, megsült agy ide vagy oda, hogy én miért szerettem meg még inkább ezt a régiót és mire érdemes odafigyelni, ha valaki Szicíliába utazik.

Indulunk

Ryanair, délutáni indulás. Nem mondom, hogy nem voltunk beszarva, hiszen mostanában minden második cikk arról szól, hogy késnek a fapadosok, sőt, járatokat törölnek, és egészen elképesztő sztorikat is olvasni a leszállított utastól kedve a több napon át tartó hazajutási procedúrákig. Ennek ellenére minden simán ment; időben felszálltunk, időben leszálltunk, és nem ért semmilyen atrocitás minket az odafelé úton.

Elöljáróban: a mi célunk a tengerparti pihenés volt, tehát fontos szempont volt a beach közelsége, ugyanakkor szerettük volna, hogy, ha úgy tartja kedvünk, akkor az autentikus Szicíliából (például Palermóból) is tudjunk magunkba szívni valamit, ha nem is mindent. A Tirrén-tenger partján, Palermótól pár kilométerre fekvő Mondelló az azonos nevet viselő, hosszú, homokos strandjáról, olasz szecessziós villáiról és buja, mediterrán növényeiről híres többek között, így úgy voltunk vele: oké, akkor kérjük, köszönjük.

Nem várt kalandok

Nyilván jóleső érzés kicsit hátra hagyni a sok kötöttséget és megszemélyesíteni a „Lost in Sicily” Insta-story matricát, de azért a repteres dekkolás és a repülés után az ember szeretne végre elérni végső úticéljához.

Landolás után a palermói reptér épületén belül lévő vonatállomáshoz mentünk, innen indulnak járatok a városba. Vettünk is jegyet az automatából 5.9 euróért, majd 20 perc múlva jött is a vonat. Az út felénél leszálltunk, mert a Google Maps jelzett egy buszmegállót, ahonnan mennek buszok a mi úticélunk felé, így nem kell bemennünk a városba. Tiszta haszon, gondoltuk. Aztán nyilván nem jött a busz (welcome in Sicily), a megállóban konkrétan kocsik parkoltak…

Nagyjából itt tett le minket a busz…

Teltek a percek, sehol semmi, egyetlen egy busz sem jött arra, pedig kellett volna neki, szóval felhívtam a szállást, jöjjenek már értünk vagy küldjenek egy taxit (stoppolni nem szerettünk volna, Északon azt mondták anno, hogy ezt nem szeretik az olaszok, taxit pedig lehetetlenség volt hívni ott és akkor.)

Ekkor ismertük meg Paolo-t, aki egy szót nem beszélt angolul, de a sofőrünk lett az egyhetes nyaralásunk alatt – őt küldte a szállásadónk értünk. Ja, és végre eljutottunk Mondellóba plusz 15 euórért. (A reptéren amúgy lehet transzfert rendelni, gondolom autót is tudtok bérelni, és aki Palermóig szeretne eljutni, annak a vonat is tökéletes megoldás – nekünk most ez kicsit bonyibbra sikerült, de hát legalább van mit mesélni itt meg amott.)

Itt vagyunk – na de pontosan hol?

Az arabok több mint ezer évvel ezelőtt Marsâ ‘at Tin (Iszapkikötő) néven ismerték Mondellót, ami akkoriban egy malária sújtotta mocsaras terület volt. A Palermótól a 700 méter magas Montepellegrino hegy által elválasztott Mondelló eredetileg egy halászfaluként funkcionált, amelynek középpontjában ma egy bájos, mozgalmas, de egyáltalán nem turistás főtér áll.

A 18. században kezdték el lecsapolni a mocsarakat, ami kezdetben sikertelennek bizonyult. Végül 1891-ben Francesco Lanza di Scalea herceg oldotta meg a problémát. Mondello már nem egy maláriás láp volt, hanem egy nagyon is kívánatos térség szemrevaló tengerparttal és gyönyörű mediterrán természeti környezettel.

Fent: utcai töredékek Mondellóból, lent: tengerpart a sétányról és tengerpart a tengerből fotózva

1910-ben egy belga cég, a Les Tramways de Palerme megvásárolta a tengerpart jelentős részét, és azt ígérte, hogy egy megkapó tengerparti üdülőhelyet hoz létre, amely riválisa lehet Nizzának és a Promenade des Anglais-nak.

A „Mondello-projekt” gyorsan beszédtémává vált a városban, és nemsokára Palermó arisztokrata családjai elkezdtek telkeket felvásárolni a faluban. Megbízták a város legjobb építészeit (köztük Ernesto Basile-t), hogy tervezzenek nekik Liberty Style nyári villákat. Az olasz szecessziós építészet ezen koncentrációja Mondelló egyedi, meghatározó vonásává vált.

Fent: szecesszios villa + én a szállásunk utcájában + az apartmanunk épülete. Lent: a régi fürdőház épülete + utcarészlet növényarzenállal

Mondelló szimbóluma a Rudolf Stualker tervezte, fából készült, mólószerű hídon keresztül megközelíthető Stabilimento Balneare nevű fürdőház, ami egyfajta óda a Liberty Style-hoz. A tengerre néző terasz, amely ma főként étteremként funkcionál, páratlan kilátást nyújt az öbölre, a déli Montepellegrinótól egészen az északi Monte Gallóig.

Az éttermek választéka széles; a street foodosokat mindenképpen érdemes kipróbálni (ahol fogyasztható panelle, arancine vagy pizzette is), de a tengeri ételeket kínáló trattoriákban és egy Michelin-csillagos étteremben is gasztrokalandozhat, aki Mondellóban jár.

Fent: Aperol egy partmenti teraszos helyen + a jó öreg pizza + a helyi specialitás, a töltött rizsgolyó, az arancine. Lent: mozgó zöldség-gyümölcs árus járműve + halpult a Famila szupermarketből

A kiadós szicíliai kaja ledolgozható futással, bérelhető bicikliken való tekeréssel, vagy akár szörfözéssel, kajakozással, evezéssel, úszással is. Lehet bérelni vitorlást, motorcsónakot, sőt, részt lehet venni vízalatti túrán is.

Mondelló északi oldalán található a Capo Gallo hegyvidéki természetvédelmi területe, amelynek függőleges sziklái meredeken zuhannak a tengerbe. Kajakozáshoz, tengerparti sétákhoz kihagyhatatlan.

Néhány praktikus infó pluszban:

  1. Mondellóból a 806-os busszal lehet eljutni Palermóba (napközben úgy láttuk, hogy járnak a buszok, bár csúszások biztosan vannak)
  2. Bérelhető elektromos roller, elektromos bicikli és hagyományos bicikli is a faluban
  3. A napágy (két főre) 25 euró/nap (elkerített rész van fenntartva a napágyas fürdőzőknek), de ha valaki nem vesz napágyat, akkor is tud strandolni természetesen, belépő nincs (egy leszúrható napernyőt azért érdemes vinni/venni ebben az esetben, mert egyáltalán nincs árnyas szakasz a parton)
  4. A Lido Valdesi-nél a patika mögött van egy cuki pékség, érdemes betérni strandolás előtt, után
  5. Jó, ha néhány szót megtanulunk olaszul indulás előtt, mert ezen a területen szinte csak olaszok, szicíliaiak fordulnak meg (nagyon ritkán hallani más nyelven megszólalókat és alig van valami kiírva angolul)
  6. Az egyetlen közelben lévő szupermarket a Famila, amihez autó hiányában elég vadregényes, itt-ott járda nélküli utakon vezet az út
  7. Vannak kisboltok, de hektikusan vannak nyitva és nem csak a szieszta idejére zárnak be (ha nyitva van, érdemes azonnal betérni, nem elodázni, mert félóra múlva lehet, hogy random bezár)
  8. A szemetet nem szállítják el a házaktól, mindenki maga viszi el autóval, biciklivel vagy gyalog zsákonként egy-egy központi konténerbe – a szeméthelyzet egyébként nem kritikus, főleg Mondellóban
  9. Árak: pizza – 7-16 euró, sör – 1-4 euró, Aperol Spitz – 8 euró, tej – 1.5-3 euró, Marlboro Gold – 6 euró, péksütik – 1-4 euró.
  10. Az emberek kedvesek, segítőkészek, ha kell.

 

Irány Palermó!

Mondanám, hogy Palermó olyan, mintha ott megállt volna az idő, de ez nem így van. Inkább olyan, mintha valaki minden reggel „felhúzná” a várost, hogy aztán az többszörösen pihenhesse ki a pörgést – mintegy 2700 éve, azóta létezik ugyanis.

Palermó egy élénk, sokoldalú, színes-szagos ismeretlen ismerős képében jelent meg előttem jelentős történelmi, kulturális, építészeti örökségével és karakteres stílusával. Mint egy klasszikusan elegáns, rebellis punk, akin nyomott hagyott a különböző kultúrákkal való ismerkedés – a normann, arab, spanyol, sváb hatások. Na meg persze az ódon épületek (rajtuk a román, gótikus, barokk, art nouveau jegyeivel) és a hagyományos szűk utcák közé ékelődött modernitás.

Fent: Quatro Santi kereszteződés + politikai plakát + helyi bőrdíszműves. Lent: mediterrán lakoma a piacon, random arcok Palermo utcáin

Az emberek alapvetően nyugisak, nem sietnek el semmit, nincs tolakodás, nincs ferde szemmel nézés a másikra. A szicíliaiak büszkék, de nem nyersek, és úgy tűnik, elégedettek azzal, amijük van. Persze itt is láttuk a politikai propaganda megjelenéseit, de az orosz-ukrán háború áldozatai és az LMBTQ+ mozgalom mellett is kiállnak, legalábbis a városba menet több erről szóló plakátot láttunk.

Hagyomány, hogy bármelyik világvárosban járok, első útjaim egyike mindig a helyi legizgalmasabb kortárs művészeti intézménybe vezet. Palermóban ez a Regionális Modern és Kortárs Művészeti Múzeum nevet viselő intézmény.

A késő barokk pompája és a neoklasszicizmus szigora öleli át a Palazzo Belmonte Riso épületében található, kortárs művészek alkotásainak helyet adó teret, benne egyik kedvenc installációmmal, amely Jannis Kounellis nevéhez köthető. A térbeliség és a gravitáció újragondolása egy mennyezetre felfüggesztett szekrényekről szóló teóriában jut érvényre ebben a néma levitációban. A kiállított tárgyak lazán, nyitott ajtókkal egy bábeli ritmusú teret modelleznek, amelyben a barokk és rokokó megelevenedése is tetten érhető.

Bolyongás a kortárs alkotások között…

Másik favorit volt Rita Casdia Eden című tárlata. Casdia kutatásai elsősorban az érzések elemi mechanizmusaira fókuszálnak, gondosan szemügyre véve az érzelmi kapcsolatok által generált dinamikát. A videoanimáció, a rajz és a szobrászat a művész installációiban egymás mellett létező elemek, amelyek a tematikus érzelmi és szimbolikus tartalmak összetettségének megfelelően artikulálják ezt az expresszív univerzumot. Casdia legújabb munkáinak középpontjában a változás, a mutáció, a valami mássá való átalakulás folyamata áll. A tárlatot a Sicilia Queer álmodta meg a ruber.contemporanea közreműködésével.

A történelmi belvárosban bolyongva

Mi leginkább Palermó történelmi belvárosában császkáltunk, amit négy negyedre osztottak fel a Via Maqueda és a Corso Vittorio Emmanuele közötti területen – ezek a Piazza Vigilenán keresztezik egymást. Ezt a részt Quattro Canti-nak vagy „barokk kereszteződés”-nek is nevezik.

A Centro Storico negyedei a következők:

Kalsa: a szó az arab al-Khālisa, vagyis „kiválasztott” szóból ered. Az arab megszállás idején épült, az emír lakhelyéül is szolgált. Mai hivatalos neve a Tribunale (magyarul: ítélőszék), ugyanis ebben a negyedben működött Szicília inkvizíciója.

La Loggia: itt található a Castello a Mare várrom, a La Cala kiskikötő. A nem túl nagy, de meglátogatásra érdemes Vucciria piac szintén a negyed része, ahogy a Capo nevű utcai piac is, ami a kedvencem volt mozgalmassága, látványvilága és a portékák széles választéka okán. Akit érdekel a racionalista építészet, az a Posta Palotát se hagyja ki!

Seralcadio: a negyed a sikátorairól ismert, illetve a turisták körében az egyik leglátogatottabb környék. Itt található a Palermói Katedrális és az Egyházmegyei Múzeum.

Albergheria: aki itt jár, sétáljon el a Normann Palota és a Ballaro piac felé is!

Piacok, bazárok kínálata és egy tipikus belső udvar Palermóban, a történelmi belvárosban

Érdemes tudni, hogy éttermek java délben nyit, de pizza nem mindenhol érhető el ebben a napszakban, van, ahol csak este készítenek pizzát – Mondellóban a kedvenc helyünk is így jár el, pizza csak este 7 után kérhető. Palermóban azért elcsíptünk egy klasszikus helyet, ahol a helyi pizza mellett a Sicilian Spitz-et is megkóstoltam.

A szűk utcák, az erkélyekről lelógó mediterrán növények, a sok-sok helyi kézműves vagy épp import áru, a street foodosok és a hagyományos szicíliai konyha remekeit felszolgáló vendéglátóhelyek sokasága, a helyiek életöröme, a fülledt, mediterrán nyár, a homokos tengerpart, a sós víz és a festői táj látványa feledteti azokat a – számomra – apróságokat, amik miatt egyesek nem kedvelik a környéket. Igen, sok a szemét, nagy a hangzavar, a közlekedés kaotikus, tudni kell legalább pár szót olaszul, ha boldogulni akar valaki turistaként, és előre kell tervezni az A-B-be való eljutást, mégis Palermót és vele Mondellót, akárcsak Nápolyt, látni kell, mielőtt az ember örök nyugovóra tér.

Visszafelé késett a járatunk két órát. Belefért.

Akinek több ideje van és többet szeretne kirándulni, felfedezni, Szicíliának ez a része számos látnivalót tartogat. Palermóból vonattal könnyen megközelíthető például az ősi Céfalú, ami Szicília másik legkedveltebb üdőlőhelye, és az olvasottak, elmondottak alapján mi is csak ajánlani tudjuk.

Hamarosan Veneto-megyébe utazom, onnan is jelentkezem majd.

Szöveg, fotók: Zahorján Ivett, források: wearepalermo.com, wikipedia.com, thethinkingtraveller.com

Previous
Next