2024 nyarán megjelent egy riportom a Glamour+-on Ádám Adriennel, aki a workaway által a világ számos pontján járt már. Kalandjaidról könyvet írt, és jelenleg is ad utazási tanácsokat, továbbá előadásokat, workshopokat tart a témában. Első beszélgetésünk alkalmával már szóba került Svájc, ahol jelenleg is élnek a férjével, én pedig megkértem, hogy meséljen kicsit részletesebben az alpesi országban töltött mindennapjaikról.

Ha pár mondatban kellene összefoglalni, mi mindent adott neked a workaway, mik a legemlékezetesebb pillanataid ezzel kapcsolatban?

Szerintem ez egy óriási lehetőség! Miért nem ismeri ezt mindenki? Nekem rengeteget adott. Eljutottam a Hawaii-szigetekre, gyakorlatilag „fillérekből”. Elképesztő belegondolni, így 2 évvel később is. Mit adott még? Inkább önfejlesztő hatása volt. Kilépni a komfortzónámból. Feszegetni a határokat. Jobban megismerni önmagam. Sok időt eltölteni együtt a férjemmel, ami nem volt jellemző addig, amíg alkalmazottként dolgoztunk. Mi nem barátkozunk útközben, nem is alakult úgy. Rájöttem, hogy tényleg nem a tárgyakat, hanem az emlékeket szeretném gyűjteni. És egyetlen hátizsákba be lehet csomagolni (na jó, néha hiányoznak a szép ruháim a szekrényemből).

Úgy indultam el, hogy nem tudom, mi lesz, de kialakult. Én tényleg megtaláltam önmagam útközben. Ennek megvolt az ára, nem tagadom. Voltak nehéz pillanatok, és több ember kilépett az életemből, mert ez, ahogyan mi élünk, kevésbé összeegyeztethető a „normálisnak” mondott életmóddal.

Ha jól tudom, az elmúlt hónapokban Svájc volt a fő bázisotok. Miért ezt az országot választottátok?

Miután 1 évig nem dolgoztunk a férjemmel, mármint nem volt állandó munkahelyünk, szerettünk volna gyorsan, sok pénzt keresni, hogy tudjuk folytatni az utazást. Illetve az sem titok, hogy nem csapot-papot otthagyva mondtunk fel korábban a munkahelyünkön, hogy elutazzuk a pénzünket, hanem fontos számunkra az anyagi biztonság is. Jelenleg a második ingatlanunk épül, és Svájcot tartottuk a legjobb lehetőségnek, hogy finanszírozni tudjuk a további terveinket. Így tavaly már 4 hónapot, idén pedig 8 hónapot töltünk el itt.

Az ország a pontosságáról, tisztaságáról és magas életszínvonaláról híres. Te mit érzel leginkább „svájci életérzésnek”? 

Azt nem mondhatom, hogy ritka az, ha valaki hegyen él Svájcban, de a mi svájci életünk nem hétköznapi, az biztos.

900 méter magasan, egy autómentes hegyen élünk, ahol óránként egyszer van lehetőségünk leutazni Európa első fogaskerekű vasútjával a – ahogy mi hívjuk – civilizációba. Természetesen reggel és este ritkán jár, tehát komoly logisztikát igényel, hogy bárhová el tudjunk menni. Mi a hegyen élünk és dolgozunk, így van, hogy hetekig nem is megyünk le innen.

A hegyek királynőjéről, a Rigi-hegyről beszélünk, ami a top turistás helyek közé tartozik Svájcban. Nagyon speciális, hogy itt, ahol sok hotel, étterem üzemel a turisták miatt, az a kritérium, hogy amit csak lehet, a hegyről kell beszerezni. Élelmiszert, például sajtot, tojást, zöldségeket a helyi gazdaságokból lehet megvenni, és csak svájci termékeket értékesítenek a vendéglátóhelyeken. Nagyon jellemző és szimpatikus is, hogy egy svájci embernél mindig elsőbbséget élvez a hazai termék, mint az import, akkor is, ha a helyi drágább. Nagyon nagy hangsúlyt fektetnek a minőségre, a bio termékekre. Az életszínvonal valóban nagyon magas, az emberek jól élnek, az állam is nagyon támogató, jól működik a rendszer, mi is ezt tapasztaljuk.

Mennyire vannak egyenes arányban a költségek a szolgáltatások, termékek minőségével Svájcban?

Szerintem abszolút. Jó a minőség, és egyébként nem mondanám drágának, pedig azt is gyakran mondják Svájcról, hogy milyen drága. Viszont például az éves autópálya matrica 40 frank (1 frank kb. 420 ft), az üzemanyag annyi, mint Magyarországon, az élelmiszer, drogériai cikkek ugyanannyiba kerülnek, vagy olcsóbbak. Itt főleg a lakhatásért kell valóban sokat fizetni. Nekünk viszont gyakorlatilag semmire nem kell költenünk, mivel a szállásunk és étkezésünk biztosított a munkahelyünkön.

A természeti kincsek is jelentősek az országban. Van olyan hely, látványosság vagy élmény, ami közel áll a szívedhez és amit másoknak is nagyon ajánlanál?

A Rigi-hegy, ahol élünk, mindenképpen közel áll hozzám, lenyűgöző a táj. Az ablakaink a Vierwaldstätti-tóra néznek, ami egy hegyekkel körülvett jellegzetes alakú tó 9 medencével és számtalan nyúlvánnyal Közép-Svájcban. A nevét a tavat körülvevő négy waldstattról, azaz kantonról kapta: Uri, Nidwalden, Schwyz és Luzern. Nagy kedvencem még a Genfi-tó, azon belül is Montreux városa. Szerintem Svájc tavasszal a legszebb: minden tiszta, virágos és elképesztően kreatív, rengeteg dekorációval díszítik a házakat, udvarokat. Igazán hangulatos ilyenkor a környék. Szuper program már az is, ha egy kis falunak az utcáin sétálunk, nézelődünk. Elképesztő, ahogy összefonódik a havas hegyek és a pálmafák látványa.

Én azt hiszem, szerelmes vagyok Svájcba. 

Svájc egy multikulturális ország, de mindez tükröződik az emberek szemléletmódjában is? Milyen érzés külföldiként ott lenni, mennyire befogadóak a svájciak?

NAGYON! Röviden és tömören. Csak pozitív tapasztalataink vannak ezzel kapcsolatban. Mindenki nagyon kedves velünk, és a lehető legjobb főnökünk van. Nagyon korrekt, emberséges, baráti viszonyunk van vele. Őszintén szólva, nem tudok semmi rosszat mondani a helyiekről. Bárki, akivel találkoztunk, akit ismerünk, igazán jószívűen áll hozzánk, és talán nem is gondolná az ember, de nagyon közvetlenek, barátkozóak a svájciak. Van már sok ismerősünk, mindenki meghív magához, és megölel, amikor találkozunk.

 Az előadásaidon és a könyveidben sokszor hangsúlyozod az őszinteséget, és hogy jó, ha beszélünk a nehézségekről is. Svájchoz kapcsolódva mi az a kihívás, amiről kevesen beszélnek, pedig érdemes lenne?

Svájcban sokat kell dolgozni, de nagyon megéri. Messze van Magyarországtól, 12 óra autóval. Nem az a hely, ahonnan sűrűn haza lehet látogatni, és ezt sokaknak nehéz elfogadni. Viszont, ha gyorsan és sok pénzt szeretne keresni az ember, én Svájcot ajánlom, úgy, hogy tényleg sok európai országban dolgoztam már.

Lesz „Svájci kalandok” könyv a jövőben? Mi mindent tervezel még idén?

Könyvet már nem fogok írni, azt gondolom. Megszerettem a személyes találkozókat, ebben a formában jobban tudok kapcsolódni, válaszolni a kérdésekre. Inkább előadásokat, úti beszámolókat, workshopot tartok Magyarországon, amikor otthon tartózkodom. Novemberben, decemberben lesznek előadásaim, és télen sokat fogok újra utazni.