Jöjjön 10 dolog, amit imádok ebben a némiképp megosztó, mégis magával ragadó városban.

Spaccanapoli 

Ez az utca átszeli az óvárost, egyben Nápoly igazi arcának tükre. A Spaccanapolin sétálva megelevenedik előttünk a több évszázados történelem, miközben az impozáns barokk épületek és a kis kézműves boltok mellett a helyi lakosok mindennapjaiba is betekintést nyerhetünk. A szűk sikátorok, a fregolikon száradó ruhák, a markáns illatok, a helyi étkezdék, a folyamatos nyüzsgés mentén kirajzolódik a város egyedi karaktere, ami utánozhatatlan. 

Zöldbe burkolózva

Nápoly folyamatosan lüktet és le sem tagadhatná, hogy egy igazi dél-olasz nagyváros, és ez így is van jól. Ugyanakkor a mediterraneum kincsei, a sok-sok növény és az utak mentén magasodó pálmafa is része ennek az egyedülálló városképnek, nem beszélve a mesés kertekről, parkokról. A Certosa di San Martino kolostor kertje, a Villa Floridiana parkja vagy a 15 hektáros Orto Botanico üdítő menedéket nyújt azoknak, akik szeretnének kicsit kicheckolni a pörgésből, és átadnák magukat a természetnek. (Külön öröm, hogy az első két zöldterület mesés kilátást kínál a Nápolyi-öbölre.) Egy fárasztó nap után érdemes megpihenni ezekben az oázisokban és képet kapni a város ezen arcáról is.

A nápolyi pizza

Amikor először nápolyi pizzát ettem, már az első falatnál AHA-élményem volt. Rájöttem, hogy nekem ez A PIZZA. A puha, foszlós, széleinél vastagabb pizzatészta és a tenger gyümölcsei feltét olyan harmonikusan ölelték át egymást, hogy úgy éreztem, napokig tudnám enni. Többek között erre is nagyon büszkék a nápolyiak. Nekem nagyon bejött a dél-olasz változat, olyannyira, hogy a Rómában kapható testvérét is meg kellett kóstolnom, sőt, Budapesten is erre mentem rá. Nincs mese: az autentikus nápolyi pizza nem kicsit addiktív.

A Via dei Tribunali gasztroélményei

A Tribunali utcája is keresztülhalad Nápoly óvárosán. A Piazza Belliniről indul, déli végét a Castel Capuano zárja. Ez a helyi gasztronómia egyik központja, tele pizzériákkal és éttermekkel, amik által megízlelhetjük az igazi, hagyományos nápolyi ízeket. A helyi piacok friss alapanyagai, az illatozó zöldségek és gyümölcsök, a pizza-pasta-halételek szentháromsága és az édességek garmadája komplett gasztroélményt nyújtanak. Aki teheti, töltsön el egy vagy akár több napot is a környéken, érdemes lassan, alaposan felfedezni ezt a nem mindennapi kulináris központot.

Nápoly valósága – a szemét és káosz mögött

Sokan úgy gondolják, hogy Nápoly egy koszos és veszélyes hely. És valóban, első pillantásra a város utcáin járva szembeötlő a káosz, és az érzékenyebb lelkületűek azt is mondhatják, hogy itt-ott ijesztően elhanyagoltak bizonyos negyedek. Ugyanakkor, ha lassan, nyitott szívvel és elmével, befogadóan és felkészülten járunk-kelünk Nápolyban, és barátsággal viszonyulunk hozzá, rájövünk, hogy tele van életörömmel, energiával és olyan rejtett szépségekkel, amelyek túlmutatnak az első negatív benyomásokon. A város lüktet, de épp ebben rejlik az igazi bája: a szabálytalanságban, a kontrasztokban és az életszeretetben.

Élet a Vezúv árnyékában

Nápoly a Vezúvtól 9 km-re terül el, a vulkán szinte a város minden magasabb pontjáról látható. Az ókorban a Héraklész szent hegyének tartott Vezúv és környéke számos látnivalót kínál, például felfedezhetjük a közeli Pompei és Herculaneum ősi romjait. A világ egyik legismertebb és leginkább tanulmányozott vulkánjának közelsége még ma is különleges atmoszférát ad Nápolynak: mintha a helyi embereknek nem lenne idejük szomorkodni, hiszen egy aktív vulkán szomszédságában élnek… Talán ettől (is) olyan spontának és megengedőek magukkal szemben?

A Nápolyi öböl panorámája

A Nápolyi-öböl látványa a Vomero negyedből vagy a Castel dell’Ovo környékéről nézve a legfestőibb. Legutóbb, amikor a városban jártam, ezen a környéken szálltam meg, és érdekes volt egy ilyen optikán keresztül is látni Nápolyt. Az utcasorok, a tenger és a háttérben magasodó Vezúv olyan képet fest itt az öbölről felülnézetből, amit nehéz elfelejteni. Talán nem is lehet és talán nem is kell – legfeljebb újra megnézni.

Chiaia 

És akkor meg is érkeztünk a Chiaia negyedhez, ami Nápoly talán legelegánsabb és legnyugodtabb része. Itt az utcák tágasabbak, a boltok és éttermek kifinomultabbak, a tengerparti sétányon andalogva pedig egyhamar ránk törhet az érzés: ide szeretnénk költözni, de legalábbis itt szeretnénk megöregedni. A Chiaia negyedben az emberek valahogy visszafogottabban élnek, lentebb van a vérmérsékletük és nem vágynak másra, minthogy élvezzék a dolce far nientét.

Santa Chiara kolostor 

Amikor először látogattam Nápolyba, sajnos ki kellett hagynom a Santa Chiarát, amit nagyon bántam. Egy 14. századi egyházi épületkomplexumról van szó, ami hatalmas templommal, majolika csempével borított kerengővel és múzeummal is rendelkezik. A templom az anjouk temetkezési helye volt, tehát síremlékek találhatók benne. A város kellős közepén kapott helyet, narancsfákkal szegélyezett kertje és kerengője azonban csendes, már-már idillikus hangulatú, egyáltalán nem hallatszik be a város zaja. Érdemes reggel, nyitás után ellátogatni ide, amikor még alszanak a turistacsoportok.

A nápolyi utcazene

Nápoly utcáin sétálva mindig hallhatunk valamilyen zenét. Általában gitárok, mandolinok, harmonikák hangja tölti meg a szűk sikátorokat, a város mindennapjai át vannak itatva a zenével. A nápolyiak akár a metrón, vagy egyéb tömegközlekedési eszközön is bármikor dalra fakadhatnak, a többi utas nagy örömére. (Apropó tömegközlekedés: a Toledo metrómegállót mindenképpen érdemes beiktatni, az egyik legszebb állomás, amit valaha láttam – utána pedig jó elveszni a via Toledo forgatagában.) A spontán dalolászás és az utcazene tükrözi Nápoly szenvedélyes, vidám, minden érzékszervet megmozgató attitűdjét. Aki türelmesen és nyitottan áll a városhoz, hamar rájön, hogy attól függetlenül, hogy tapasztalhatók visszásságok, Nápoly valójában egy imádnivaló hely, amit nem érdemes kihagyni.

Tetszett a cikk? Melyik város legyen a következő?