Adalékok a testpozitív mozgalomhoz

Túl nagy, túl kicsi, túl lapos, túl kövér – emberek milliói állapítják meg magukról napi rendszerességgel, hogy legalább egy, de gyakran több testrészükkel nincsenek megelégedve. Az ezzel járó bizonytalanság, a szorongás és mások ítélkező tekinteteinek (fat shaming) hatására alakulhatnak ki a különböző mentális, önértékelési problémák vagy akár étkezési zavarok is. A body positive törekvések pontosan ezt a megfelelési kényszert próbálják eltörölni.
 
Igaz, az évek során nagy lépést tett előre a testpozitív mozgalom, de a különböző médiumok többsége és a közösségi oldalak továbbra is megállíthatatlanul azt hirdetik, az élet vékonyan sokkal szebb. Elég csak néhány percet eltöltenünk az Instagramon, biztosan találkozunk majd olyan poszttal, ahol a legfelkapottabb influencerek különböző detox teákkal vagy edzés közben pózolnak. Ehhez még csatlakoznak a bálványként imádott celebek mirror szelfijei, amiken gyakran abszurd testalkatokkal találkozhatunk. Komolyan vannak, akik elhiszik, hogy az emberi test képes mindenféle beavatkozás nélkül ilyen méretekkel büszkélkedni?
 
Szerencsére egyre több olyan ellenpéldát is fel tudunk mutatni, amik szembeszállnak a Photoshop használatával és a természetes szépség mellett kampányolnak. Folyamatosan növekszik azoknak a brandeknek a száma, amik előszeretettel alkalmaznak különböző testalkatú, etnikumú és életkorú modelleket, de a bőrhibák, a narancsbőr vagy a testi rendellenességek sem számítanak többé akadálynak. A body positive mozgalom egyik legismertebb képviselője Rihanna, aki már többször bebizonyította elkötelezettségét. Tavaly a Savage x Fenty bemutatóján a modellek között minden testalkat és bőrszín képviselte magát, legfrissebb Fenty Beauty kampányában pedig nem félt attól, hogy a modell bőrhibáit retusálatlan hagyja a kampányképeken. Szintén említésre méltó példa a Nike lépése – a népszerű amerikai sportmárka plus-size próbabája bejárta a világsajtót és rengeteg szimpatizánst szerzett magának.
 
Azonban hosszú utat kellett bejárni, hogy idáig jussunk. Az 1960-as években egy új irányzat született, aminek a célja a fat shaming, azaz olyan emberek nyilvános megalázása volt, akiknek a testi adottságai nem feleltek meg az épp aktuális szépségideálnak. Lew Louderback válaszként megírta a More People Should Be Fat című esszéjét, amiben többek között a külsőségeken alapuló munkahelyi megítélésről és kiközösítésről is beszélt. Ennek hatására alakult meg 2 évvel később az amerikai NAAFA (National Association to Advance Fat Acceptance) non-profit szervezet.
 
A ma ismert body positivity mozgalmat Connie Sobczak és Elizabeth Scott indította el 1996-ban. A szervezet fő célja az volt, hogy a média által közvetített nagyon nehezen elérhető, vagy sokak számára elérhetetlen testideálokat eltöröljék, valamint csökkentsék a táplálkozási- és önképzavarokkal, önértékelési problémákkal küzdő nők és férfiak számát.
 
Ez a folyamat nyugaton már teljesen kibontakozott, Magyarországon még nagyon a kezdeti stádiumban jár. Csak néhány olyan példát tudnánk felsorolni, ami a közelmúltban arra buzdított volna minket, fogadjuk el a saját testünket. Mi több, a Nike korábban említett plus-size próbabájáról szóló hír hozzászólásait a fat shaming kommentek öntötték el. Szintén sokat elárul a hazai helyzetről az a blogbejegyzés, amire néhány napja bukkantunk rá teljesen véletlenül. “Az igazi wtf: hogy ezt a mai hazug, híg valamit (=body positive mozgalom) fontoskodva, álságos moralizálással polgárjogi, felszabadítási és emancipációs mozgalomnak álcázzák. Százötven kilós nők rettegnek posztjaikban az éhezési üzemmódtól és az anorexiától.”
 
Mivel sokan félreértik, ezért fontos tisztázni, hogy a testpozitív törekvések nem a túlsúlyt, a kövérséget ünneplik és nem is erre sarkallják az embereket. A vékony testalkat nem feltétlenül jelent egyet az egészséggel, ahogyan néhány plusz kilóval is lehet egészséges és boldog az ember. A mozgalom célja, hogy végre ne az idealizált testalkat elérése határozza meg a mindennapi életünket, valamint hogy eltöröljék a külsővel kapcsolatos előítéleteket és megaláztatásokat. Hiszen sosem tudhatjuk, milyen érzelmi vagy egészségügyi okok állnak az elhízás mögött. Arról nem is beszélve, hogy a születési rendellenességek és betegségek ellen semmit sem tud tenni az illető. Ahogy minden ember, úgy minden testalkata és bőre is egyedi. Tökéletes test nem lézetezik, annak ellnére, hogy sokan az ellenkezőjét próbálják bebizonyítani.
 
Ne azért mozogjunk és táplálkozzunk kiegyensúlyozottan, mert másoknak akarunk megfelelni, hanem saját jólétünk és boldogságunk miatt tegyük azt. Valamint a narancsbőr, a plusz kilók és a vastag combok se akadályozzanak meg minket abban, hogy kellemetlenül érezzük magunkat a bőrünkben. Ha nincs kockás hasunk, akkor is nyugodtan vállaljunk be egy bikinit és ne a hasunk behúzásával, valamint magunk takargatásával töltsük az időt a strandon.
 
Szerző: Tamás Cintia

Szólj hozzá!