Életet adó fák, avagy újraerdősítés Brazíliában

Egy korábbi jelentés alapján, az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete szerint 1990 óta az erdőirtás miatt 129 millió hektárnyi erdő pusztult el. Nagyjából Panama területével megegyező erdő vész el minden évben. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának mintegy 15 százaléka az erdőirtásból származik, és számtalan növény- és állatfaj veszíti el élőhelyét nap mint nap. Ezek az adatok a messzemenőkig lesújtóak a bolygónkra nézve, főleg, hogy a fenti számok azóta csak nőttek. Az életet adó erdők, a természetes élőhelyek ilyen mértékű pusztulása egyszerűen fenntarthatatlan. Úgy tűnik, a fakitermelés és erdőírtás Magyarországon  egy olyan téma, amit csak úgy ide-oda dobál a kormány. Most olyan példaképeket hoztam nektek, akiknek környezetvédelemért tett erőfeszítéseit nagyra becsülöm.

Fotó: themomentum.com

Mivel erdő mellett nőttem fel, mindig is egyfajta áhitattal tekintettem a fák sokaságára és izgalommal fedeztem fel az erdő titkait. A természet közelsége nyugalmat, szabadságot és mindig új rejtélyt tartogatott. Éppen ezért különösen érzékenyen érintenek az erdők pusztulásának mértékéről szóló jelentések.

Adódik a kérdés: mit tehetek én? Csatlakozhatok például olyan kezdeményezésekhez, amelyeknek legfőbb célja, hogy minél több fát ültessenek el, egy összetartó közösséget alkotva (ilyen például a 10 millió fa Alapítvány is, ezúton is köszönet a munkájukért), vagy saját kezembe is vehetném az ügyet, ahogy Sebastião Salgado brazil fotós és felesége, Lélia Deluiz Wanick Salgado tette. Ha elég bátor, kitartó és alázatos lennék ahhoz, hogy olyat tegyek, amit ők tettek, és annyit tudnék dolgozni, illetve lobbizni, amennyit ez a házaspár. Ők ugyanis úgy döntöttek, hogy megmutatják, mire képes szenvedélyes, elhivatott emberek kis csoportja, ha belevágnak az újraerdősítésbe.

Történetükkel egy LinkedIn-posztnak (majd egy Bored Panda bejegyzésnek) köszönetően ismerkedtem meg, most pedig veletek is megosztom, mert igen inspiráló, sőt, lelkesítő az, amit ez a két ember véghezvitt csapatával.

Fotó: Sebastião Salgado

Salgado egy elismert fotóriporter, aki még az 1990-es években, fizikailag és érzelmileg kimerülten, miután dokumentálta a ruandai népirtás borzalmait, visszatért szülőhelyére, Brazíliába. Előtte éveket töltött az éhség és szegénység, a háború és az erőszak dokumentálásával. Ezt a területet egykor buja trópusi esőerdő borította. Hazatérve megdöbbenve tapasztalta, hogy a terület szinte teljesen kopár lett és eltűnt belőle a vadvilág.

Salgadóék 1969-ben diákként távoztak szülőföldjükről, a katonai diktatúra elől menekülve. Csak a rendszer végnapjai után térhettek vissza Brazíliába, több mint tíz év után. Azóta francia állampolgárok lettek, és bár rendszeresen visszatértek régi otthonukba, elsődleges lakhelyük Párizsban volt. Később Salgado apja úgy döntött, hogy átadja a gazdaságát a gyermekeinek: hét lányának és fiának, Sebastiãónak. A föld egykor 10 000 szarvasmarha legelőjére volt, sertéseknek adott otthont, és 30 család élelmezési forrása volt az állattenyésztésből, a rizs-, valamint és a cukornád termesztésből. De ahogy telt az idő, a tanya kiszáradt, ahogy az egész régió pusztulásnak indult. Korábban négy állat találhatott elegendő élelmet egyetlen hektáron, de hirtelen több legelőre volt szükség. Ezenkívül egy Afrikából importált, gyorsan növekvő fű kiszorította az őshonos fajokat, leesett a talajvíz, és az éves csapadékmennyiség az idő múlásával felére csökkent, négyzetméterenként 1200-ról 600 milliméterre.

Ebben az időben, az 1990-es évek végén született meg az Instituto Terra és a regionális erdőfelújítási program ötlete, ami Lélia fejéből pattant ki. Ennek a meggyötört földsávnak a trópusi paradicsommá való átalakítása egyben Sebastião Salgadó gyógyíre is lett, lehetővé téve azt is számára, hogy belefogjon nagy fotós projektjébe, a Genezisbe, aminek célja a bolygó legérintetlenebb szegleteinek felfedezése volt.

„A föld ugyanolyan beteg volt, mint én – minden elpuszult” – mondta Salgado a The Guardian-nek még 2015-ben. „A földnek csak körülbelül 0,5%-át borították fák. Aztán a feleségemnek egy mesés ötlete támadt, hogy telepítsük újra az erdőt. És amikor elkezdtük, akkor az összes rovar, madár és hal visszatért, és a fák növekedésének köszönhetően én is újjászülettem – ez volt a legfontosabb pillanat” – emlékezett vissza.

Fotó: Sebastião Salgado

Sebastião és Lélia közösen megalapították az Instituto Terrát, egy kis szervezetet, amely azóta többmillió facsemetét ültetett el, és visszahozta az erdőt a halálból. „Egyetlen élőlény van, amely a CO2-t oxigénné tudja átalakítani, ez a fa. El kell kezdenünk a tömeges faültetést, erdőre van szükség őshonos fákkal.” – tette hozzá Salgado. Kiemelte továbbá, hogy ha olyan erdőket telepítünk, amelyek nem szerves részei a tájnak, akkor az állatállomány nem nő, és az erdő elhallgat.

Így, miután a lehető legnagyobb gondossággal megbizonyosodtak arról, hogy minden beültetett fa őshonos, a terület az ezt követő 20 évben figyelemreméltó fejlődésnek indult. A vadon élő állatok visszatértek, és ahol korábban síri csend volt, ott most madárcsicsergés és rovarok zümmögése hallatszik.

De nem ment minden zökkenőmentesen!

A Minas Gerais állam ezen területén élők kezdetben szkeptikusak voltak azzal kapcsolatban, hogy egy ilyen projekt sikeres lehet-e. Maga Salgado apja is kételkedett.

Valójában az Instituto Terra megalapítása utáni első évek nehéznek bizonyultak. Nem arról volt szó, hogy lobbiztak az anyagi támogatásokért és aztán minden beindult magától. Kezdetben az elültetett fák 50%-a elpusztult, a facsemeték vagy túl korán, vagy túl későn kerültek a talajba, mert eső nem érkezett… „Először is meg kellett tanulnunk a leckét, hogy a fiatal fáknak nem sok esélyük van, hacsak nem tesszük ki őket némi stressznek és terhelésnek az ültetés előtt. Nekik is hozzá kell szokniuk a száraz időszakokhoz” – mondta, visszaemlékezve erre az időszakra, Sebastião Salgado.

Ma már tízből kilenc facsemete túléli a kritikus első éveket. Ezeket többnyire december és április között ültetik.

Fotó: Weverson Rocio

Összességében mintegy 172 madárfaj tért vissza, valamint 33 emlős-, 293 növény-, 15 hüllő- és 15 kétéltűfaj – egy teljes ökoszisztéma keletkezett, amelyet a semmiből építettek újjá. A projekt milliókat inspirált azáltal, hogy konkrét példát adott a pozitív ökológiai cselekvésre, és megmutatta, milyen gyorsan képes helyreállni a környezet megfelelő hozzáállással.

Salgado hozzátette, a természet a föld maga, és vannak még más lények is a világon rajtunk kívül, de ha elmarad a spirituális visszatérés a bolygónkhoz, akkor gondban lehet az emberiség.

Kiemelt kép: Unsplash

Szólj hozzá!