A legszerethetőbb teraszos vendéglátóhelyek Párizsban

Kevés dolgot leng úgy körül a romantika, mint Párizst. A szerelem, a művészetek, a fény városa… Sokakban az elvárás már akkorára duzzad az utazás előtt, hogy a várossal való találkozás egyértelműen kudarcba fullad. Több mint 10 évvel ezelőtt érkeztem előszőr Párizsba, főiskolásként, TGV-vel Nizzából, ahol akkoriban Erasmus-os voltam. Nem érdekelt igazából semmi, csak az, hogy a barátnőmet, aki akkor éppen Párizsban élt, végre újra láthassam.

Amint találkoztunk az állomáson, egyből mesélni kezdtünk egymásnak. Ahogyan kiértünk a metróból, már az aznap estét kezdtük tervezgetni, ahogy sietősen rohantunk végig Párizs utcáin az albérlete felé. Apró, fekete robogók mindenhol, kávéházakból és éttermekből ki-behömpölygő emberek, mészkőszínben világló házfalak… Kezdtem felfigyelni a városra, ahogy a barátnőmet hallgattam. Várj egy kicsit – szakítottam félbe –, nekem ez a város nagyon tetszik. Nagyon-nagyon tetszik. Rögtön beleszerettem Párizsba.

Úgy fedeztük fel a Párizst, ahogy egykor vidékről felköltözve Budapestet. Minden estét végigbulizva, hajnalig táncolva, random házibulikban kikötve, pár eurós borokat iszogatva, bagetteket és sajtokat eszegetve, másnaposan a múzeumokban kódorogva.

A barátnőm végül hosszú évekre Párizsban ragadt, és én időről-időre meglátogattam. Nem érdekelt az Eiffel-torony, utáltam a macaront és nem ültem fel a csilingelő körhintákra sem. Csak azt tudtam, hogy hol van az a kocsma, ahol olcsó a sör és jó a zene, és melyik az a bár, ahol a dohányzóknak kijelölt helységben úgy belémül a cigifüst, hogy két napon át sem szellőzik ki – viszont cukik a fiúk. Minden alkalommal elragadott a város az esti fényeivel, a pezsgő életével, a szépségével. Ciki az ilyet bevallani, de valami olyasmit éreztem, hogy itt bármi megtörténhet. Mi más ez, ha nem romantika?

Később egy francia fiú miatt olyan rendszerességgel ingáztam Párizs és Budapest között, ahogy a szüleimet látogattam vidéken. A franciaországi kötődés valahogy mindig felszínen maradt, olyannyira, hogy két évvel ezelőtt a munkám révén egy észak-francia városba költöztem. Azóta többször jártam Párizsban, egyre jobban felfedezve, megismerve különböző kerületeinek eltérő arcát és hangulatát. Ma már nem látom rózsaszín ködben a várost, ahogy huszonévesen, nem érzem minden egyes alkalommal a mellkasomban, hogy itt bármi megtörténhet, de eléggé ismerem ahhoz, hogy tudjam, melyik részeit érdemes inkább elkerülnöm és melyik utcáiban lelhetem fel újra azt az érzést, ami miatt egykor beleszerettem.

A tél beköszöntével és a fokozódó vírushelyzetben egyre kevesebben vágunk bele most külföldi utakba. De talán majd ennek is, – ahogy a komor téli éjszakáknak is – vége lesz egyszer. Azoknak, akiknek segít átlendülni ezen a nehéz időszakon, ha terveket szövögethetnek egy utazásról a tavasz első napsugaraiban, összeállítottam egy listát olyan párizsi negyedekről, éttermekről, kávézókról és bárokról, amik az évek során a szívemhez nőttek. Lássuk!

(Az összeállításomban törekedtem arra, hogy mindegyik vendéglátóhely rendelkezzen terasszal, ahol ücsörögve részesei lehetünk ennek a sajátos hangulatnak.)

Café de Flore

172 Bd Saint-Germain, 75006 Paris

A Café de Flore Párizs legmítikusabb kávéháza Saint-Germain-des-Prés kerület szívében. A kerületet általában a baloldali értelmiség bázisaként azonosítják, azonban a kávéház indulásakor a 19. század végén, jobboldali nacionalista politikusok fontos gyülekezési színtere, olyannyira, hogy a kávéház falai között születik meg az Action française francia szélsőjobboldali mozgalom folyóirata is. Az első világháború vége felé kezd művészeket vonzani a hely, köztük Guillaume Apollinaire költőt is, aki a kávéházat szintén szerkesztőséggé alakítja, és barátjával létrehozzák a Les Soirées de Paris nevű irodalmi és művészi folyóiratot. A kávézó hamar fontos irodalmi központtá és filozófiai eszmecserék színterévé válik, az elbeszélések szerint itt születik meg a szürrealista szó, valamint a dadaista mozgalom is.

Fotó: facebook.com/Cafedefloreofficial

Ikonikussá azonban a második világháború idején válik. A burzsoázia, a művészi és irodalmi elit mindezidáig a Montmartre és Montparnasse kerületek köré összpontosultak, a második világháború beköszöntével és a német megszállással azonban ezek az irodalmi és művészi csomópontok a náci katonák kiemelt célpontjaivá váltak. Elindul egy finom átrendeződés, amely során egyre több kiadóház, színház és művészeti központ vonul át a német Wehrmacht-tisztek által kevésbé szemmel tartott, Saint-Germain-des-Prés kerületébe. Így fedezi fel a Cafe de Flore-t Simone de Beauvoir francia írónő is, akinek a kiadója a kávézó közelébe költözik. Hogy miért éppen a Cafe de Flore válik kiemelkedő jelentőségű irodalmi és művészi találkozóhellyé, annak egészen profán oka van. A kávéházak népszerűsége a költők, írók és filozófusok körében annak volt köszönhető, hogy a kávéházban eltöltött hosszú órák alatt sem kellett a meglehetősen szűkös, vizesedően átfagyott lakásaikban tartózkodniuk. Erre érez rá 1939-ben a Cafe de Flore új tulajdonosa, aki egy hatalmas széntüzelésű kályhát helyez el az épületben, amely nem csak a földszintet, hanem az emeleti szintet is képes melegen tartani.

Simone de Beauvoir hosszú évekre befészkeli magát a kávézóba, rövidesen követi őt a német fogolytáborból hazaérkező férje, Jean-Paul Sartre is. Az ikonikus házaspár a kávéházban alkot és rendezi a társasági életet. A Cafe de Flore a háború végére az irodalom, a filozófia és a művészet megkerülhetetlen epicentruma lesz. Olyan írók válnak törzsvendégekké, mint Ernest Hemingway, Truman Capote, Albert Camus vagy Boris Vian. A hatvanas években a filmművészet alkotói találkoznak itt múzsáikkal, rendezők, színészek és forgatókönyvírók lepik el a kávézót. Úgy, mint Jane Fonda, Roman Polanski, Brigitte Bardot, Alain Delon, Belmondo, de megjelennek a divatvilág képviselői is, Givenchy, Yves Saint Laurent vagy Lagerfeld, világhírű szupermodellekkel. A mitikus hely a nyolcvanas évekre már az egész világban elhíresült, és idevonzza az amerikai filmművészet csillagait: Francis Ford Coppola, Sharon Stone, Jack Nicholson, Al Pacino és Tim Burton látogatják gyakorta a kávézót.

A hely tömény történelem. A látogatók többsége azért jön, hogy megérezze a hely szellemiségét, amit kedvenc alkotóik is átéletek, ugyanakkor a kávézó a mai napig komoly vendégkörrel rendelkezik.

Fotó: facebook.com/Cafedefloreofficial

Nehéz manapság átéreznünk a múlt század kávéházi kultúráját, amiben a szénkályha körül melegedő művészek éjszakákba nyúló vitatkozásai olyan új művészeti irányokat szültek, mint a szürrealizmus, a dadaizmus vagy az egzisztencializmus. Nehéz elképzelnünk a mai kávézókban szünet nélkül játszott háttérzenék, az avokádós toastok és a wifi hotspotok mellett, hogy ezen kávéházi beszélgetések milyen fontos szerepet játszottak a kultúrában és a demokrácia kialakulásában.

A Cafe de Flore az évek során komoly turisztikai attrakció lett, éppen ezért a hétvégi látogatásnál egy minimum fél órás sorban állásra kell számítani, és felkészülni a kávézó előtt megtört mosollyal, görnyedt háttal kattintgató fiúkra és a hozzájuk tartozó csajokra, akik a Flore előtt pózolnak. A kávézó árai is ennek fényében alakulnak. Egy croissant ára 3 euró, egy kávé ára 5 és 8 euró, egy cézár saláta ára 20 euró körül van.

Fotó: facebook.com/Cafedefloreofficial

Mégis remek program lehet egy nyugodt hétköznap reggelén egy forrócsokival kiülni a Flore teraszára és figyelni a körúton elsétáló embereket, a kávézó törzsvendégeit, tenni egy sétát ezen az ikonikus helyen. Melegen ajánlom azoknak is, akik a divat iránt érdeklődnek. A kávézó teraszáról nagyon jól szemügyre vehető a párizsi divat, különösen igaz ez a divathetek idején, amikor a Flore megtelik szakmabeliekkel.

Hangulatos utcák a Saint-Germain-des-Prés negyedben

A szélesen szétterülő boulevard Saint-Germainon sétálgatva, a legnagyobb luxusmárkák üvegkirakataiban tükröződve megérezhetjük, hogy egy világvárosban vagyunk. Hasonló érzést kelt a Camps-Élysées-n, a Szajna partján, vagy akár a Louvre környékén sétálgatni. A beláthatatlan terek, a monumentális épületek sokakat felcsigáznak. Nem hiába intézte így Napóleon! Az idelátogatóknak kétsége se lehet afelől, hogy itt egykoron egy világhatalom összpontosult.

A grandiózus épületek egyesekre részegítően hatnak, de másokat elidegenítenek. Az épületkolosszusok sokakban nyomasztó érzést szülnek és hiába tudják értékelni az őket körülvevő szépséget, mégsem vállik szerethetővé számukra a város. Akikre ilyen hatással van Párizs, azoknak azt ajánlom, hogy hagyják ki a kötelező köröket és engedjék magukat elveszni az apró utcákban, amiket a helyiek megtöltenek élettel.

Térjenek le a Saint-Germain Boulevard-ról és forduljanak be a Rue de Buci kis utcácskájába, ahol egy egész más miliő fogadhatja őket. A Rue Saint-André-des-Arts irányába kóborolva, a Cour du Commerce-Saint-André kis eldugott átjárójába bekukkantva fellelhetik azt a francia bájt és melegséget, amit kerestek.

Shakespeare and Company könyvesbolt és kávézó

37 Rue de la Bûcherie, 75005 Paris

Az eldugott kis átjárótól 10 perc sétára található a Shakespeare and Company könyvesbolt, a Szajna parttól néhány méternyire, a Notre Dame szomszédságában. Az ikonikus, angolnyelvű könyvesboltot George Whitman alapította 1951-ben. A könyvesboltnak otthont adó épület a 17. század idején egy kolostor volt. George, a bolt alapítója, előszeretettel hivatkozott úgy magára, mint a kolostor utolsó túlélő szerzetesére, mondván, hogy a középkorban minden kolostorban volt egy frère lampier, egy szerzetes, akinek az volt a feladata, hogy meggyújtsa a lámpásokat az éj beköszöntével. Amíg élt, szívesen állította magáról, hogy ő nem más, mint egy frère lampier, és a könyvesboltra gondolva valóban látom a kis pislákoló fényt a Szajna parton.

Mielőtt Párizsba érkezett és megalapította a könyvesboltot, George-nak meghatározó élményben volt része. Egyedül túrázott az Amazonas őserdőben, amikor hirtelen eszméletét vesztette. Az életét végül bennszülöttek mentették meg, akik gondoskodtak róla, míg fel nem épült. Az ismeretlen emberek önzetlen segítsége George-ban olyan mély nyomot hagyott, hogy örökre megváltoztatta a viszonyulását az idegenekhez.

A Shakespeare and Company nevű könyvesbolt ugyanis nem csak könyvesboltként funkcionált. A bolt olyan Párizsba érkező utazókat fogadott be, akik többnyire pénzszűkében voltak ahhoz, hogy egy rendes helyen megszálljanak, de közös volt bennük a vágy, hogy írókká váljanak. (George ezeket a fiatalokat csak „tumbleweeds”-nek hívta.) Azzal a feltétellel szállhattak meg a könyvesboltban, hogy napi egy-két órát besegítettek George-nak a bolt körüli teendőkben, és ígéretet tettek arra, hogy minden nap kiolvasnak egy könyvet, a távozásukkor pedig egy egyoldalas memoárt nyújtanak át az életükről neki. Az évek alatt több száz memoár halmozódott fel az üzletben. A gondosan megválogatott könyvektől roskadozó polcok között összetákolt ágyak és kanapék húzódtak meg, ahol ezek a fiatal írók az éjszakáztak.

Fotó: facebook.com/shakespeareandcoparis

George pár évvel ezelőtt, 98 évesen elhunyt. Egy pár hete, amikor a boltban jártam, megkérdeztem az eladót arról, hogy szállnak-e meg még a boltban fiatalok. Érdekelt az is, hogyan volt teljesíthető az a követelmény, hogy napi egy könyvet kiolvassanak. „Elég egy kisebb kötetet kiolvasniuk, egy gyerekkönyvet például – érkezett a válasz – és nem, már egy ideje nem lakik itt senki. A koronavírus előtti időkben még laktak, de a járvány mindent megváltoztatott.” Arra a kérdésemre, hogy elképzelhetőnek tartja-e, hogy újra befogadjon a hely utazókat, elég keserű válasz érkezett. „Talán, egyszer, ha ennek az egésznek vége lesz. Ha egyáltalán marad belőle akármi is, ha egyszer ennek az egésznek tényleg vége lesz” – utalva itt azokra a nehézségekre, amik általánosságban az összes független könyvesboltot érték az Amazon térnyerésével, és amire csak rátett egy lapáttal a vírus kitörése.

A Shakespeare and Company apró kis könyvesbolt Párizs szívében, ahol az elmúlt évtizedek alatt rengeteg író élt és alkotott. Mióta George meghalt, a bolt irányítását lánya vette át, fiatalosabb arculatot kapott, a klasszikusok mellett rengeteg kortárs irodalmi mű vásárolható meg szép kiadásban. A könyvespolcok körül még ott vannak a heverők és egy régi zongora, amin a látogatók előszeretettel játszanak. Az egész helynek magával ragadó a kopottas bája. A boltba lépve, mintha megéreznénk azt, hogy egy féltve őrzött világba érkeztünk. Egy olyan világba, ahol egykor minden az irodalom szeretete köré rendeződött és ahol elmosódtak a határok a valóság és az irodalmi fikciók közt.

Fotó: facebook.com/shakespeareandcoparis

A könyvesbolt nemrég saját kávézót nyitott Notre Dame-ra néző terasszal. A kávék mellett házi készítésű sütiket, bageleket és salátákat kínálnak.

Kodawari Yokocho és Kodawari Tsukiji

29 rue Mazarine, Paris, 75006, Paris (Yokocho)

12 Rue de Richelieu, 75001 Paris (Tsukiji)

Egy pillanatra megfeledkezve a francia sármról, szeretnék bemutatni két egyedülálló éttermet Párizs belvárosában. A Kodawari Yokocho a Shakespeare and Company és a Cafe de Flore-tól nagyjából tízperces, a Kodawari Tsukiji étterem a Louvre-tól kétperces sétatávolságra található. A Japán és a ramen szeretetének szentelt Kodawari étteremeket Jean-Baptiste Meusnier repülőgéppilóta hozta létre, aki utazásai során beleszeretett a japán kultúrába és gasztronómiába.

 

A Kodawari Yokocho (a Yokocho szó japánul sikátort jelent) a szigetország jellegzetesen szűk, éttermekkel és bárokkal zsúfolt utcáinak mintájára épült, míg a Kodawari Tsukiji, a világ legnagyobb halpiacának számító tokiói Tsukiji-t eleveníti meg. A dekoráció és a hangulat olyan autentikusra sikeredett, hogy az étterem küszöbét átlépve könnyedén a felkelő nap országában érezhetjük magunkat. Aki romantikát érzett a piros lampionos utcákat nézve Sofia Coppola Lost in Translation című filmjében, és aki szereti a keleties ízeket, azt el fogják varázsolni ezek a helyek.

Az ételek minősége egészen egyedülálló az alapanyagok gondos megválogatása miatt. A híressé vált ramen alaplevét kizárólag szabadtartású tanyasi csirkékből készítik, a levesben található tészta pedig, az étterem saját tulajdonú területén termesztett búzából, valamint a ramenhez speciálisan előállított búzalisztből készül, amit Japánból hozatott gépekkel állítanak elő. A Kodawari Yokocho 2020-ban elnyerte a Michelin Guide ajánlását. Az elhíresült ramenek mellett japán előételek és desszertek, japán limonádé, sör és természetesen sake is fogyasztható.

Fotó: facebook.com/kodawariramen/

A kiváló minőséghez és egyedi hangulathoz egészen jó ár-érték arány párosul. Egy ramen jelenleg 13,5 euróba kerül. A szervíz elég gyors, viszont az éttermekben az asztalfoglalás nem lehetséges. A népszerűségüknek köszönhetően péntek és szombat este hosszan kígyózó sorok alakulhatnak ki az éttermek előtt. Egy hétköznapi ebédre viszont egy pár-perces várakozást követően már be lehet jutni.

Stolly’s

16 Rue Cloche Percé, 75004 Paris

Az elmúlt 10 évben szinte alig jártam úgy Párizsban, hogy a Stolly’s-ba be nem tértem volna. A Marais negyed szívében található írkocsma vonzerejéhez a jó rockzene, a párizsi viszonylatban olcsó sör (a hely jellegzetessége a 1,5 literes kancsókban felszolgált cheap blonde sör), a kedves személyzet és a kaotikus, mégis melegséget dekoráció is hozzájárul.

Fotó: facebook.com/stollys

A hely rendelkezik azzal a je ne sais pas quoi-val, azzal a sajátos hangulattal, ami a bárba betérő embereket közelebb hozza egymáshoz, és, ami gyakran fordul át spontán bulikba, amikben az egész kocsma vendégközönsége egységesen részt vesz. Tartozik hozzá egy télen-nyáron nyitva tartó terasz (télen jó melegen átfűtve), ahol a hangulat ugyanúgy garantált. A Stolly’s erős vendégkörrel rendelkezik, ezen kívül többnyire a helyiek látogatják.

Fotó: facebook.com/stollys

A kocsma minden nap nyitva tartja a kapuit hajnali fél kettőig. A sörökön kívül széles koktélválasztékot kínál a látogatóknak. Szuper választás egy hétköznap esti sörözéshez, vagy egy-két ital legurításához egy táncolós buliba tartva.

L’As du Fallafel és King Falafel Palace

34 Rue des Rosiers, 75004 Paris (L’As du Fallafel)

26 Rue des Rosiers, 75004 Paris (King Falafel Palace)

Marais zsidónegyedében (a Stolly’s-tól 200 méterre) találjuk a L’As du Fallafel izraeli éttermet, amit Párizs legjobb falafelezőjeként tartanak számon. A többnyire streetfood kioszkként funkciónáló hely mára világhírű. A Le Coq Sportif francia sportmárka most jelentette meg a kollaborációját az étteremmel, amelynek köszönhetően piacra dobták a falafel sneakert, az edzőcipőt, ami az elhíresült falafel pita színeiben pompázik. A L’As du Fallafel Instagram oldala csupa sztárparádé. Lenny Kravitz, Pharrell Williams, Chris Rock, Chris Hemsworth tűnik fel az étterem bejegyzéseiben.

A falafel golyókkal ellátott házi készítésű pitából készült, 7 eurós szendvics nagyon finom, bár én személy szerint a pulyka és bárányhúsból készült schawarma szendvicset ajánlom (10 euró). Az étterem a Shabbat szokáshoz híven péntek este és szombaton zárva tart, viszont ezeken a napokon kiváló alternatívát nyújt a L’As du Fallafel szomszédságában található King Falafel Palace étterem, amely a hét minden napján éjfélig várja a vendégeket. A King Falafel sokkal kevesebb hype-pal rendelkezik, viszont az itt kapható, 9 eurós schawarma szendvics valódi ízkavalkád – az abszolút kedvencem.

 

Ha ránk tör az éhség a Marais-negyedben sétálgatva, esetleg egy kiadós párizsi éjszaka után, érdemes ellátogatni ezekbe az éttermekbe. A legtöbben elvitelre vásárolnak, de aki nem szereti annyira a streetfood műfajt és azt, ahogy evés közben humusz csöpög a cipőjére, mégis tenne egy próbát a helyekkel, az helyet foglalhat az éttermek belső terében, vagy a King Falafel teraszán is.

Le petit marché

9 Rue de Béarn 75003 Paris

A Marais-negyedben tovább haladva, elérkeztünk a Le petit marché étteremhez, amely a Place des Vosgues közelében található. A bisztró csupa francia báj apró négyszögletes asztalaival, melegséget árasztó fafelületeivel és régi festményekkel a falon. A klasszikus francia dekor ötvöződik a modern letisztultsággal ezen a helyen. Ugyanez az ötvözet érződik az ételeken is, amik a hagyományos francia fogásokat egy kis modernitással fűszerezik. Mindehhez tartozik egy fényárban úszó utcai terasz is, illetve melegebb időben az étterem ablakait is kitárják, hogy az utcáról beáramló fény összekösse a belső tereket a terasszal.

Fotó: facebook.com/lepetitmarcheofficiel

Az ételek alapanyagai a termelői piacokról származnak. Az étterem népszerű fogásai közé tartozik a karamellizált kacsamel sült banánnal és a Millefeuille de thon cru, ami sűrűn rétegezett tonhal- és ropogós zöldségrétegek ízkavalkádja. De mesések a desszertek is, például a tonkababbal ízesített crème brulé!

Fotó: facebook.com/lepetitmarcheofficiel/

Az előételek 10–15 euró között, a főételek 20–25 euró között, a desszertek 9 euró körül mozognak. Az étterem ideális egy romantikus ebédhez vagy vacsorához. Ha szeretnénk egy elegáns étteremben finom, francia különlegességeket kipróbálni, és mindeközben megtapasztalni egy autentikus párizsi bisztró barátságosságát, akkor ez a hely a tökéletes választás. Tipp: érdemes előzetesen asztalt foglalni.

Hangulatos utcák Marais-negyedben

Mielőtt elhagynánk a negyedet, érdemes útba ejteni két eldugottabb helyszínt Marais-ben. Az egyik Párizs legrégebbi fedett piaca: a Marché des enfants rouges. A télen-nyáron nyitva tartó piac két bejárattal rendelkezik, az egyik a Rue de Bretagne, a másik a Rue Charlot-ról közelíthető meg. A piacra belépve, mintha egy másik univerzumba csöppennénk. Friss zöldségek, gyümölcsök, friss halak és tengeri ételek, gyönyörű virágok és jónéhány vendéglátóhely (többek közt marokkói, libanoni, olasz) és bio streetfood sarkok várják az arra tévedőket.

A másik hely egy eldugott, apró kis sikátor, ami a rue Saint-Martint (223) köti össze a rue Turbigo-val. A sikátor felfedezését a szebb bejárat felől, a 223 rue Saint-Martintól ajánlom.

Il Brigante

14 Rue du Ruisseau, 75018 Paris

A Montmartre-negyed északi részén, a Sacré Cœur-bazilikától mindössze 12 percre található az Il Brigante étterem. A kis pizzériázót Salvatore Rotiroti calabriai séf alapította 2012-ben.

Fotó: Bödecs Anna

Maga az étterem egészen pici, alig fér el benne néhány asztal. A pizzát a vendégek szeme előtt sütik, autentikus calabriai receptek alapján készülnek, Olaszországból importált alapanyagokból. Mindent enyhén beterít a lisztfelhő, régi filmplakátok a falon, egy régi videokazetta-gyűjtemény, random tárgyak a deszkapolcokon… Sürgés-forgás, olasz csacsogás, a hely maga az itáliai mennyország. Az apró étterem az utcafronton kibővült egy terasszal, ami még jónéhány asztalnak biztosít helyet. A tészta leheletvékony, így nem is ajánlanám azoknak, akik a vastagabb tésztájú pizzák hívei!

Kizárólag pizzák közül lehet válogatni, amik 10-18 euróba kerülnek. Életemben nem ettem még olyan ízletes pizzát, mint ezen a helyen. A személyes kedvencem a séf egyik specialitása, a Down by the River fantázianévre hallgató pizza ricotta sajttal, articsókával és szardellával, ami első hallásra bizarrnak tűnhet, de a végeredmény valódi gasztronómiai élmény. Az étteremet többnyire a helyiek szeretik és látogatják. És úgy látom, az üzemeltetők nem is törekednek ennél többre. Ide is érdemes asztalt foglalni.

Le Basilic

33 Rue Lepic, 75018 Paris

Szintén a Bazilika környékén, a Montmartre-negyedben sétálgatva bukkanhatunk rá a Le Basilic étteremre. A Le Basilic azoknak az egyszerű párizsi éttermeknek az egyike, amiket elsősorban a helyiek látogatnak napi szinten, és amik jó áron kínálnak napi menüket.

Fotó: facebook.com/lebasilicparis

Az ilyen éttermek előnye, hogy előzetes foglalás nélkül, egy egész napos sétálás után az utcáról beszédülve is jó eséllyel asztalhoz juthatunk. A napi menük általában két vagy három fogásosak, így lehetőséget nyújthatnak arra, hogy több tradicionális francia fogást kipróbálhassunk kedvező áron. Az előételek között gyakran szerepel a quiche, a csiga, a libamáj vagy éppen egy francia hagymaleves. A főételek terén steakkel, kacsával, barányhússal, lazaccal és salátákkal találkozhatunk, a desszertek között többnyire a crème brulée, a csoki mousse és fagyik között szemezgethetünk.

A Le Basilicben a két fogásos napi menü 13 euróba, a három fogásos napi menü 16 euróba kerül. Az étterem belső tere egy régi francia fogadóra emlékeztet hatalmas kandallójával és a mennyezet fagerendáival. A borostyánnal benőtt fogadó két egymásba fonódó utca torkolatában helyezkedik el, előtte egy kis térrel, ami az étterem teraszának ad helyet.

A Le Basilic étterem egy egyszerű, sallangmentes, megközelíthető étterem finom francia fogásokkal. Mindenképpen ajánlom azoknak, akik a környéken járva csak enni szeretnének egy finomat anélkül, hogy sokat gondolkodnának rajta, vagy mélyen a zsebükbe nyúlnának.

Espeletia cafe

52 Rue Davy 75017 Paris

A párizsi kávékultúra világhíres. Szeretek mindent, ami a klasszikus kávékultúrájukhoz kötődik, a kerek asztalaikat, a fonott székeiket, a Cafés Richard kávéscsészékben felszolgált presszókávékat. Szívesen iszom meg egy kávét, miközben figyelem a kávézó előtt sétálókat. Örülök, hogy a klasszikus kávézás hagyománya ilyen elevenen él a párizsi emberekben, hogy a kávézás szokásai az elmúlt 50 évben szinte alig változtak ezekben a kávézókban.

De, ha egészen őszinte vagyok, sokkal inkább otthon érzem magam azokban a hipszter (használja még valaki ezt a szót?), újhullámos kávézókban, ahol tejallergiásként kérhetem a kávémat mindenféle alternatív tejjel és, ahol finom házi készítésű sütiket kapok a kávém mellé. Szívesen ülök a nyersfából összetákolt székeken, mindenféle fikuszok mellett, elmélázva a barista kötöttpulcsiján, amíg egy olyan nedűt kortyolhatok, ami megtölt élettel.

A jó kávé megtalálása egy egész napos mászkálás előtt kulcsfontosságú, de próbáljak meg flat white-ot kérni szójatejjel egy kávézóban Párizs szívében… Egy klasszikus párizsi kávézóba betérve, maga a felvetés, hogy mandulatejet vagy szójatejet tetetnék egy kávéba magyarázatot követel, ami akár hosszas eszmecserébe is torkollhat a jelenlevőkkel, és hát kinek van erre energiája, ha éppen koffeinhiányban szenved?

Egyszóval, akinek hozzám hasonlóan a finom kávé hozzátartozik a nyaralás élményéhez és extra igényekkel rendelkezik, az jobb, ha előre feljegyez magának néhány címet. Természetesen rengeteg modern kávézó van Párizsban, viszont jó néhány kerület – ahol hagyományosan a klasszikus kávézók helyezkednek el – nélkülözi ezeket.

Az abszolút kedvenc kávézóm Párizsban az Espeletia cafe a 17. kerületben, nem messze a Montmartre temetőtől. Egy nagyon kicsi kávézó ez, amit egy fiatal kolumbiai házaspár, Marcela és Wilson üzemeltet. A kávét Kolumbiából hozzák és Párizsban a saját kávépörkölő üzemükben készítik el. A kávét Wilson készíti a pultban, és a pult mellett mindig ott lézeng egy-két helyi vendég a kerületből, akik láthatóan nehezen veszik rá magukat, hogy munkába menjenek. Mindig van valami házi készítésű süti vagy muffin, a kávé pedig nagyon-nagyon finom. A helyhez tartozik egy utcai terasz is, ahol erőt lehet gyűjteni a nap hátralévő részéhez. A környéken járva egy jó kávé után kutatva kihagyhatatlan!

Hangulatos utcák Montmartre-negyedben

A tökéletes randihelyszín a Montmartre negyedben a Sacré-Coeur-bazilikánál indul, alkonyatkor, amikor a templom lábánál rá lehet látni Párizs fényeire. Napnyugta után, ha már kellőképpen sötét van, el lehet indulni a templomtól a Rue Norvins és a Rue Lepic irányába. Ezek az utcák tele vannak borozókkal és éttermekkel, csupa melegség és romantika, ahogy az éjszaka fényei tükröződnek a macskaköveken.

A látogatók többsége különféle igényekkel érkezik Párizsba. Vannak, akiket az a Párizsról kialakított kép varázsol el igazán, ami hosszú évek alatt a francia fővárost a romantika fellegvárává és a világ elsőszámú turisztikai célpontjává tette. Ha így érzünk, akkor ne fogjuk vissza a lelkesedésünket és szégyentelenül vessük bele magunkat a legnagyobb párizsi klisékbe. Csókolózzunk az Eiffel-torony előtt, sétáljunk végig a Champs-Élysées-n a svájci sapkánkban, és szemezgessünk a Ladurée cukrászda pasztellszínű macaronjai között.

Sokakat az építészet vonz, vagy a kulturális programokban bővelkedő város – a legtöbb múzeumban a belépés 25 év alattiaknak ingyenes, illetve számos múzeum, például a Musée d’Orsay vagy a Centre Pompidou állandó kiállításai a hónap első vasárnapján díjtalanul megtekinthetőek. Másokat a francia gasztronómia csigáz fel igazán – ők ne bátortalanodjanak el, akkor sem, ha kisebb büdzsével vágnának neki az útnak, mert egy francia szupermarketben a sajtpultot mustrálni már önmagában élmény lehet, és itt viszonylag olcsón hozzá lehet jutni ínyencségekhez. Persze van, akiknek a szépség és a divat bűvöletes Párizsban, ami egyáltalán nem meglepő.

Akadnak köztünk olyanok is, akik egy szál hátizsákkal, elvárások nélkül érkeznek Párizsba és olyanok is, akik mindenekelőtt át szeretnék élni a párizsi hétköznapokat. Ők telepedjenek le a sarki bisztró négyszögletes asztalai mellé a barátaikkal, húzzák fel az orrukat, ahogy az arrogáns pincér folyton a székükbe botlik és hagyják, hogy az átbeszélgetett éjszaka alatt a vörösbor lilára színezze az ajkaikat.

Egy a lényeg, ne hagyjuk, hogy a kötelező látnivalók kipipálása teherként nehezedjen ránk, mert pár nap alatt megismerni a várost valóban lehetetlen! Gondoljuk át, hogy mi az, amit Párizs számunkra tartogat és próbáljuk meg élvezni azt! Az általam kedvelt helyek bemutatásánál is pont erre törekedtem, hogy mindenki fellelhesse köztük a magának valót.

(A Franciaországban jelenleg érvényben lévő koronavírus elleni intézkedések értemében a maszkviselés továbbra is kötelező belső terekben, illetve közlekedési eszközökön. A vendéglátóegységekbe való belépés és a helyszíni fogyasztás védettségi igazolványhoz kötött, még a teraszokon való fogyasztás során is. Az oltások meglétét valóban minden egyes vendéglátóhely szigorúan ellenőrzi. Az uniós digitális Covid-igazolvány alapján, a QR-kód beolvasásával történik az ellenőrzés, amit érdemes az utazás előtt kiváltani.)

Szerző: Bödecs Anna, kiemelt kép: facebook.com/Cafedefloreofficial

Szólj hozzá!