A bullying hatása a fejlődésben lévő agyra

Az elmúlt évek során folyamatosan növekvő mennyiségű adat bizonyította, hogy az úgynevezett kortársbántalmazás – a bullying, vagyis zaklatás, megfélemlítés klinikai kifejezése – több száz millió gyermeket és serdülőt érint, és a hatás néha évekig, esetleg évtizedekig is eltart. Ezt ma már az Egészségügyi Világszervezet és az ENSZ is globális egészségügyi problémaként ismeri el. Ennek ellenére a kutatók azt állítják, hogy még mindig nem értik sokan, hogy ez a viselkedés hogyan alakíthatja a még fejlődésben lévő agyat.

A bullyingot általában olyan antiszociális viselkedésként írják le, amelyet folyamatos és szándékos verbális és/vagy fizikai bántalmazás kísér. A zaklató fél marginalizálja és megfélemlíti azt a társát, akit kisebbnek, gyengébbnek vagy valamilyen okból kifolyólag támadhatónak tart. A fiatalabb gyermekek körében a megfélemlítés gyakori formái közé tartozik a bántalmazó nyelvhasználat és a testi sértés. A kor előrehaladtával az bullying eszközei finomodhatnak; a serdülők inkább kizárják a csoportjukból és gúnyolják áldozataikat, ami a kibertérben még inkább eszkalálódhat.

A kortársbántalmazást a kutatók összefüggésbe hozták az alacsonyabb tanulmányi teljesítménnyel, a magasabb munkanélküliségi rátával, a depresszióval, a szorongással, a poszttraumás stresszzavarral, a kábítószerrel való visszaéléssel, valamint az önbántalmazással és az öngyilkossági gondolatokkal.

Azok a kutatások, amelyek eddig a bullying neurobiológiai folyamataival foglalkoztak, leginkább a szervezet stresszválaszrendszerét vizsgálták. Azonban a Molecular Psychiatry folyóiratban tavaly decemberben megjelent cikk egy másik területre világít rá: az agyi architektúrára. A krónikus zaklatásból származó trauma befolyásolhatja az agy szerkezetét – derül ki a King’s College Londonban működő nemzetközi csapat longitudinális MRI vizsgálataiból.

Tracy Vaillancourt, az Ottawai Egyetem klinikai pszichológusa arra hívta fel a figyelmet, hogy az agy szerkezetében és kémiájában bekövetkező hosszú távú változások visszafordíthatatlanok lehetnek. A szakterület többi tagjával együtt reméli, hogy a King’s College-hoz hasonló tanulmányok katalizátorok lesznek a további kutatásokhoz, amelyek végül felhasználhatók a politikai döntések megalapozására és a zaklatás elleni beavatkozások támogatására.

Fotó: Unsplash

A King’s College kutatói olyan adathalmazt használtak, amely 682 francia, német, ír és egyesült királyságbeli fiatal klinikai, genetikai és idegképi információit tartalmazta – az IMAGEN Study néven ismert európai kutatási projekt részeként. A longitudinális vizsgálatok során az adatokat több éven keresztül gyűjtik; ez lehetővé teszi a kutatók számára, hogy a kor előrehaladtával is nyomon követhessék az alanyokat, és megállapítsák, hogy bizonyos tapasztalatok – például a zaklatás – összefüggnek-e az agy szerkezeti változásaival. A fiatalok 14, 16 és 19 éves korukban töltötték ki a kérdőíveket, amelyekben arról kérdezték őket, hogy hogyan, milyen mértékben van jelen az életükben a bullying. Az MRI vizsgálatokat 14 és 19 éves korban végezték el.

Az agyi térfogat 19 éves korban bekövetkezett változásait elemezve azt találták, hogy a krónikus zaklatást tapasztaló résztvevők esetében a mozgásban és tanulásban érintett két régió – a bal putamen és a bal caudate – volumenje meredekebben csökkent. Ezek a résztvevők magasabb szintű általános szorongást tapasztaltak. „Az áldozattá válás és az általános szorongás közötti kapcsolat legalább részben ennek a meredekebb volumencsökkenésnek volt köszönhető” – mondja Erin Burke Quinlan, a King’s College idegtudósa és a lap vezető szerzője.

A kortársbántalmazások áldozatainak neurobiológiájával kapcsolatos kutatások nagyjából 15 évvel maradnak el a gyermekek bántalmazását feltérképező hasonló vizsgálatok mögött – állítja Vaillancourt. Ha a kutatók azt mondják, hogy a helytelen bánásmódot elszenvedő gyermekek „szomorúak ”, az nem elegendő ahhoz, hogy finanszírozást kapjanak a kutatásokhoz és a célzott beavatkozásokhoz, teszi hozzá. A változás csak akkor következett be, amikor a szakértők kiállnak a kongresszus elé, és megmutatják a bántalmazott gyermekek agyáról készült felvételeket. Vaillancourt úgy véli, hogy a vizsgálatok meggyőző bizonyítékot szolgáltattak arra vonatkozóan, hogy a gyermekeket mérhetően befolyásolja a bántalmazás és az elhanyagolás. A krónikus zaklatás tanulmányozása hasonló utat követhet.

Fotó: Unsplash

A szervezet stresszválaszát a hipotalamuszos agyalapi mirigy mellékvese tengelye szabályozza. A hipotalamusz segít szabályozni az olyan létfontosságú érzékszervi folyamatokat, mint az anyagcsere, az alvás, a testhőmérséklet, az éhség, a szomjúság és az érzelmek. A hipotalamuszt az amygdala aktiválja, amely az érzelmek feldolgozásának fontos régiója veszély esetén. Az adrenalin kezdeti felszabadulását követően, ha a veszély továbbra is érzékelhető, a mellékvesék kortizolt bocsátanak ki a véráramba. A magasabb kortizolszint lehetővé teszi a szervezet számára, hogy akut stressz hatására nagyobb teljesítményen működjön. De a krónikus stressz – például a folyamatos zaklatás – éppen ellenkező hatást fejthet ki, mivel a memória, a megismerés, az alvás, az étvágy és egyéb funkciók folyamatosan „éber” állapotban vannak, és nem képesek helyreállni.

A kortizol receptorok a szervezet legtöbb sejtjében megtalálhatók. Egyes kutatók úgy vélik, hogy a krónikus zaklatás mérgező stressze károsíthatja a receptorokat és az idegsejtek halálát, valamint számos negatív következményt, például alacsonyabb tanulmányi eredményeket és depressziót idézhet elő. A szakirodalom következetesen megállapítja, hogy a bántalmazott és zaklatott fiatalok jellemzően alacsony kortizollal rendelkeznek, teszi hozzá Vaillancourt. A tompa kortizolszintet más pszichiátriai problémákkal is összefüggésbe hozták, olyanokkal, amelyek extrém traumákkal járnak, például poszttraumás stresszzavarral.

Andrea J. Romero, az Arizonai Egyetem szociálpszichológusa a nem, a faj, az etnikai hovatartozás, a kultúra és a pszichológia kereszteződéseit kutatja, és szintén foglalkozik a kortársbántalmazással. Készített egy tanulmányt, amelynek középpontjában a latin tinédzserek körében tapasztalt megfélemlítés, depresszió és öngyilkossági gondolatok álltak. Tapasztalatai alapján egyetért Vaillancourt azon meggyőződésével, hogy az idegképek feltárása és prezentálása erőteljes hatással lehet a zaklatás kezelésére irányuló kormányzati és politikai beavatkozásokra. De további minőségi kutatásokra is szükség van, mondja. Úgy véli továbbá, hogy az eredmények „nagyon egyediek lehetnek a faj, az osztály, a nem, a szexuális irányultság és a nemi kifejezés kereszteződései alapján”.

Szerző: Zahorján Ivett, forrás: Undark.com, kiemelt kép: Unsplash

Szólj hozzá!