#VulvaTalks, a vulva diverzitásának ünneplése

Mikor a női testről van szó, hajlamosak vagyunk azt az aktuális „trendek” által befolyásolva megítélni. Mindennapjainkba belopta magát az adottságainkkal, különböző testrészeinkkel való elégedetlenség, ami az aktuális szépségideálok bálványozásából, illetve az attól eltérő kirekesztéséből fakad. A trendek változnak, testünk azonban nem tudja követni ezeket a változásokat – és nem is kell neki!

A tökéletes női testről az elmúlt egy-két évtizedben kialakult egysíkú elképzelés ugyan szépen lassan felfedi a hibáit, a kirekesztést pedig egyre inkább az inkluzivitás váltja fel, ám ez a változás nem elég gyors és semmiképpen sem kellően átfogó. Az ideális testalkat kérdése, illetve pontosabban az ideális testalkat koncepciójának elvetése mára mindenhol előbukkanó téma lett, mely mögé egyre többen – köztük hírességek és divatmárkák – állnak be. Közel sem hallunk ennyit azonban a nemi szerveinket érintő aggodalmak kapcsán, annak ellenére, hogy a nők 48%-a, azaz majdnem fele nem elégedett szeméremteste (vulvája) megjelenésével és ezen nők jelentős része végül orvosi beavatkozás mellett dönt.

Az úgynevezett labiaplasty vagy labia műtét tulajdonképpen a kisajak plasztikája, melynek célja a kisajak kívánt méretének, formájának elérése. A műtétnek többnyire esztétikai okai vannak, előfordulhat azonban az is, hogy az aránytalanul nagy, a nagyajkakon túlnyúló kisajkak fájdalmat, esetleg gyulladást okoznak. Ideális esetben a kisajkak a nagyajkak által fedettek, ám természetesen a vulva sokféleségéből adódóan ez gyakran nem így van. A kisajakplasztika az elmúlt években az egyik legkeresettebb szépészeti műtétté nőtte ki magát. A Nemzetközi Esztétikai Plasztikai Sebész Társaság adatai szerint 2016-ban 45%-kal több intimplasztikát végeztek, mint 2015-ben, az Amerikai Esztétikai Plasztikai Sebészeti Társaság forrásaiból pedig kiderült, hogy 2013-ról 2018-ra 53%-kal nőtt a labia műtétek száma Amerikában. Ez a boom pedig arra enged következtetni, hogy egyre több nő elégedetlen vulvája megjelenésével.

Fotó: Unsplash / Dainis Graveris

De mi az oka ennek az elégedetlenségnek és miért fordul ennyi nő plasztikai sebészhez? Ennek számos oka van. A műtétet fontolgató nők körülbelül egyharmadát a partnerüktől kapott negatív megjegyzések bizonytalanították el. A teljes szőrtelenítés elterjedésével a vulva megjelenése egyre több figyelmet kap, ezzel együtt pedig olyan igények merülnek fel, melyek korábban nem voltak jellemzőek. Gyakran maguk a nőgyógyászok javasolják a műtétet – esztétikai okokból vagy a már korábban említett fájdalmas, gyulladásos tünetek megoldásaként. Jelentős frusztrációt okozhatnak a pornófilmek is, melyekben általában „ideális” – gyakran szintén labia műtét utáni – vulvákat látunk, és mivel ezeken kívül más platformokon nem igazán találkozunk legintimebb testrészeink explicit megjelenítésével, nincs lehetőségünk felfedezni annak sokféleségét.

A felsoroltakból kitűnik, hogy rengeteg külső hatás éri a nőket, melyek következtében a műtét mellett döntenek. Ezek a külső behatások bizonytalanságot keltenek bennük, azt sugallják, hogy nem elég jók. A téma tabu jellegéből fakadóan nehéz ezekről az érzésekről beszélni, így ezt a valójában globális problémát sokan személyes frusztrációként élik meg, nem tudva, hogy hány másik nő küzd ugyanezekkel a gondolatokkal. Éppen ezért olyan fontos azon aktivisták munkássága, akik mernek beszélgetést kezdeményezni, edukálni és megmutatni, hogy mennyire különbözőek vagyunk – már csak a vulvánk megjelenését illetően is.

Az egyik legismertebb alkotás, mely erre hívta fel a figyelmet, Jamie McCartney brit művész „The Great Wall of Vagina” nevű installációja volt, melyben többszáz nő vulváját öntötte gipszbe és helyezte egymás mellé, hogy megmutassa azok sokféleségét. Az alkotást a intimplasztikai beavatkozások számának emelkedése ihlette. McCartney szerint egy egész iparág épül arra, hogy meggyőzzük a nőket arról, hogy tökéletlenek, és az ellenük elkövetett bodyshaming legújabb fókuszpontjává a vulva vált. A „The Great Wall of Vagina” azonban megmutatja, hogy ahány nő, annyiféle méretű és formájú vulva létezik, így teljesen szükségtelen szégyenkeznünk a sajátunk miatt. McCartney korábban egy másik projekt keretében 17 férfi péniszének – köztük sajátjának is – készítette el gipsz változatát, melynek célja a pornófilmekből eredő irreális kép megdöntése volt. Ahogyan számára is felszabadító érzés volt a pénisz-projekt eredményét látni, úgy rengeteg nőnek okoz megkönnyebbülést a vulva-falra tekinteni.

Fotó: timeout.com

Hasonló területen alkot Lydia Reeves feminista művész is, aki brightoni stúdiójában várja azokat a nőket, akik szeretnék elkészíteni vulvájuk gipszlenyomatát. Amikor elkezdte fogadni ezeket a nőket, rájött, hogy mennyi különféle aggodalmuk fűződik ehhez a testrészükhöz – a mérettől kezdve a formán és színen át, egészen a feszesség kérdéséig. Reeves nemrég megjelent My vulva and I című könyvében 200 vulva gipszlenyomat-fotóját találjuk, melyekhez történetek is fűződnek a lenyomatok modelljei és a vulvájuk közötti kapcsolatról.

Fotó: dailyadvent.com

A téma fontosságát és aktualitását tekintve nem meglepő, hogy valakiben felmerült, hogy egy teljes tárlatot szenteljen a női nemi szerv megismerésének. 2019-ben Londonban nyitotta meg kapuit a Vagina múzeum azzal a céllal, hogy a női nemi szerv anatómiáját, történelmét és sokszínűségét ünnepelje. A múzeum alapítója, Florence Schechter 2017-ben kezdett el játszani a múzeum ötletével, amikor felfedezte, hogy Izlandon már létezik egy pénisz múzeum, ennek azonban a világon sehol nincs „női megfelelője”. Ugyanakkor az egyedülálló tárlat létrehozásában szerepet játszott a szeméremajkakat érintő plasztikai műtétek számának drámai emelkedése is.

Florence szerint a múzeumok adnak platformot mindazon témaköröknek, melyekről fontos tanulnunk – márpedig ha a különféle ipari- és művészeti ágaknak, történelmi személyeknek lehet saját múzeumuk, akkor a női anatómia összetettsége is megérdemel egyet. Véleménye szerint a „vagina” kifejezés normalizálásával és a köré épült tabu ledöntésével tehetjük meg az első lépést nemi szervünk stigmatizálása ellen.

Az offline platformokon és művészeti installációkon túl a testpozitív mozgalmak másik fő színterévé a social média vált. Az elmúlt években ez a felület bizonyult a legmegfelelőbbnek arra – még a tartalmak szigorú monitorozása és cenzúrázása mellett is – hogy korábban tabuként kezelt kérdéseket emeljen #trending témává és kezdeményezzen beszélgetést ezek kapcsán. Nem véletlen, hogy a vulva műtéteket érintő beszélgetések, illetve az ebben szerepet vállaló véleményvezérek egyik csatornájává is az Instagram, Twitter, illetve TikTok vált.

Dr. Jen Gunter kanadai-amerikai nőgyógyász előszeretettel használja a közösségi média nyújtotta felületeket arra, hogy a nőket érintő egészségügyi kérdésekkel kapcsolatos tévhiteket oszlassa el és jobb rálátást adjon követőinek orvosi szakterületére. Nem véletlenül érdemelte ki a „Twitter rezidens nőgyógyásza” nevet, ugyanis leggyakrabban nőket érintő aktuális témákban posztol. Tömör és velős tweetjei mellett Gunter nevéhez több más írás, illetve könyv is köthető. Ezek közül legismertebb a Vagina Bible, mely méltán érdemelte ki első helyezését a kanadai non-fiction bestsellerek listáján. A 2019-ben publikált kiadvány a női testtel és annak működésével kapcsolatos mítoszokat kívánta eloszlatni, illetve a vagina és szeméremtest egészsége körül keringő ellentmondásokat és zavaros tévhiteket tisztázni. Gunter publikációiban, social média csatornáin és weboldalán a vulva sokféleségére is felhívja a figyelmet, illetve arra, hogy ebben az esetben nincs olyan, hogy „normális”, csak kulturálisan idealizált. Míg a nyugati kultúrában a kisebb szeméremajkak képviselik az ideálisat, addig a világ más részein ennek ellentétje az elfogadott, és a nők a kisebbítő műtét helyett pont hogy szeméremajkaik megnagyobbítására vágynak. Emellett tisztázza az olyan kérdéses összefüggéseket, mint például a vulva mérete és a szexuális élvezet közötti arányosság, ami, mindenkit megnyugtat, nem létezik.

A legizgalmasabb social media projektek között említhetjük a Callaly organikus női egészségügyi termékeket forgalmazó cég “We Need to Talk About Vulvas” aktivációját, melynek keretében edukatív jelleggel töltöttek fel különböző vulvákat ábrázoló fotókat Instagramra. Az Instagram rövid idő után „érzékeny tartalomnak” bélyegezte és eltávolította a képeket, amivel még inkább alátámasztotta a kampány, illetve az edukáció szükségességét. A kampány részeként elkészítették tíz nő vulvájának gipszbe öntött változatát is, mellyel szintén a diverzitásra szerették volna felhívni a figyelmet.

A Callaly mindemellett létrehozta a #VulvaTalk nevű digitális oktatófelületet, mellyel a szülőknek és tanároknak nyújtanak segítséget a fiatalok edukálásában különféle illusztrációk, érdekes iskola feladatok és kvízek segítségével.

Szerző: Fejes Alexandra, forrás: innen, kiemelt kép: innen

Szólj hozzá!