„A folyamatos innováció mindig is jellemző volt ránk, és ez azóta sem változott„ – Nemes Marával beszélgettünk

Nemes Marát sokan a Krea Design Iskola alapító-vezetőjeként ismerik, de nemrég kinevezték a Mod’Art és Visart iskolák főigazgatói posztjára is. De, ahogy ő mondja, ezek számára nem csak titulusok – a munkája iránti elhivatottság, szenvedély számomra is egyértelművé vált a vele folytatott beszélgetés során. Mara többek között pályája mérföldköveiről, a Krea alapításának körülményeiről és a Mod’Arttal kapcsolatos terveiről is mesélt nekem.

Pedagógus családból jössz, és ahogy te is mondtad egy korábbi interjúdban, egyértelmű volt, hogy ezt pályát választod. Milyen utat jártál be a KREA megalapításáig?

A családi tradíció meghatározó volt a pályaválasztásban, de nem azért, mert elvárás volt, hanem, mert ebben nőttem fel, beleivódott a lelkembe és a tudatomba. Galvácson egy kastélyban volt az általános iskola, ahol anyai nagynéném és a férje voltak a falu tanítói. Gyerekkorom nagy részét itt töltöttem. Az unokaöcsémmel 3 éves korunktól iskolába jártunk, összemosódott az iskola és az otthon, nem csak fizikai értelemben. Felmérhetetlen kincsnek tartom, amit ott mintaként láttam. A mai napig érzem az iskolatermek szagát, látom az osztott üvegeken megtört fény játékát a falakon és egy kedves alakot, aki éppen óra előtt mosdatja a kissé koszos arcú gyerekeket, hogy készen álljanak az írás órára. A módszertanokat a főiskolán tanultam meg, de a hivatástudatot részben onnan hozom. Megtanultam, mi a szerepe egy pedagógusnak egy közösség életében, hogyan kell mintát mutatni, felelősséget vállalni, vagy a legelesettebb gyerekekért a legtöbbet megtenni. A főiskola után tanítottam városi iskolákban, de valami mindig hiányzott abból az idilli világból, amit én iskolának gondoltam. A rendszerváltás után még inkább nehéz volt, vagy én nem találtam a helyem. Nem hagyott nyugodni a gondolat, kell, hogy létezzen egy iskola, amit úgy érzek az én iskolám. Vagy, ha nincs, akkor talán létre kellene hozni.

Mennyire volt nehéz művészeti képzést nyújtó intézményt létrehozni, majd népszerűsíteni a kilencvenes években? Megvolt a bizalom a hasonló iskolák irányába akkoriban, vagy azért ezen kellett dolgozni?

Elsősorban az motivált, hogy iskolaként egy olyan formát működtessek, ahol a legnagyobb szabadságot kapom a célok eléréséhez, és egy olyan szellemiség megteremtéséhez, ami még nem volt Magyarországon. Ezt a felnőttképzés kerete adta meg, így jött létre 1995-ben a Krea Művészeti Iskola, nagy köszönet ezért Matisz Aliznak, a társalapítónak is. Magániskolák nem igazán voltak akkor, legalább is abban az értelemben nem, ahogy erről én gondolkodtam. Többet akartam, mint egy tanfolyamokat szervező iskola, így a Krea mindig is egy köztes létben működött: nem volt főiskola, de úgy működött, magas színvonalat ért el. Nagyon erős volt a motiváció, nem ismertünk akadályokat, lelkesen végeztük a munkánkat és sokan, elsősorban szakmai közegben is felfigyeltek ránk, és hozzánk szegődtek vagy tanárként, vagy szellemi támogatóként. Így szuper tanári csapatunk lett, hittek bennem, hittek abban, hogy amit csinálunk, az korszakalkotó lesz.

A szellemiségünk alappillére a design mint egyetemes formakultúra lett, ami akkor nagyon nagy újdonságnak számított, amiről nekünk, tanároknak is sokat kellett kutatni, tanulni. Az oktatási metodikánkban, a design tudatos, konceptuális tervezői gondolkodás átadását tűztük ki célul, ami a mai napig meghatározó jellemzője az iskolának. A Krea egyedülállóságát az adta, hogy erről nemcsak elméleti szinten tanítottunk, hanem kitaláltuk a módszertanát, hogyan lehet ezt a legeredményesebben beépíteni szakjaink oktatási programjába, mindezt úgy, hogy az online világ nem hevert a lábunk előtt. Gyakorlatilag a külföldről hozott magazinokból és könyvekből inspirálódtunk, az lett a kötelező szakirodalom. Nem az a nehéz ebben, hogy egy tervnek legyen gondolati háttere, hanem az, hogy hogyan jutnak el a hallgatók az ötlettől és az inspirációtól egy vizuálisan és kulturálisan releváns, ugyanakkor egyedi tervezői koncepcióig. Ez a kilencvenes években Magyarországon nagyon az újdonság erejével hatott, ebben máig tartjuk a vezető szerepünket a magyar designer oktatásban. A Krea nagyon sokat tett és a mai napig tesz a design társadalmi szinten való elfogadásáért és felértékelődéséért, mind a környezet-, mind az öltözködéskultúra területén.

Fotó: Királyvölgyi Noémi

Szerinted mik azok a tényezők, amik segítettek abban, hogy a KREA a mai napig létező, sőt, sikeresen működő intézmény legyen?

Amikor 1995-ben megalapítottuk a Kreát, akkor még 2 éves képzésekkel indult grafika, divat és lakberendező szakon, majd 1998-ban ezeket 4 éves képzésekre fejlesztettük. Ez volt a Krea berobbanásának az igazi éve, mert egyértelművé tette a célt, hogy itt felsőfokú képzés folyik, de hivatalos formában nem lett főiskola. Nem vonzott az a struktúra, amit a magyar művészeti felsőoktatás kínált, a túl sok kompromisszum miatt nem bántam, hogy ezt nem léptem meg. A folyamatos innováció mindig is jellemző volt ránk, és ez azóta sem változott.

Sok, a magyar művészeti képzésben nem létező szakot alapítottunk (enteriőr design, fashion stylist, web design, brand design, illusztrátor stb.), így szinte lépéselőnyben voltunk a művészeti piacon! Akkoriban nem igazán volt konkurenciánk, amely ilyen széles spektrumot mutatott a design iránt érdeklődőknek. Aztán 2010 körül egyre több iskola jött létre, sokan inspirálódtak a Kreából, de ez nem baj, ez a fejlődés egyik mozgatója. Fontos volt megtartani azt az elvet, hogy sikeres designereket csak megfelelő szinten és időintervallumba lehet képezni. Emellett fontos a felnőtteknek egy nagyon rugalmas oktatási struktúrát kínálni, ahol megkapja a kellő szabadságot a képzési idő és szintek megválasztásában. Igyekszünk megfelelni bizonyos állami akkreditációs folyamatokban is, ami folyamatosan változik. Állami szinten kapcsolódni nem könnyű a fejetlenség és a bürokrácia miatt. Ami létfennmaradásunk vagy sikerünk záloga volt, az a színvonal, az innováció, az egyedi módszertanok és oktatási koncepciók, a magasan kvalifikált tanári team és nem utolsó sorban a hallgatói sikerek! Ezek a legkompetensebb tényezők egy iskola sikerében. Talán itt megemlíthetem, hogy kell hozzá egy elhivatott igazgató is. Természetesen fontosnak tartom szakmai képességeim fejlesztését, ezért 2000-ben egyetemi diplomát szereztem Művészeti menedzser szakon a MOME-n, és azóta is lépést tartok az oktatás és design tendenciákon túl a menedzsment és kommunikáció területén is.

Magyarországon sajnos nagy küzdelem van az életben maradásért, főleg az elmúlt 7 évben, a rengeteg, sokszor átgondolatlan változtatások, amik a felnőttképzést érintették, nagyon sok energiát és anyagi forrást emésztettek fel. Itt említeném meg a családom segítségét, akik nélkül nem tudnám sikeresen végezni a munkám. Mindemellett a Krea kiállta a próbákat a hírének és az elszántságomnak köszönhetően – minden évben folyamatosan fejlesztünk, szakokat alapítunk, és most a francia iskolákkal együtt nagy perspektívát látok a jövőre nézve.

Nemrég jelentettétek be hivatalosan, hogy a Mod’Art és a Visart főigazgatója lettél. Mit jelent ez a gyakorlatban, tervezel átalakításokat?

Nagyon megtisztelő volt számomra, hogy az előző főigazgató, Tömpe Zoltán engem keresett meg, hogy visszavonulásuk után vegyem át az a Mod’Art és a másik francia társiskola, a Visart vezetését. Bár önmagában a Krea is nagy feladat, de akkor úgy éreztem, hogy a francia anyaiskolák révén kinyílhat a világ, nagyobb mozgásteret enged, még függetlenebb lehetek! Nagyon nagy lehetőséget látok a három iskola együttműködésben, ami erősítheti az intézmények helyét és szerepét a magyar oktatási piacon. Hivatalosan novembertől lettem az iskolák főigazgatója, de a maximalizmusom nem engedte, hogy ez csak egy szenzáció legyen. Az eddig eltelt idő arra szolgált, hogy teljesen áttekintsem az iskola működését, megismerjem a francia iskola programját, tudjam legalább a rövidtávú céljaimat. Azt gondolom, egy vezetőváltás változásokat és fejlesztéseket hoz, és ez természetes. Szeretnék szakstruktúrát fejleszteni, fiatal tehetséges designerekkel bővíteni a tanári kart, illetve rövidebb kurzusokkal színesíteni az oktatási palettát, és nem utolsó sorban felépíteni a kommunikációs stratégiáját, ami a leggyengébb pontja az iskolának. Létrehoztuk a Mod’Art LAB-ot, ami elsősorban témacentrikus modulrendszerű oktatást kínál, illetve továbbképzési lehetőséget nyújt szakspecifikus témákban a jelen hallgatóknak és a szakmabelieknek. Mindehhez a két tanszékvezető, Horváth Szilvia és Szentesi Réka nagy támogatását élvezem – ez fontos feltétele, hogy a változások a legjobb eredményt hozzák. A többi legyen meglepetés.

A Mod’Art egy nemzetközi divatiskola-hálózat budapesti ága. Mennyire alkalmazhatók a nyugati minták a gyakorlatban Magyarországon, ha valaki itthon kíván érvényesülni a diploma után?

Nagyon örültem annak, hogy a francia iskola és a Krea szemlélete, tematikája nagyon hasonló, ezért is vállaltam el a főigazgatói feladatot, ami számomra nemcsak egy titulus. Én aktívan részt veszek a tanszékvezetőkkel együtt a szakok irányításában, a tematikák kialakításában. Nagyon tetszik a francia Mod’Art oktatási programja, így egyáltalán nem nehéz ennek megfelelni. Tetszik, hogy a programjuk nagyon gyakorlatias, minden feladat a mai trendekkel, tendenciákkal ismerteti meg a hallgatókat, hol lekövető módon, hol pedig teret engedve az egyéni kreatív gondolkodásnak. Innovatív megközelítést tűz ki célul. A Kreában mindig is ezt a megközelítést tartottam fontosnak, ismerjék a trendeket, analizáló készségük fejlődjön, majd megszülessen a koncepció, kortárs öltözékeket, majd kollekciókat hozzanak létre. Ebben nem különbözik az én szemléletem a franciától.

Amiben nagyon más a francia oktatás és a magyar, hogy itthon elsősorban önálló designereket képezünk, elsősorban márkaépítésre készítjük fel a hallgatókat, addig a franciák arra is fókuszálnak, hogy egy divatcégnél elhelyezkedve át tudják látni a tervezési és a kivitelezési folyamatot, minden fázisban szerezzenek ismereteket és gyakorlatot, így nagy hangsúlyt kap a szabászat, a kollekciók technológiai feldolgozása is. Bár Magyarország divatipara közel nincs olyan szinten, mint a francia vagy más nyugati országé, azt gondolom, hogy ezen szakágazatban nagyon fontos a nemzetközi piacra való felkészítés. Nagyon sok példát tudnék mondani a Mod’Art-ban végzett hallgatók nemzetközi sikereiről, mind a fashion designer, mind pedig a fashion menedzser szakon. Mindemellett a Mod’Art és a Krea égisze alatt neves magyar márkák születtek, mint az ABODI, KATASZEGEDI, ZSIGMOND DÓRA, ELYSIAN, CELENI, és még sokan mások. Ráadásul a Mod’Artban a nappali képzésen túl külön francia szabászati kurzust is indítunk, mert a kivitelezői háttérben viszont nagy szakember hiány van, tehát, ha valakinek a szabászathoz és a kivitelezéshez van nagyobb affinitása, nagyon sikeres vállalkozást indíthat itthon. Kevesen ismerték még ezt fel, hiszen mindenkinek nagy álma, hogy divattervező legyen, pedig nem szűkülnek le a lehetőségek.

Fotó: Királyvölgyi Noémi

Hogyan tudjátok napjaink aktuális problémaköreit, például a fenntarthatóságot és a társadalmi kérdéseket beépíteni az oktatásba?

Az oktatásnak minden ilyen jellegű társadalmi témákkal foglalkozni kell és be kell építeni az oktatásba. Ezt mi mindig is fontosnak tartottuk és folyamatosan fejlesztjük, hiszen Szentesi Rékának, a menedzser szak tanszékvezetőjének egyik kutatási területe a fenntartható divat. Nemrég felkért minket az Európai Parlament magyarországi sajtóattaséja, hogy csatlakozzunk egy nagyon fontos kezdeményezéshez, mely ezzel a témával nyit az oktatási intézmények, designerek, kutatók felé is, párbeszédet kezdeményezve. Nagy örömmel csatlakoztunk és reméljük, hogy részesei lehetünk az előrelépéseknek, amennyiben megvalósulnak. Talán ez a szemlélet, ha teret kap, még kedvezni is fog a magyar márkáknak.

Te miért javasolnád egy fiatalnak, hogy a Mod’Artba jelentkezzen, illetve milyen szempontokat vegyenek figyelembe a leendő hallgatók, mielőtt szakot választanak?

Először is fontos egy fiatalnak, hogy valós képe legyen, hogy mit is jelent a divattervező vagy divatmenedzser szakma, mit is fog tanulni pontosan, milyen lehetőségei lesznek a tanulmányai után. Még fontosabb, hogy milyen iskolát választ – tájékozódni kell az iskola színvonaláról, a tematikáról, de a legfontosabb, hogy mit lehet elérni a tanulmányok végén, mennyire piacképes a tudása. Elengedhetetlen a tanári team, kitől tanul, milyen szemléletet vesz át, a tanárok mennyire vannak benne a hazai és nemzetközi fashion világban. Az én személyes tapasztalatom, hogy nagyon tájékozatlanok a gimnáziumból kikerült fiatalok, és nem feltétlenül az ő hibájuk. Miért a Mod’Art főiskolát válassza? Azt gondolom, hogy erre az előzőekben megadtam a választ! Ha mégis ki szeretnék emelni valamit, a nemzetközi szemlélet, a gyakorlatközpontú oktatás és a neves tanári csapat mellett, az az elképesztő lehetőség, amit a francia anyaiskola kínál, ha valaki külföldön is szeretne tanulni. Könnyű az átjárási lehetőség, tapasztalatszerzés a külföldi gyakornoki programban.

Hamarosan kezdődik a tanév, várhatóan már fizikai jelenléttel fog zajlani az oktatás, de a koronavírus-helyzetben minden bizonytalan. Készen álltok egy újabb online szemeszterre is?

Nagyon remélem, erre nem lesz szükség, mi nem szeretnénk online szemesztert. Természetesen készen állunk, és minden óvintézkedést megteszünk, ha a pandémia nagyon eldurvulna, de bízom benne, hogy a felnőtt fiatalok átoltottsága lehetővé teszi, hogy személyes jelenléttel tudjuk teljesíteni a tanévet.

Szerző: Zahorján Ivett, kiemelt kép: Bodnár Zsófia

Szólj hozzá!