And Just Like That

Az elmúlt évek találgatásai igaznak bizonyultak: az 1998 és 2004 között hat évadot megélt Szex és New York folytatása hamarosan az HBO Max képernyőjére kerül. A premier dátumáról még nincs hivatalos információ, de tudható, hogy a tévéműsor egy 10 epizódos miniszériával folytatódik, aminek a gyártása már idén tavasszal megkezdődött. A manhattani lányok ezúttal a Kim Cattrall alakította Samantha nélkül térnek vissza, ugyanakkor a reboot hivatalos instagram oldalán közzétett visszatérő szereplők között újra láthatjuk majd Mr. Big, Steve, Harry és Stanford karakterét is. Több mint 20 év telt el azóta, hogy a Szex és New York előszőr adásba került és a négy barátnő New York-i életéről szóló történet világhírnévre tett szert, a szexuális életüket szabadon ábrázoló és még szabadabban kitárgyaló széria pedig felforgatta az amerikai televíziózás történetét.

Újra együtt! (fotó: Jose Perez/Bauer-Griffin/GC Images)

A kezdetek

A sorozat Candace Bushnell amerikai újságírónő Szex és New York című könyvén alapszik. Candace – akit a sorozatban Sarah Jessica Parker által alakított Carrie Bradshaw testesít meg  –, 1994-ben kezdi el írni a Szex és New York című rovatát a The New York Observer-nek, amelyből pár évvel később megszületik az ugyanolyan címmel ellátott könyv. A rovata elsősorban a manhattani nők szingli életét és a Nagy Almát keresztül-kasul átszövő kapcsolatrendszereket mutatja be. (Éppúgy, mint a sorozatban Carrie New York Star-ban megjelenő rovata.)

Az írónő egy, a Vogue magazinnak készülő interjú során megismerkedik Darren Star filmproducerrel, akinek nevéhez akkor már olyan produkciók kötődnek, mint a Beverly Hills 90210 vagy a Melrose Place, és ezt követően hamarosan jó barátokká vállnak. Az amerikai írónő bevezeti Darrent a New York-i társasági életbe, aki azonnal beleszeret a nagyvárosi pezsgésbe és Candace munkáiba, majd rövidesen meggyőzi őt arról, hogy a rovatát képernyőre vigyék.

Candace az Origins with James Andrew Miller című podcast epizódban mesél arról az időszakról, amelyben a rovata megszületett. Az 1960-as években, egy kifejezetten szexista korszakban felnövekedő írónő megérzi a nyolcvanas években végbemenő társadalmi változásokat és felfedezi a feltérképezésükben rejlő lehetőséget. A nyolcvanas évek Amerikájában rengeteg egyedülálló nő költözik nagyvárosokba egy jobb élet, karrier vagy az igaz szerelem reményében. A munkaerőpiacon tömegesen jelennek meg a nők, akik teljes anyagi függetlenségre tesznek szert, miközben lezajlódik egy újabb szexuális forradalom, ami lehetővé teszi számukra, hogy ugyanolyan felszabadultan élvezzék a szexuális életüket, mint a férfiak. Megjelenik a szingli nő mint fogalom, és kialakul egy új társadalmi rendszer, amelyben a régi szabályok már nem érvényesek, de még nem születtek meg az újak.

A kapcsolatrendszerek átalakulása sok új kérdést vet fel. Bushnell rovatának korai népszerűsége nemcsak a szerző egyedi látásmódjában rejlik, hanem abban, hogy ráérezve a téma aktualitására, elsőként nyúl olyan pikáns kérdésekhez, mint például: ugyanúgy élvezhetik-e a nők a kötöttségek nélküli szexet, mint a férfiak? Hány randira kell elmennie egy nőnek valakivel, mielőtt ágyba bújna vele? Hogyan ismerhető fel az elköteleződésre képtelen férfi?Többek között ezeknek a kérdéseknek a kibogozása folytatódik a hat évadon át futó sorozatban.

A Szex és New York 2. forgatásán (fotó: Getty Images)

Darren mindenképpen meg akarja őrizni azt a nyíltságot, ahogy Candace a szexualitást ábrázolja, ehhez azonban az amerikai televíziós kultúra ekkor még meglehetősen visszafogott. Ezért köt ki a széria a nagyobb network csatornák helyett az akkor még csekély nézőszámmal bíró HBO-nál, ami szabad kezet ad a produkciós gárdának. Indulásakor a Szex és New York még egy meglehetősen alacsony büdzsével bíró show. A kizárólagosan női nézőpont, a szex nyílt kitárgyalása, a szabados formában megírt, erős dialógusok nagyon eltérnek a konkurens csatornák népszerű sorozataitól. Az alternatív jelleg miatt senki sem számít kimagasló népszerűségre. A kezdeti visszajelzések legtöbbje például meglepő módon az afroamerikai, középkorú férfiaktól érkezik, (ekkoriban az HBO még nagyon sok sporteseményt közvetít), akik a csatorna fő célcsoportját alkotják abban az időben és akik, a mérkőzésekre várva véletlenül ismerkednek meg a sorozattal.

A tabuk döntögetése már az első évadban megtörténik. A negyedik epizódban egy New York-i taxiban játszódik az az ikonikussá vált jelenet, melyben Charlotte kétségbeesetten számol be a lányoknak arról, hogy a fiúja ki akarja próbálni vele az anális szexet. Pár percben, a négy lány közti dialógusban, kiderül minden, amit a főszereplők karakteréről tudni kell. Samantha elsősorban a szexuális vágyainak él és nem hajlandó megalkudni, Charlotte-ot ezzel szemben a tökéletes férfiről és a tökéletes életről alkotott illúziói mozgatják, Miranda leginkább a fejével gondolkodik, lényegre törő és pragmatikus, és Carrie az, aki szintézist teremt a lányok között.

Az Origins podcastban a készítők visszaemlékeznek arra az olvasópróbára, amikor a színészek előszőr felolvasták ezt a jelenetet. A szűnni nem akaró nevetésre, a színészek lángolóan vörös arcaira, ahogy a szavakat egymás előtt kimondták. Érezhető volt, hogy olyan területre tévedtek, ahova azelőtt még senki. És ez még csak a kezdet! A sorozat egyre népszerűbb lesz és egyre többen vitatják meg a látottakat. Az a nyíltság, ahogyan a négy főszereplő a szexhez viszonyul sokkolóan hat a nézőközönségre. A jócskán megkésett szexuális forradalom robbanásszerűen megy végbe az amerikai televíziózás történetében…

A szex

Ettől kezdve a készítők, mintha csak feladatuknak éreznék, hogy tematikusan mutassák be a szexualitás különböző területeit az epizódokban. Fétisek és függőségek, bűntudat, az orgazmus színlelése, különc szexuális preferenciák, korai magömlés, az édes hármas…

A különböző témákat Carrie egy kérdés formájában vezeti fel, majd a megfigyeléseit összehangolva reflektál a jelenségekre. A négy lány szexuális szokásait összevetve megfigyelhető, hogy Carrie nemi élete a legkonvencionálisabb és ő a legkevésbé kísérletező, annak ellenére, hogy ő az, aki szexről szóló rovatot vezet. Tulajdonképpen Carrie énjének kiterjesztései Charlotte, Miranda és Samantha karaktere. Mindhárom nő egy külön archetípust jelenít meg. Charlotte Hérát, a házasság istennőjét, Miranda Athénét, a bölcsesség istennőjét és Samantha Aphroditét, a szerelmi csábítás istennőjét. Carrie a három női archetípus finom összehangolását végzi el és a különböző női nézőpontokat összevetve fejti meg a kérdéseket. Sok esetben inkább megfigyelőként, mint cselekvőként van jelen ezekben a helyzetekben. Passzív szerepével mintha az erkölcsi normalitás lenne érzékeltetve – és talán épp ettől a távolságtartástól lesz a téma kifejtése sokszor felületes.

A különböző szexuális irányultságok ábrázolása is erősen sztereotipizált. A sorozatban szereplő homoszexuálisok például egytől-egyig a stílus megszállottjai. Carrie úgy hordozza maga körül Stanfordot a manhattani körökben, mint egy divatos kiegészítőt. (Később Charlotte is szert tesz egy hasonló kiegészítőre Anthony szerepében.)

A leszbikusokkal két alkalommal foglalkozik a sorozat, mindkét esetben a lányok mintha azért fordulnának a leszbikusok felé, mert egy időre ráuntak férfi játékszereikre; amikor Charlotte szeretne bekerülni a trendi, művészetkedvelő leszbikus lányok csapatába, vagy, amikor Samantha egy epizód erejéig leszbikus kapcsolatba lép Mariaval. Samantha kapcsolata Mariaval végül azért ér véget, mert Samantha nem elégszik meg azzal, hogy a kapcsolatuk kizárólag az érzések megosztásáról és gyengédségről szól, ami szintén egy erős (és feltehetően nem helytálló) általánosítás a leszbikus kapcsolatokról. Amikor Carrie fiújáról, Sean-ról kiderül, hogy biszexuális, Carrie mintha képtelen lenne értelmezni a helyzetet (annak ellenére, hogy elvileg ez a szakterülete!), a transzneműekről nem is beszélve, akik kizárólag szexmunkásokként lépnek színre.

Carrie és Stanford (fotó: Getty Images)

A szexuális jelenségek sokszor csupán a helyzetkomikum forrásai, többnyire csak a lányok életét érintő vonatkozásait mutatják be.  A változatos szexuális identitások ábrázolásával is hasonló a helyzet, csak annyiban jelennek meg, amennyiben a lányok életét megbolygatják. A heteroszexuálistól eltérő szereplők megmaradnak sztereotip szerepükben, felületesen ábrázolva.

A Szex és New York-tól elvitathatatlan, hogy beemelte a szexet a társadalmi diskurzusba, illetve a szexuális paletta egész széles skáláját ismertette. Elvitathatatlan a progresszív szerepe is, annak fényében, hogy ezt több, mint 20 éve tette. Átütő ereje abban rejlik, hogy elsőként érvényesíti a női nézőpontokat, és tapogatja ki a törvényszerűségeket egy megváltozott világ kapcsolatrendszereiben. Amennyire jó munkát végez ezzel, olyannyira félmunka az, amit a szexualitás mélyebb megértetéséért tesz.

Diverzifikáció

A lányok úgy tekintenek Manhattanre, mint a saját játszóterükre. Egy dolog mozgatja őket, hogy a vágyaik beteljesüljenek ezen a szigeten, az őket körülvevő környezettel, amennyiben nem képezi a Manhattani High Society részét, leginkább érdektelenek és olykor egészen érzéketlenek. Kifejezetten kínos néha, ahogy a kiszolgáló személyzettel, pincérekkel, bolti eladókkal és taxisofőrökkel beszélnek.

A privilegizált társadalmi körök, amikben megfordulnak, kizárólag fehér közösségek (ennek lehet némi valóságalapja, hiszen ezek a közegek még ma is többnyire fehérek által dominált közösségek), ugyanakkor az már kevésbé tűnik valóságosnak, hogy a  New York utcáin forgatott sorozatban a lányok szinte alig lépnek kapcsolatba nem fehér emberrel. Ha ez mégis előfordul, akkor ezek a szereplők általában össze vannak mosva más kisebbségekkel. Az egyetlen latin-amerikai szereplő, Maria, például leszbikus is egyben, a transzneműek közül pedig mindenki afroamerikai. Az egyéb etnikumok ritkán felbukkanó szereplői, az indiaiak, pakisztániak, ázsiaiak, leginkább kiszolgáló szerepkörben vannak ábrázolva.)

Mindez az egyik kulturálisan és etnikailag legszínesebb amerikai városról, New Yorkról, aligha mutat valós képet. Annál inkább feltételezhető mögötte egy tudatos döntés a készítők részéről, hogy elfeledjenek részleteket, ami nem felel meg az álomszerűen kialakított New York képnek. Úgy tűnik, a jellemzően nehezebb szociális helyzetben lévő etnikumok mind áldozatul esnek ennek a törekvésnek.

A sorozat fenntartja az illúziót az amerikai álomról és New Yorkról, hogy itt mindenki, ha igazán akarja, a csúcsra törhet. Viszont nem hajlandó bemutatni azokat a közösségeket, amik a fogyasztói világ túlhajszolt sikertörekvéseinek tartják a díszletet.

Big vajon tényleg a nagy Ő?

Charlotte, Carrie, Miranda és Samantha is valahol mind társra vágynak, mégis, mintha nem tudnák, hogyan kötődjenek a férfiakhoz kezdetben. Mind a négyüknek keresztül kell menniük egy jellemfejlődésen, hogy képesek legyenek beengedni a férfiakat az életükbe. Charlotte-nak meg kell tanulnia elengedni a fantáziáit a tökéletes férfiről és felismernie, hogy az igazán tökéletes kapcsolat az addig tökéletlennek hitt képében érkezhet. Mirandának fel kell puhítania a szkeptikus énjét és hagynia, hogy a jó dolgok vele is megtörténjenek, és ezzel együtt el kell hinnie, hogy érdemes a szeretetre. Samanthának fel kell vállalnia a sebezhetőségét és engednie, hogy gondoskodjanak róla. Carrie-nek pedig meg kell tanulnia, hogy ne egy férfi szerelmében (Mr. Big) keresse a megigazulást.

Mr. Big az érzelmileg elérhetetlen férfi megtestesítője, a rájuk tapadó nők valójában a valódi intimitástól félnek. Az érzelmileg elérhetetlen férfiak vonzáskörében ragadt nőkkel ma már komolyan foglalkozik a pszichológia. A nem megfelelő figyelemben és szeretetben felnövekedő nők tudattalanul olyan férfiakat választanak, akikkel újra átélik a gyermekkori érzelmi elhanyagoltságot, azzal a szintén tudattalan szándékkal, hogy ezúttal képesek lesznek változtatni rajta. Ilyen sémába ragad bele Carrie Mr. Biggel. A sorozat egyébként két alkalommal is utalást tesz erre: előszőr a pszichológus hívja fel erre Carrie figyelmét (2. évad 13. rész.), másodszor pedig Julian, a Vogue szerkesztője (4.évad 17. rész).

Carrie és Mr. Big (fotó: HBO)

Ezeknek a nőknek szembe kell nézniük gyermekkoruk veszteségeivel és meg kell tanulniuk felismerni azokat a férfiakat, akikkel ezeket a fájdalmakat újra átélhetik, hogy el tudják engedni őket és olyanok felé nyithassanak, akik képesek megadni nekik azt a törődést, amire valóban vágynak. De nem segíti ebben őket az a rengeteg happy-enddel végződő történet, amelyben az intimitásra képtelen férfit végül megváltja egy nő szerelme. Ez történik a Szex és New Yorkban is, ahol Mr. Big, aki a kapcsolatuk ideje alatt még képtelen egy fióknyi helyet szentelni Carrie-nek a lakásában, a hatodik évad végére egészen Párizsig rohan, hogy ott valljon neki igaz szerelmet.

Carrie vonzódását Mr. Big felé nem csak az elérhetetlen férfiak iránti függősége magyarázza. Fellelhető benne egy másik vonatkozás is. Amikor Big előszőr tűnik fel a sorozatban, az első dolog, ami kiderül róla, hogy „Ő az új Donald Trump”, azaz rengeteg pénze van. Jónéhány epizóddal később, amikor Big a válását követően Kaliforniába költözik, Carrie-ből kiszalad a mondat, hogy: „Te nem mehetsz el, te New Yorkhoz tartozol, te maga vagy a Chrysler Building!” Carrie szemében Big maga New York, vagyis minden, amit New York a szemében képvisel. Ha sikerül elnyernie a szerelmét, akkor úgy érezheti végre, hogy tényleg New Yorkhoz tartozik ő is.

Big bevezeti Carrie-t egy új világba. Park Avenue-i partyk, lesötétített limuzinok, felhőkarcolók tetején szivarozgatva összegyűjtött dollármilliók. Big mellett Carrie megőrizheti az illúziót erről a titokzatos világról, hiszen a kapcsolatuk nélkülözi a valódi intimitásból fakadó nehézségeket. Aidan (Carrie második nagy szerelme) viszont már túl valóságos ehhez. Míg Big mellett megnyílik egy új világ, Aidan mellett bizonyos értelemben bezárul. Big mellett Carrie az életét kifelé éli, Aidan bezárja őt a közös valóságukba – fizikai értelemben közös otthonuk megvalósításakor, lelki értelemben, amikor feleségül kéri. Azonban Carrie számára is nyilvánvalóvá válik, amikor szakít Aidannel, hogy fontosabb számára a Big által reprezentált világ, mint az, amit Aidannel közösen építhetne.

Candace Bushnell – akinek az életét formálja meg Carrie Bradshaw –, életében szintúgy jelen volt egy Mr. Big (Ron Galotti, a Condé Nast vállalat egykori alelnöke). Candace szerint a való életben Carrie soha nem maradt volna együtt Mr. Biggel. Ez a típusú férfi, reprezentálja a nő számára mindazt, amivé egy nő sohasem vállhat, milliókat keres, teljesen a kezében tartja az élete irányítását. Mr. Big képviseli a nőnek azt az ambiciózus énjét, amiről a társadalom azt mondja, te nem válhatsz azzá, de feleségül mehetsz hozzá és akkor talán, vele együtt, te is hozzájuthatsz ezekhez a kvalitásokhoz. Candace, amikor az ő Mr. Bigje szakított vele, rájött, hogy a valóságban nem akart együtt lenni Mr. Biggel. Hanem ő akart Mr. Big lenni. Ez egy meghatározó pillanat minden nő életében. Ha egy nő rájön arra, hogy valójában azért vonzódik egy ilyen férfihez, mert tulajdonképpen azzá akar válni, aki a férfi, akkor valószínűleg nem fog tudni kapcsolatban maradni vele. Mert egy kapcsolatban csak egy Mr. Big számára van hely.

Carrie és Big kapcsolata sok szempontból problémás. Nem csak azért, mert romantizál egy többnyire hamis, a nők számára kifejezetten káros történetet, miszerint ha a nő elég különleges, akkor megváltoztathat egy elköteleződésre képtelen férfit. Nem csak azért, mert Carrie nem szembesül a projekcióival és nem ismeri fel saját ambícióit a Big iránti vonzódásban. A legnagyobb hibát a sorozatot követő egész estés filmben követik el. Big összetöri Carrie szívét, amikor faképnél hagyja az oltárnál fél Manhattan előtt, de a kettejük közt lévő konfliktus feloldódik, amikor Big féltérdre ereszkedik kezében egy gyönyörű Manolo Blahnik cipővel, a több millió dollárt érő lakásuk gardróbja előtt, amit Carrie számára készíttetett. Ebben a képkockában rejlik a nőkre és a szerelmi kapcsolatukra vonatkozó legártalmasabb üzenet: anyagi dolgokkal jóvá tehető minden, megvásárolható a szerelem.

Miranda cikiből menővé válik, Carrie menőből kínossá

Carrie bármilyen nehézségen megy keresztül, az élete csupa glamúr. Ha összetöri is a szívét Big, a férfiak körében ugyanolyan népszerű és kívánatos marad (Carrie mindig jó az ágyban, ha valami fennakadás van, az mindig a férfi hibájából fakad). Manhattan és a barátai folyton visszaigazolják különlegességét. A karrierje mintha magától értetődően ívelne felfelé, könnyedén, erőfeszítések nélkül.

Carrie élete olyan mesés, és a személyére adott reakciók annyira pozitívak, hogy nehéz kihámozni belőle magát a karaktert. A jellemét közelebbről megvizsgálva már nem ilyen rózsás a helyzet. Baráti és szerelmi kapcsolataiban mintha elsősorban a saját érdekeit keresné, sokszor a végletekig. Ez leginkább abban a jelenetben szembeötlő, amikor a fejébe veszi, hogy bocsánatot kérjen Natashától, amiért viszonyt folytatott a férjével a házasságuk alatt. Mivel Natasha nem hajlandó találkozni vele, ezért kéretlenül megzavarja az ebédje közben és mielőtt elmondaná azt, amire senki sem kíváncsi, még belekortyol egyet Natasha italába. Carrie, a nyilvánvaló hibái ellenére a legirigyeltebb és a legnépszerűbb karakter a kezdetekben. A sorozat fénykorában általánossá válik a rajongók közt a kérdés, hogy ki, melyik karakter lenne szívesen? A többség szívesen azonosul Samantha és Charlotte karakterével is, de Mirandával már kevesen. Miranda egyértelműen a legnépszerűtlenebb. És ez nem véletlen.

Miranda (fotó: HBO)

Carrie, Samantha és Charlotte élete tele van álomszerű részletekkel, Miranda élete mintha nélkülözné ezeket. A TV előtt töltött magányos esték, a megszokott helyről sorozatban rendelt kínai kaják; az ő élete realisztikusan ábrázolja egy keményen dolgozó, egyedülálló ügyvédnő életének valóságos részleteit. Miranda romantizálja legkevésbé túl a szerelmet. Egy falat húz maga körül, és akárhányszor próbál meg kitörni belőle, akárhányszor próbálja elhinni magáról, hogy ő is szerethető, mindig megszégyenül és visszahátrál a szkepticizmusába mindaddig, amig Steve meg nem érkezik.

Ő az, aki a legpontosabban világít rá a férfiak és a nők között lévő igazságtalanságokra. Az ő látásmódja mentes leginkább a saját illúzióitól, hiszen az élete is mentes az illuzórikus részletektől. Ő az, akit a környezete legkevésbé igazol vissza, ugyanakkor a saját erejére támaszkodva képes megteremtenie mindazt, amire vágyik.

Húsz év elteltével más megvilágításba kerül a sorozat. Az illúziók, amikre a sorozat építkezik, mintha kipukkantak volna. New York illúziója – a város, ahol a siker, a pénz és a csillogás mindenki számára elérhető, illetve a végtelenségig hajszolható – már a sorozat ideje alatt sérül az ikertornyokat ért terrortámadással. Majd a sorozatot követően a Wall Street bukásával, a globális világválsággal, amit azóta betetézett a klímaválság és az etnikumok közötti feszültségek felszínre törése. De ugyanúgy csorbul a tökéletes férfi illúziója is, akinek megszerzésével lehet egy nő élete csak igazán teljes.

A mai nő már egy illúzióktól mentesebb világban kényszerül élni. Egyre inkább megsokasodnak azoknak a nők, akik a férfiak elismerése helyett a saját céljaik elérésére koncentrálnak. Nem meglepő tehát, hogy Miranda egyre népszerűbbé válik. Nem úgy, mint Carrie, aki ideje nagyrészében megszállottan agonizál azon, hogy mi az, amit mások, de leginkább a férfiak szemében képvisel. Ahogy veszít népszerűségéből Carrie, úgy válik Miranda egyre inkább ikonikussá.

New York

A sorozat hatására tömegesen költöznek fiatal lányok New Yorkba, hogy megtapasztalhassák azt a luxust, amit a Szex és New York a városról kialakított. Martin Scorsese 1976-os Taxisofőr című filmjét nézve, vagy a rendező Pretend it’s a city dokumentumfilm-sorozatában Fran Lebowitz írónőt hallgatva, ugyanerről a New Yorkról egy egészen más képet kapunk: egy koszos és kifejezetten veszélyes várost, ahol rengeteg különböző ember és kultúra igyekezett együtt élni. Ez volt New York a hatvanas, hetvenes években. Egy kikötőváros, ami otthont adott olyan embereknek, akik esetleg sehol máshol nem tudtak volna élni. Kínaiak, olaszok, írek, zsidók, afrikaiak, homoszexuális közösségek. New York ettől volt különleges, hogy a különböző közösségek együttélése egy vibráló kulturális színteret hozott létre.

Ezt a kulturális összetettséget sterilizálja a sorozat egy új New York képpel. A szériában New York csupán a siker, a pénz, az egyéni célok beteljesülésének színhelye. A produkció szerves részét képezi annak a változásnak, ami ezek után New Yorkban végbemegy. A világmárkák üzletei, az előkelő éttermek és kávéházak gombamódra szaporodnak a városban, a tehetősebbeknek kínált szolgáltatások kiszorítják a helyieket a saját kerületeikből. A város így fokozatosan veszti el autentikus jellegét, és olyan mértékben megdrágul, hogy sokan elköltözni kényszerülnek.

Ezt a jelenséget kommentálja a sorozat az utolsó évadban, amikor Samantha arra panaszkodik, hogy a húspiacról elhíresült kerületben is sorra jelennek meg a luxusüzletek. Mindeközben nem veszi észre, hogy ennek a változásnak épp úgy szerves része ő is, – amikor a harmadik évad környékén egy vagyont érő lakást vesz ki ezen a környéken és az első dolog, amit tesz, hogy megpróbálja kiűzni a helyi transzközösségeket –, ahogy a széria is szerves részét képezni a New Yorkban bekövetkező változásnak.

Divat

Ha a négy lány mellett New York az ötödik szereplő, akkor a hatodik minden bizonnyal a divat.

Az ikonikussá vált jelmeztervezőt, Patricia Fieldet, Sarah Jessica Parker csábítja a a sorozatba az első évadban. A kezdetekkor még olyannyira kevés büdzsével dolgoznak, hogy a jelmezekre szinte alig jut pénz. Itt játszik fontos szerepet Patricia zsenialitása. A jelmeztervező az első pár évadban gyakorlatilag saját ruhákból, egy-két tervezői darabból és többnyire turkálóból öltözteti a szereplőket. Innen származik a tütü is, amit Carrie az intro-ban visel. Az ikonikussá vált darabot Patricia egy öt dolláros kosárból turkálja ki egy használtruha boltban.

Ahogy a sorozat egyre népszerűbb lesz, úgy változnak meg a jelmezek. Patricia és a sorozat készítői a kezdetektől keresik az együttműködést a nagy divatházakkal, de eleinte senki nem akar megjelenést a sorozatban, talán a kezdeti megosztó jellege miatt. A jeget a Fendi töri meg a Baguette táskával. Ez az első dizájner darab, ami célzottan megjelenik a sorozatban, és olyan népszerűséget hoz a divatháznak, hogy hamarosan a konkurens divatmárkák is kedvet kapnak az együttműködésre. Dolce and Gabbana, Vera Wang, Manolo Blahnik, Oscar de la Renta, később a Dior és a Chanel, de még hosszasan sorolhatnánk a márkákat, amelyek feltűnnek a sorozatban.

Az utolsó évadokban a divat már olyan fontos, hogy a szereplők szinte jelenetekként váltanak outfitet, a forgatásokat négy órán keresztül tartó ruha- és sminkpróba előzi meg, és hatalmas hangárok telítődnek meg a legnagyobb divatházak által beküldött tervezői ruhákkal abban a reményben, hogy rájuk esik Patricia választása a sorozatban.

Carrie divatevolúciója a sorozatban (fotó: US Weekly)

Rengeteg sorozat foglalkozik az öltözködéssel, miért emelkedik ki mégis a Szex és New Yorkban életre keltett divat? Elsősorban Patricia kockázatvállalása miatt.

A TV műsorokban nagyon nehéz igazán jól játszani a divattal. Elsősorban azért, mert nem viheti el a ruha a fókuszt a cselekményről, illetve sokak által könnyen és gyorsan értelmezhetőnek kell lennie, ezért az öltözékek sokszor lesznek sematikusak. Erre kiváló példa a Jóbarátok. A Jóbarátoknak is van egy divat megszállottja – ugyanúgy, mint a Szex és New Yorknak Carrie –, és ez nem más, mint Rachel Green. Rachel öltözékén is érezhető, hogy az ő ruhái divatosabbak Monicához és Phoebe-hez képest. Érezhető a finom különbség az eltérő karakterek öltözéke között, a különbségek alátámasztják a különböző személyiségjegyeket, de összeségében egyik karakter szettjei sem hangsúlyosak. Még Rachel esetében sem, akinek az egyik fontos jellemzője, hogy él-hal a divatért.

Nem így a Szex és New Yorkban, ahol a divat saját életre kel. Carrie egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy a szenvedélye divat. Ő nem csak szereti a divatot, ő egy igazi fashion junkie, a tervezői divat megszállotja. Ez fontos különbség. A high fashionhöz nem lehet úgy hozzányúlni, hogy közérthető maradjon. És ezt Patricia Field pontosan tudja, és bevállalja a szükséges kockázatokat. Pontosan érzi, hogy milyen öltözékek férnek bele a szereplők személyiségjegyeibe és hagyja, hogy a ruha „elvigye a show-t”, különösen Carrie esetében. Ez hozzátesz a műsor értékéhez. Carrie elsősorban mindig magának öltözködik és nem a férfi szemeknek. Őt a játék élteti, a megjelenésével fejezi ki a belső világát. A saját világának ez a fajta nyílt vállalása egy női ellenpontot hoz létre egy tulajdonképpen férfiak által dominált világban, amiben mind a négyen élnek.

Patricia pedig mesterien játszik ezzel. Hagyja, hogy a magazinba illő outfitek csússzanak át majdhogynem a trash-be, csak, hogy Carrie pillanatnyi hangulatát érzékeltesse. És sikerül neki az, ami keveseknek: egy valóban egyedi stílus jön létre a TV képernyőjén.

Carrie stílusa (fotó: Vogue)

Caroline O’Donoghue a Sentimental Garbage című podcastjében világít rá arra a változásra, ami az utolsó évadban a divatban végbemegy. Ahogy erősödnek a drámai szálak a sorozatban, – Charlotte a meddőséggel, Samantha a rákkal, Miranda a demenciába hajló anyóssal kényszerül szembenézni –-, úgy lép be a sorozat egy egészen más dimenzióba. A divat addig is látványos volt, a szereplők élete pedig irreálisan kiváltságos. De a hatodik évadban a ruhák és a fényűzés olyan szintet lép, hogy a történet már-már meseszerűvé válik. Minden egyes képkocka egy újabb vizuális élmény. Ahogy nehezedik a súly a szereplők vállán, úgy válik az őket körülvevő világ teljesen absztrakttá és álomszerűvé, hogy könnyítsen a történeti szálak átélésén – mondja Caroline.

Hogy hogyan fér bele Carrie bőröndjébe a Versace Mille Feuille estélyije, amit az utolsó, párizsi epizódban visel – nem érdekes. A képernyőn helye van a varázslatnak, helye van a mesebeli részleteknek, hogy az emberi lélek egy mélyebb szintjén szívódhasson be a történet.

Továbbá a szemfülesek kiszúrhatták, hogy a folytatásban több ikonikus ruhadarab is visszatér a képernyőre; például a már említett Fendi baguette bag, Charlotte fodros organza topja a Givenchy 1996-os őszi-téli kollekciójából vagy a kék szatén Manolo Blahnik. A vintage dizájner darabok megjelenítése a rebootban bizakodásra adhat okot azzal kapcsolatban, hogy a széria foglalkozik a fenntarthatóság kérdéskörével, bár még messzemenő következtetéseket nem lehet levonni ezzel kapcsolatban. Jó lenne látni, hogy kisebb brandek és/vagy környezetbarát márkák kreációit is viselik a szereplők.

Vintage darabok is felbukkannak majd a folytatásban! (fotók: Getty Images)

A filmek

De ha nincs igazi dráma, nincsenek emberi történetek, a fényűzés önmagában céltalannak tűnhet. Pontosan ez történik a sorozatot követő két filmben. A filmek középpontjában a luxus életérzés áll, és minden más kiüresedik mellette. A négy lány közti barátság, az emberi viszonyokat vizsgáló kérdések, az egyéni jellemfejlődések, amik mind a sorozat alapját képezték, nem öröklődnek tovább a mozivászonra. A fényűzés mellett a könnyű szórakoztatásra terelődik a hangsúly és a pár perces időközönként felcsendülő márka- és termékmegjelenítések vonják el a cselekményről a figyelmet.

A filmekben a ruhák, a legnagyobb igyekezet ellenére olcsónak tűnnek. Hiányzik az az eredetiség és a kockázatvállalás, ami a sorozatban megvolt. Egy-két erősebb szettet, továbbá az esküvői ruhapróbát leszámítva, az öltözékek felejthetővé válnak. Vibráló színek, nagy minták, és flitterek… A kiegészítőkkel agyondíszített öltözékek kavalkádjában a ruhák – a sorozatban ikonikussá vált szettekkel ellentétben –, maskaráknak tűnnek. A reboot forgatásáról kiszivárgott képek alapján úgy tűnik, hogy a folytatásban is, sajnálatos módon, a film esztétikájára építkeznek.

A sorozat megítélése az elmúlt 20 évben rengeteget változott. Számos hibája ellenére nagyon szerethető maradt sokak számára. Elsőként mutat be a nők életéből valamit, amit azelőtt senki sem. Hosszú évszázadokon át a világirodalom nagyjai (természetesen kizárólag férfiak) regélték el a nők életében bekövetkezhető legnagyobb érzelmi beteljesülést a férfiakhoz fűződő szerelmük formájában, örök piedesztálra emelve így az igaz szerelem és a lelki társ megtalálásának mítoszát.

Csakhogy a túlhájpolt szerelmen kívül ott vannak még azok az érzelmi kötelékek, ami a nőket egymáshoz fűzi. A Szex és New York előtt nem igazán léteztek történetek, amik kizárólag a női barátságokra épülnének, amik megmutatták, hogyan képesek a nők kialakítani maguknak egy olyan érzelmi hálót, amelyben biztonságra lelnek és egymás támaszaivá válhatnak a világ ellen… Aztán egy jött egy sorozat, ami, ha bizonyos témákat egyoldalúan és felületesen is kezelt, arra egyértelműen rávilágított, hogy az igaz barátságok semmiben nem törpülnek el a szerelem mellett.

Szerző: Bödecs Anna, kiemelt kép: Alamy Stock Photo / Allstar Picture Library Ltd. 

Szólj hozzá!