Gyermekkorom óta szeretek biciklizni, de miután a legutolsó bringámat kinőttem gimis koromban, sokáig nem szereztem be újat. Évekig tervezgettem, hogy veszek egy sajátot, amihez a végső löketet a Covid adta meg. Ekkor vettem egy használt bringát, és rögtön egy szóló Balaton-körön avattam fel. Nem volt könnyű egyedül körbe tekerni a Balatont, de életem egyik legjobb kalandja volt, a megpróbáltatások ellenére is. Valasinyovszki Lilla írása.

Hogyan vágjunk neki?

Évek óta járok Balaton körüli bringatúrára az egyik barátnőmmel, neki és a családjának a déli parton van nyaralójuk. Volt, hogy hárman indultunk útnak, én akkoriban még Apukám 20 éves kölcsönbringáját nyűttem.

Kezdetben öt nap alatt tettük meg a 210 km-es távot, amit gasztrotúrával, strandolással egészítettünk ki. Én általában kempingben aludtam a barátaimmal a kezdetekkor, így a bringákat rendesen megpakoltam, vittem hálózsákot is. Az indulás előtt utánajártam, hogy nagyjából miket érdemes vinni egy ilyen tripre, de hamar kiderült, hogy ezek legtöbbje teljesen felesleges. Azt tapasztaltam, hogy a legfontosabbak a kényelmes bringás ruhák, és noha sokan javasolják a párnás rövidnadrágokat, nekem a „kipárnázott hátsó” gondolata elsőre kicsit fura volt. Helyette vettem a nyereghez párnajellegű üléshuzatot, ami napi 60-70 km után nagyon hasznos tud lenni. Amit kifejezettem ajánlok továbbá, az a biciklis kesztyű, főleg azoknak, akiknek hamar zsibbadnak vagy kidörzsölődnek a kezeik. Én szimpla edzős szettben bicikliztem, zárt sportcipővel. A bringás sisak fontos a biztonság szempontjából és egy napszemüveg is jól tud jönni, az ötvenes napfényvédő pedig alap, ha napsütéses az időjárás. Egyébként ma már UV-szűrős hosszú felsők és nadrágok is vásárolhatók a sportüzletekben.

Sátorból nem javaslom az eldobhatós verziót, mert több szempontból sem szerencsés – ha a praktikusságot nézzük, akkor azért nem, mert kör alakú csomagolásban van, nehezebb vele tekerni, így a kisebb, hosszú formájú sátor jobb választás. Viszont érdemes szem előtt tartani azt is, hogy sok holmival kicsit nehezebb tekerni. Volt olyan év, hogy inkább apartmanokban aludtunk emiatt, de a szóló kör alkalmával a sátrat választottam anyagi megfontolásból. Egyébként az előre foglalt szálláshelyeknél arra kell figyelni, hogy az adott napon mindenképpen oda kell érni. Szerencsére a szállásadók többsége rugalmas, amikor közbejött valami és telefonáltam, hogy kicsit később érkezem, mindig megértőek voltak.

Ha tudod, hogy hány km-t akarsz biciklizni egy nap, könnyen kikalkulálhatod, hogy melyik városban érdemes szállást keresned. Szerencsére a Balaton körül szinte minden nagyobb városban lehet találni kempinget és kiadó apartmant, de még a kisebbekben is. Az aktuális balatoni állapotok miatt több szállásadó akár egyéjszakára is kiadja a házát, de érdemes úgy időzíteni a tekerést, hogy ne essen egybe jeles eseménnyel, fesztivállal, főszezoni hétvégével stb.

A tervezés fázisához tartozik még az is, hogy gondoljuk át milyen időpontban vágunk neki az útnak. Tavaly a pünkösdi hosszú hétvégén mentünk, amikor folyamatosan jöttek szembe és előzgettek is. Ilyenkor nem szeretek tekerni, mert állandóan figyelni kell, hogy ne menjek neki senkinek. Idén első nap verseny volt, hasonló rohammal, száguldozó versenyzőkkel. Ilyenkor extrán kell figyelni, hogy ne tartsunk fel senkit és időben lehúzodjunk.

Mindenre is felkészülve – vagy mégsem?

Ahhoz, hogy minden cuccom rendesen elférjen hátul a bringán, szükségem volt egy biciklis táskára. Beszereztem egy jól pakolható, továbbá könnyen le-, illetve felszerelhető táskát, ami sajnos nem vízálló. Anno szinte sosem kapott el minket eső, vagy csak enyhe záporok jöttek fel, amik kb. csak egy órára akasztották meg utunkat. Ezzel együtt jobb az elővigyázatosság! Ha nem vízálló a táska anyaga, hasznos, ha van egy vízálló anyag benne, ami megvédi a táskában lévő ruhákat. Emellett nem árt vinni egy esőkabátot is, lehetőleg olyat, amiben tekerni is lehet. Ezek mellett szükség van pumpára, egy alap bicikli javító szettre, kerékbelsőre, továbbá minden olyasmire, ami ahhoz szükséges, hogy ki tudjunk cserélni egy kereket, ha úgy hozza a sors.

A helyzet az, hogy ezt a tanácsot én sosem fogadtam meg – nem vittem magammal ilyesmit soha. Úgy voltam vele, ha bármilyen hasonló baleset érne, eltolnám a bringát a következő javító műhelybe (arra figyelni kell, hogy hétvégén ezek valószínűleg zárva vannak). Viszont a legjobb, ha minden eshetőségre felkészülünk. Amikor többedmagammal tekertem, egyszer ért defekt útközben, pont szerencsés időben, így el tudtuk tolni a bringát egy szervízbe. Egy kicsit várni kellett a kerékcserére, de ennyi, hamar megoldódott a dolog. Tény, hogy egy defektet nem lehet elkerülni, azonban indulás előtt mindenképpen érdemes elvinni a biciklit egy szervízbe, ahol átnéznek és beállítanak mindent, hogy az útra tökéletes állapotban legyen.    

Miután átnézettem a bicajt és mindent rendesen felgumipókoztam a hátsó csomagtartóra, levonatoztam Balatonboglárra, és végre megkezdődhetett a szóló Balaton-köröm.

Egyedül, de nem magányosan

Szóval a többéves közös tekerések után idén egyedül indultam el körbe tekerni a Balatont, és két napot tűztem ki a táv teljesítésére. Legutoljára három nap alatt sikerült a teljes kör, de éreztem magamban annyi kurázsit, hogy ezúttal két nap alatt menjek végig, társ nélkül. Sokan nyaralásként tekintenek a körbetekerésre, lazán, komótosan mennek napi 30-40 km-t. Ez is teljesen rendben van és nagyon kellemes tud lenni, azonban én szerettem volna egy kicsit feszegetni a határaimat. A kétnapos táv, napi 100-100 km-t jelentett, plusz 10 km. Arra is figyelni kell, hogy a bicikliút néhány helyen fel van újítva, de a legtöbb részen már kissé viseltes, továbbá, az északi részen vannak emelkedők, míg a déli part többnyire egyenes.

Én Balatonboglárról indultam tehát, és számításaim szerint a napi távot, vagyis az első 100 km-t Balatonfüreden teljesítettem volna, de ott nem találtam sátrazós helyet. Végül Paloznakon szálltam meg egy kis kempingben, egy gyerektábor közepén.

Az első napomon reggel 9-kor indultam és teljesen véletlenül egy napra csatlakozott hozzám egy srác az egyik bringás Facebook-csoportból. Nem akartam ismeretlennel utazni, de úgy gondoltam, nem árt, ha van velem valaki, még ha csak egy napra is. Az első órákban csak mosdó szünetre álltunk meg, tartottuk a 18 km/h sebességet. Badacsonytomajnál ebédeltünk, de a lángos és fröccs kombó nem volt a legjobb választás. Csodák csodájára nem jó, ha túl nagy adagokat eszünk bringatúra közben, mert utána nehéz biciklizni. A badacsonyi hegyek után emelkedős szakaszok következtek, emiatt sajnos az átlagsebességünk is lecsökkent 15 km/h-ra, ami csak azért nem volt jó, mert nagyon későn értem fel a már említett paloznaki kempinghez. A következő megálló Balatonfüred volt, ahol bevásároltam, hogy ne étel nélkül érkezzek Paloznakra, és reggelire is legyen mit ennem. Egy esti közös fagyizás után elváltak útjaink a random bringatársammal, ő ment vissza Budapestre, én pedig a Google Maps segítségével találtam el aznapi szállásomra, ekkor a telefonom már majdnem lemerült. (A powerbankot semmiképp se hagyjátok otthon!) Sötétben nehezen tudtam felállítani a sátram az első nap estéjén, amiből azt a tanulságot vontam le, hogy mindenképpen jobb, ha nappal érkezem a kempingbe.

Aznap összesen 120 km-t tekertem.

Nem éppen ideális körülmények

Éjszaka néhány percig esett az eső, ekkor kicsit megijedtem, mert a sátram csak enyhe záport bírt volna el, de nem is esett ennél több. Gyors reggelizést követően elindultam a maradék 80 km-es utamra. Nagyon jól haladtam, 10-re már Almádiba értem, ahol elfogyasztottam első kávémat. Siófokra érve megebédeltem egy strandbüfében. Indulás után elkezdett esni az eső, hol enyhébben, hol erősebben. Balatonszemes után úgy esett, mintha dézsából öntötték volna, de már majdnem elértem a végcélt, miközben bőrig áztam. Sokan megálltak útközben, behúzódtak fák alá, de én nem akartam megszakítani az utat. Folyamatosan az járt a fejemben, hogy nemsokára elérem Balatonboglárt és meglesz a 210 km. Az eső azonban nem akart alábbhagyni, nálam pedig nem volt semmilyen vízálló cucc… A balatonlellei vasútállomásnál már olyan szinten folyt rólam/belőlem a víz, hogy meghoztam a döntést: a következő vasútállomásnál megállok és vonattal visszamegyek Siófokra. Természetesen amint megvettem a jegyem, az eső szinte teljesen elállt.

A végeredmény? A 2024-es balatoni bringatúrám 10 km-el kevesebb lett. Viszont, ha beleszámolom a paloznaki kitérőt, akkor összességében megtettem a 210 km-es távot, amire nagyon büszke vagyok. Siófokra érkezve az első dolgom az volt, hogy kiteregettem a ruháimat és átöltöztem. Ezután elmentünk vacsorázni egy barátnőmmel, és annyit fizettünk egy pizzáért, mint Olaszországban. Előszezonban voltunk, így a strandon szinte senki nem volt, élvezhettük a Balatont tömeg nélkül – nem olcsón, cserébe háborítatlanul.

A Balaton-kört többféleképpen végig lehet csinálni – kímélőprogramként több napon át, vagy teljesítménytúraként egy reggeltől estig tartó erőltetett menettel. Én szerettem volna a kettő között teljesíteni ezt a kihívást, és úgy voltam vele, hogy nem fogok megharagudni magamra, ha mégsem sikerül két nap alatt körbe tekerni a tavat. Tudtam, hogy képes vagyok rá, de sok múlik a körülményeken, aktuális fizikai állapoton, időjáráson stb. Összességében egy szuper élmény volt egyedül körbe tekerni a Balatont, utána csak egy napig volt izomlázam, azonban a természet közelsége, a meseszép kilátások, a sok-sok tanulság és a magammal eltöltött minőségi idő örök emlékként maradnak meg bennem.

Szerző: Valasinyovszki Lilla, fotók: a szerző sajátjai + Canva