Az első nő az űrben. Az első nő, aki átrepülte az Atlanti-óceánt. Rekordokat döntő gyalogtúrázók, szabadbúvárok, felfedezők, világutazók. Olyan inspiráló női életutakról emlékezem meg ebben a cikkben, akik emberfeletti bátorságról, kitartásról és kalandvágyról tesznek/tettek tanubizonyságot, és akik manapság, az influencerek korában is sokkal, de sokkal több figyelmet érdemelnének.

Amelia Earhart

Amelia Earhart volt az elő nő, aki egy egyszemélyes géppel keresztülszelte az Atlanti-óceánt. Egy Kaliforniában rendezett légibemutató alkalmával szeretett bele végérvényesen a repülésbe, ezt követően dolgozott kamionsofőrként, fotósként és gyorsíróként is, hogy spóroljon a repülés órákra. Miután megszerezte az engedélyt, meg is vette ikonikus, sárga színű gépét, melyet The Canaryként nevezett el. Nem tétlenkedett, ezután rögtön el is kezdett rekordokat döntögetni: a legmagasabbra érő és a leggyorsabb akart lenni, és ez a vágya teljesült is.

Egyesek azonban úgy tartják, Earhart egy átlagos pilótából lett legenda azért, mert nő volt, de annak érdemét senki sem kérdőjelezi meg, hogy 1932-ben egyedül hajtotta végre a felejthetetlen szólórepülést, mellyel már akkor nők millióit inspirálta.

A sors tragikus fintora, hogy 1937-ben, 40 éves korában az álma beteljesítése lett a veszte: miközben a Földet a „derekvonalához legközelebbi útvonalon” szerette volna átrepülni, eltűnt a gépe és soha sem látták őt viszont. A szonáros képalkotás segítségével év elején arról szóltak a hírek, hogy valószínű, hogy Amelia gépét találták meg az óceán fenekén, de egyelőre konkrét megerősítés nem érkezett ezzel kapcsolatban.

Harriet Chalmers Adams 

„Kíváncsi voltam, hogy a férfiak miért akarják mindenáron monopolizálni a felfedezés szabadságát” – mondta a The New York Times-nak 1912-ben Harriet Chalmers Adams. „Soha nem ütköztem akadályokba a nemem miatt, soha nem találkoztam olyan nehézségekkel, amelyekkel a nők, ahogy a férfiak, ne tudtak volna megbírkózni. Soha nem éreztem félelmet a veszély miatt és soha nem volt bennem kétely azzal kapcsolatban, hogy meg tudom védeni magam.” Adams segítségével jöhetett létre a Női Geográfusok Társasága, miután megtagadták neki a belépést a kizárólag férfiak alkotta felfedezők klubjába – annak ellenére, hogy akkorra ő már több éves tapasztalattal rendelkezett. A kaliforniai nő 24 éves korában készítette első felvételét több nyelven beszélő fotóriporterként, ezután az Andoktól az Amazonasig vezetett az útja, majd lóháton átszelte Haitit. Utazásait a National Geographic magazinban dokumentálta.

Lenyűgözték a nagy vándorlásokról szóló történeketek, így követte Kolombusz Kristóf útját a Nyugat-Indiák felé, majd a spanyol konkistádorok keresztes hadjáratának útvonalát tartva Észak-Amerika felé. Magellán nyomvonalán eljutott Spanyolországból a Fülöp-szigetekre, később az I. világháború francia állomásai következtek. A kalandok után Nizzában telepedett le, 1937-ben halt meg békés körülmények közt.

Tabei Dzsunko

Japán hegymászó, író és tanár volt. Ő volt az első nő, aki elérte a Mount Everest csúcsát. A Csomolungmára a hetvenes években kezdett komolyabban készülni, majd 1975 tavaszán 14 társával és hat serpával indult az Everest-expedícióra.

Még messze jártak a csúcstól, amikor a táborukat beborította egy lavina. A hegymászót még ez sem állíthatta meg, három nap után folytatta útját, és 1975. május 16-án a 8848 méteres csúcsra ért. Legnagyobb teljesítményéről úgy nyilakozott, hogy nem szeretné, ha a Mount Everestet elsőként megmászó nőként emlékeznének rá – inkább a 36. emberként, aki felért a csúcsra. A mászással később sem hagyott fel, összesen 76 országban hódított meg hegycsúcsokat. 7 könyvet írt, környezetvédelmi projekteket szervezett a hegymászók által hátrahagyott szemét eltakarítására az Everesten, és évente megmászta a Fudzsi-hegyet a nagy kelet-japán földrengés által érintett fiatalok megsegítése céljából. Egy csillagász a 6897 Tabei nevű aszteroidát róla nevezte el, és 2019-ben a Plútó hegyvonulatát Tabei Montes-nak nevezték el. 77 éves korában hunyt el.

Jeanne Baret 

Francia utazóként tagja volt a Louis Antoine által megkísérelt 1766-1769-es, vízen történő Föld körbejárásnak is. Baret eredeti szándéka az volt, hogy csatlakozzon Philibert Commerson botanikushoz, hogy egzotikus növényeket gyűjtsön, és hódoljon a a botanika iránti szenvedélyének. Mivel azonban Franciaországban akkoriban a nők nem tudtak hajóra szállni, Baret kénytelen volt nevet változtatva, fiúnak öltözve csatlakozni a legénységhez.

Ennek köszönhetően ő lett az első nő, aki hajóval megkerülte a Földet. De nem volt ez azért ennyire egyszerű.

Éveken át senkinek nem tűnt fel, hogy valójában egy nő van a fedélzeten az ő személyében, de miután kiderült, ő és társa, Commerson, elhagyták a hajót Mauritiuson. Sok évvel később azonban, Commerson halála és Jeanne egy francia katonával kötött házassága után, a pár befejezte Mauritiusról Franciaországba vezető útját. Jeanne Baret valójában megkerülte a Földet.

Nellie Bly 

Nellie nemcsak az újságírás világát reformálta meg (női témák helyett az oknyomozó újságírás éllovasa lett), de hősies erőfeszítései a lenyűgöző történetek után kutatva az egyik leghíresebb női felfedezővé tették. Amikor 1888-ban a The New York Worldnél dolgozott, Bly azt javasolta szerkesztőjének, hogy hadd ültesse át a valóságba a 80 nap alatt a világ körül című fikciós történetet. Bly-t első körben nyilván elutasították és még ki is nevették a szerkesztőjét, aki szintén egyet értett a kétkedőkkel és azt mondta: „Senki sem képes erre, csak egy férfi”.

1889-ben Nellie mégis elindult 40 070 km-es expedíciójára, és mindössze 72 nap múlva visszatért New Yorkba, új világrekordot állítva fel a leggyorsabb idővel, amelyet valaha is megtettek a világ körül. Sikeresen bejárta a Földet vonattal, hajóval, lóval és olyan közlekedési móddal, ami csak az útjába akadt.

Isabella Bird

Isabella Bird híres brit felfedező volt a tizenkilencedik században. Nőként kalandos élete messze eltért attól, amit akkoriban a nőknek szántak osztályrészül, ami még inspirálóbbá teszi történetét.

A férfiak által uralt társadalmat, valamint az egész életen át tartó egészségügyi problémákat legyőzve Bird 1873-ban átlovagolta az észak-amerikai Sziklás-hegységet, ami egy hihetetlenül veszélyes utazás volt abban az időben, amikor a banditák uralták a területet.

Ez a 800 mérföldes lovaglás azonban csak egy volt Bird hihetetlen utazásai közül. Járt Kínában, Japánban, Indiában, Iránban, és sok más különleges helyre is eljutott, rendkívüli felfedezéseit írásban és ikonikus fényképeken keresztül dokumentálta, amelyekből később népszerű könyvei is megszülethettek. Egy másik angol nővel, Fanny Jane Butlerrel együtt megalapította a John Bishop Memorial Hospital-t Srinagarban, a mai Kasmírban. Ő volt az első nő, akit a Royal Geographical Society tagjává választottak. 1904-ben halt meg Edinburgh-ben.

Valentina Tereshkova

1963-ban az orosz űrhajós, Valentina Tereshkova volt az első nő, aki feljutott az űrbe, mindössze 26 évesen, a Vostok 6 űrhajóban. Összesen 1.2 milló mérföldet tett meg.

Miután befejezte űrbéli küldetését és történelmet írt, beutazta a világot, majd a politika felé fordult. Már fiatalon nehezményezte, hogy az űrruházat és egyéb rendszerek férfiak által férfiaknak lettek tervezve. „A madár sem tud egy szárnnyal repülni. Az űrutazás nem fejlődik tovább a nők aktív részvétele nélkül” – nyilatkozta. A mai napig arról álmodik, hogy még egyszer visszatér a csillagokhoz, elmondása szerint beleegyezne az egyirányú Mars expedícióba is. „Én kész vagyok!” – mondta a Mars-projekt kapcsán. A Wikipedia szerint 2020. márciusában Tyereskova terjesztette be az orosz parlamentben azt az alkotmánymódosítási javaslatot, amely lehetővé teszi, hogy Vlagyimir Putyin megszakítás nélkül harmadszor is elnök lehessen. Ööö, hát jó. Emlékezzünk arra inkább, amit elért az űrhajzóás világában, mert azzal történelmet írt.

Jan Morris 

Jan Morris 1926-ban született James Morris néven. Fiatal hírszerző tisztként kezdte karrierjét Palesztinában és Olaszországban a második világháborúban, később pedig újságíróként találkozott Che Guevarával is. Ellátogatott Hirosimába az atombomba katasztrófa után, beszámolt Adolf Eichmann Jeruzsálemben folytatott tárgyalásáról. Bemutatta Edmund Hillary és Tenzing Norgay Everest mászását 1953-ban. Elképesztően izgalmas élete derekán megházasodott, gyermekei születtek, 1972-től pedig nőként (és Jan néven) folytatta életét feleségével, Elizabeth-tel. Átalakulásáról könyvet is írt– ez az egyik legkorábbi kiadvány, amely őszintén és büszkén tárgyalja a transzszexualitást. A kötet Jan Morris titkos életének történetét mutatja be, szól az első hormonkezelésről, illetve a kockázatos nemátalakító kísérletekről is.

Morris esszéi, biográfiái, novellái és intim portréi Triesztről, Velencéről, Oxfordról, New Yorkról, Hongkongról alapjaiban formálták azt, ahogyan ma az utazásról és hovatartozásról vélekedünk. Az AWriter’s World: Travels 1950–2000 című gyűjteménye az utazók alapművévé vált.

2020-ban bekövetkezett haláláig Morris walesi otthonában pihent. Ahogy mondogatta: „fáradt vagyok már ahhoz, hogy levegyem a cipőmet a reptereken”.

Dervla Murphy

A 10. születésnapjára Dervla Murphy egy használt biciklit kapott ajándékba a szüleitől, nem sokkal azután pedig eldöntötte: hamarosan körültekeri Indiát. A döntés megszületéséről így írt: „soha nem felejtem el azt a helyet, ahol ezt a döntést meghoztam. Egy Lismore melletti meredek dombon tekertem felfelé, majd a lábaimra néztem, és ahogy lassan hajtottam a pedálokat arra gondoltam, hogy így akár Indiába is eljuthatok.” 20 évvel később ezt a korántsem mindennapi kalandot a Full Tilt: Ireland to India with a Bicycle című kötetben dokumentálta.

Murphy hamarosan átszelte Afganisztánt, Pakisztánt és Afrikát. Írt az apartheid utáni küzdelmekről a South from the Limpopo: Travels Through South Africa című kötetében, a The Ukimwi Road: From Kenya to Zimbabwe-ben az AIDS szubszaharai afrikai hatását mutatta be, a Visiting Rwanda-ban pedig az 1994-es népírtásra reflektált.

Murphy 87 éves korára 24 könyvet írt és 54 országban járt. Szövegeiben egyéb kalandjairól is olvashattok: például arról az esetről, amikor biciklizés közben egy tigrissel találkozott Nepálban, vagy, hogy miként látta az addisz-abebai diáklázadás elfojtását. Szép, hosszú élete volt, 90 évesen halt meg otthonában.

Freya Stark

Az „utazás költőjeként” ismert Freya Stark brit-olasz felfedező és író volt, aki a Közel-Keleten, Afganisztánon és a világ számos más veszélyesnek mondott helyén tett utazásait több mint 24 könyvben és további írásokon keresztül dokumentálta.

Stark lett az első európai, aki felfedezte Perzsiában az „Asszaszinok völgyeit”, és az egyik első nem arab, aki a modern időkben átutazta a dél-arab sivatagot. Tette mindezt annak ellenére, hogy útközben maláriában, dengue-lázban, vérhasban és egyéb betegségeken kellett túlesnie.

Utazásait mindvégig írásban és térképeken örökítette meg, így nemcsak felfedező, de elismert tudós is. Freya Stark egész életében folytatta inspiráló utazásait, 86 évesen elérte a Himalájában található Annapurnát is. Könyveit a mai napig milliók olvassák világszerte, dame rangot is kapott, és pár nappal a 100. születésnapja után halt meg 1993 májusában.

Eve Arnold

Eva Arnold élete nagyrészét a fényképészetnek szentelte onnantól kezdve, hogy megkapta első kameráját barátjától, mely egy negyven dolláros Rolleicord volt. Arnold az orvosit hagyta ott azért, hogy fotózhasson. Ő lett az első női tagja a díjnyertes Magnum ügynökségnek, ahol a fotósok szerzői jogokat kaptak. Philadelphiában nőtt fel, ukrán bevándorló családban. Leginkább autodidakta módon tanult, illetve a Harper’s Bazaar akkori art directorának, Alexey Brodovitch-nak az iránymutatásával fejlődött.

Képein a kor ikonikus celebritásai is megjelennek, mint Malcom X vagy Marilyn Monroe, de a társadalmi, dokumentarista szemléletmód is közel áll hozzá. Munkája miatt szinte egész életében folyamatosan úton volt. Fényképezett mongol lókiképzőket, kínai gyárimunkásokat, kubai prostituáltakat, orosz politikai foglyokat is.

„Ha a fotós a lencse előtt álló emberekkel is foglalkozik és empatikus, az nagyon sokat jelent” – vallotta Eve Arnold, aki 99 évet élt.

Sass Flóra

Sass Flóra, vagyis Lady Florence Baker magyar származású felfedező, Afrika-kutató. Szüleit és fivérét 1848 őszén a magyarok ellen felbujtott oláh parasztok meggyilkolták. A kisleány csak úgy maradhatott életben, hogy oláh dajkája a magáénak vallotta. Az árvát egy jószívű örmény család vette magához. „Második apja” őrnagyi rangban végigharcolta Bem seregében az erdélyi hadjáratot. A szabadságharc bukása után Törökországba menekült az egész család, majd Vidinben a kislány Flóra eltűnt, és tíz évig rabszolga volt. 1859 januárjában Samuel White Baker angol mérnök megvásárolta és feleségül vette, ettől kezdve Flóra Bakerrel élt és utazott.

Afrikai és egyéb utazásaik történetét, kalandjait, viszontagságait mind Sass Flóra naplójából ismerjük, amely közel száz év múlva került csak elő. Írását nem a nyilvánosság számára írta, de ennél hitelesebb és életközelibb írás a fekete kontinens életéről, gyarmatosításáról, az ott élő bennszülöttek hétköznapjairól még nem látott napvilágot.

Jane Goddall

Bangkok, Tajvan, Peking, Chengdu, Hongkong, Görögország, Spanyolország és Franciaország – többek között ezek is voltak a világutazó etológus legutóbbi úticéljai. Dame Jane Goddall a mai napig rengeteget utazik, hiszen a világ minden ponján tart környezetvédelmi előadásokat, melyekre tömegek kíváncsiak. 10 éves volt, amikor olvasta a Dr. Doolittle-t és a Tarzant, melyek hatására úgy döntött, ő is vadállatokkal szeretne élni Afrikában. Az iskola után egy barátja meghívta Kenyába, ahol pincérnőként kezdett el dolgozni, hogy összegyűjtse hajójegyének árát Mombasába. Ott találkozott a paleontológus Louis Leakey-vel, aki lehetőséget adott neki, hogy csimpánzkutatóként dolgozzon és helyet biztosított neki a Cambridge-en.

Fél évszázadot töltött a csimpánzok megfigyelésével a tanzániai Gombe Nemzeti Parkban, és alapjaiban változtatta meg a tudományos gondolkodást az állati viselkedésről. Életét a National Geographic is bemutatta: az ötven évvel ezelőtti felvételek betekintést engednek Goodall munkájába, és közvetlen közelről mutatják be, milyen volt az etológus élete a csimpánzok közt.

„Ezek a felvételek többet mondanak ezer szónál. Életem legszebb időszakába repít vissza a film” – mondta Goodall, miután végignézte a dokumentumfilmet, mely leginkább azokból a felvételekből készült, amiket korábbi férje, Hugo van Lawick rögzített 1964-ben Afrikában. Ma az egyik legelismertebb és legnépszerűbb angol etológus, antropológus és primatológus, a csimpánzok szociális és családi életének kutatója, a Jane Goodall Intézet és a tanzániai Gombe Nemzeti Park igazgatója, író és aktivista, igazi példakép.

Szerző: Zahorján Ivett, kiemelt kép: Eve Arnold/Magnum Photos, források: Wikipedia, Wanderlust Magazine, History.com