A World of WearableArt (WOW) több mint 30 éve egyesíti a művészet, a design és a divat világát egy színházi előadás keretein belül. Weszelovszky Anna nemrégiben hatalmas sikert aratott Új-Zélandon: Hidden Layers ruhakölteményével két kategóriában is győzni tudott. Az alkotási folyamatról, az élő show élményeiről, a kortárs cirkuszról és a jövőbeli projektekről is kérdeztük.

Kérlek, mesélj egy kicsit magadról, különösen a sokszínű foglalkozásaidról!

Spanyol szakos tanárként végeztem Szegeden, majd megszöktem a cirkusszal és egészen Budapestig jutottam! A gyakorlás és fellépések mellett elkezdtem autodidakta módon varrni tanulni, mivel kellettek kosztümök az előadásainkhoz, varrónőre pedig kezdetben nem volt pénzünk. Később rövid ideig kacérkodtam a divattervezés gondolatával is, majd próbálkoztam biciklis futárzsákok tervezésével és készítésével. Ezek közül egyedül a kosztüm- és jelmeztervezés maradt meg, mint a cirkusz rendkívül hasznos társművészete.

Jelenleg milyen szerepet tölt be az életedben a cirkusz?

Kortárs cirkusszal foglalkozom, ami alapvetően egy új iránya a cirkuszművészetnek. A klasszikus cirkusszal szemben egy sokkal megengedőbb, kísérletezőbb világ, ahol megférnek egymás mellett a cirkuszi diszciplínák, a színház, a tánc és mindenféle vizuális (vagy nem annyira vizuális) társművészet. Lényegében egy olvasztótégely, amibe mindenki azt tesz bele, amit éppen jónak lát.

Én ezzel a fajta cirkusszal foglalkozom lassan 20 éve, ezen belül főleg tűzzsonglőrködéssel és tárgymanipulációval. A tűzzsonglőr szakma pedig az életem, menedék, közösség, aminek rengeteget köszönhetek.

Kifejtenéd, hogy mit takar a tárgymanipuláció?

A tárgymanipuláció egy kortárs cirkuszi kifejezés. Leegyszerűsítve tárgyak mozgatása térben és időben. Alapvetően magába foglal sokféle technikát: klasszikus értelemben vett zsonglőrködés (buzogány, labda, karika), tárgyak pörgetése (poi, meteor, bot), kontaktlabda stb. De nézőponttól függően a légiakrobata eszközmozgatása is tartozhat ebbe a felsorolásba. A hangsúly a megközelítésen van: mozgatok egy tárgyat, amivel kifejezek valamit a színpadon, ez lehet egyszerű vizualitás, megszemélyesítés vagy történetmesélés.

Hogyan, minek hatására fogalmazódott meg benned, hogy megméretteted magad a World of WearableArton?

Még sosem indultam a WOW-on, se hasonló megmérettetésen. Jelmeztervezéssel is inkább csak hobbi szinten foglalkoztam eddig, a fősodor mindig is a cirkusz volt.

A versenyen szereplő kosztüm koncepcióján 2020 szeptemberében kezdtem el dolgozni. A Covid miatt sajnos/szerencsére ráértem, nem voltak fellépéseink, nem tudtunk gyakorolni sem az Inspirálban (a cirkuszközpont, ahol alkotunk), ezért otthon tanultam és kísérleteztem. Nem sokkal a prototípus elkészülése után véletlen láttam egy videót a WOW-ról. Nagyon megtetszett a világ, amit képviselnek ezért úgy döntöttem: miért ne?

Nem veszíthetek azzal semmit, ha jelentkezek. Legrosszabb esetben elkészül egy kosztüm, közben rengeteget tanulok, és rövidtávú célként a nagy bizonytalanságban lesz miért felkelni minden reggel.

Hogyan élted meg az élő show-t?

Életem legkülönlegesebb élménye volt! Előadóként és koreográfusként lenyűgöző volt látni, amit a rendező, koreográfusok és sok kreatív agy felépített. Egy világszínvonalú, profi produkció volt, elképesztő táncosokkal, artistákkal, zenészekkel és modellekkel. És persze csodálatos ruhakölteményekkel! Igazi vizuális orgiában volt része annak, aki megnézte az előadást.

Idén megnyerted az általad készített ruhával az építészet kategóriát és a közönségdíjat, ezúton is gratulálok hozzá! Mit érzel most?

Köszönöm szépen! Már eltelt pár hét az esemény óta, de még mindig nem tudom felfogni. Nehéz elhinni, hogy mindez velem történt meg, kicsit filmszerű az egész. Már önmagában a tény, hogy az alkotásom bekerült a döntőbe hatalmas elismerés volt.

Azt álmomban sem reméltem, hogy díjat kaphat a ruhám, pláne kettőt! A zsűriben a szakma legjobbjai ültek, akik úgy gondolták, hogy érdekes és jó annyira a munkám, hogy díjjal jutalmazzák. Ez szavakkal leírhatatlan érzés! Az pedig, hogy nem csak a szakma találta izgalmasnak a kosztümöt, elképesztő megtiszteltetés, hiszen alkotóként nagyon fontos, amit el szeretnék mondani, de az is, hogy akinek mondom, értse azt.

Úgy érzem ez hatalmas pozitív visszacsatolás a közönségtől és rettentő boldoggá tett a tudat, hogy jó úton haladok.

Hogyan jött létre maga az alkotás?

Két éve a Studio Drift Shylight című installációjáról láttam egy videót, ami nagyon megfogott. Azonnal beleláttam a szoknyát és a szoknyába az embert. Az első lépés értelemszerűen az volt, hogy kiderítsem, fizikailag egyáltalán lehetséges-e azt megvalósítani, amit a fejemben elképzeltem. Ezért készítettem egy pici modellt egy IKEA-s babára és azon kísérleteztem a formával és a mozgató mechanizmussal.

Miután bebizonyosodott, hogy nem lehetetlen az ötletem, 3D-s és 2D-s szoftverek segítségével megterveztem az emberi léptékű szoknyát, kiszabtam, majd végtelennek tűnő idő alatt összevarrtam. Ezután következett a tárgymanipulációs kísérlet: ki kellett találnom, hogyan lehet használni ezt az új eszközt, milyen trükköket, mozdulatokat lehet vele csinálni. Végül előadói szemmel kezdtem el vizsgálódni: mit jelent nekem ez a szoknya? Mit tudok kifejezni vele?

Lassan összeállt a fejemben egy történet az emberi személyiség komplexitásáról; a saját utamról a színpadon, mint introvertált előadó és a változás/változtatás lehetőségéről. És így született meg egy rövidke előadás, melyben a kosztüm, túllépve tradicionális szerepén, eszközként, szavak helyett mozdulatokkal mesél.

Mi lesz a ruha sorsa a bemutató után?

A ruha marad Új-Zélandon, mert mostantól a WOW gyűjteményének (Historical Collection) részét képezi, a korábbi évtizedek díjnyertes kreációival együtt. Ezeket a kosztümöket helyben szokták időszakosan kiállítani, vagy kisebb volumenben utaztatják őket. Abban viszont biztos vagyok, hogy jobb helyen nem is lehetne.

A többiek alkotása közül volt olyan, amit szintén izgalmasnak találtál?

Persze! Mindegyik ruhakölteményben találtam valami izgalmasat és inspirálót. Valahol a belefektetett munka mennyisége volt lenyűgöző, vagy a technikai megvalósítás, máshol a komplexitás vagy az anyaghasználat. Elképesztő volt testközelből megtapasztalni ezt a kreatív koncentrációt.

Milyen projektek, alkotások várhatóak tőled a közeljövőben?

Erre most még nehéz válaszolni. Egyelőre a karácsony miatt elég sok a fellépésünk, jelenleg erre kell koncentrálnom. Január-február holtszezon, akkor végre lesz időm foglalkozni a többi tervemmel. Szeretném jobban körbejárni a koncepciót, amit a Hidden layers-nél alkalmaztam. Azt érzem, hogy még nagyon sok lehetőség bújt meg a rétegek között.

Ezen kívül tavaly elkezdtem picit Arduino, LED és egyéb elektronikai „kütyük” programozásával foglalkozni, azzal a céllal, hogy mozgó és világító ruhákat tudjak csinálni. Pár év múlva remélhetőleg ennek lesz is kézzelfogható eredménye. Addig is szeretnék még sokat tanulni és kísérletezni, és ha jön egy hasonlóan izgalmas ötlet, akkor lehet, újra megpróbálom a WOW-ot.

Szerző: Pölz Klaudia, kiemelt kép: weszelovszkyanna.wixsite.com