Egy mesekönyv, ami nem sikerkönyvnek készült, mégis a magyar gyermekirodalom történetének  hiánypótló darabjává és szolidaritási szimbólummá is vált. Két éve, hogy napvilágot látott a Meseország Mindenkié antológia első kiadása, és azóta már tíz nyelvre fordították le. A mesegyűjtemény felelős szerkesztőjével, Nagy M. Boldizsárral beszélgettünk arról, hogy hogyan alakult a könyv sorsa az elmúlt két évben és neki személyesen mit jelent a Meseország Mindenkié.

Ha jól tudom, szeptember 20-án múlt két éve, hogy megjelent a kötet, és azóta is a köztudatban van. Mit gondolsz, miért lehet ez?

Sok ember számára a könyv megjelenése és politikai támadások dacára elért sikere a reményt szimbolizálta két évvel ezelőtt. Aggasztó társadalmi feszültségek közepette jelent meg a mesegyűjtemény – és tegyük hozzá, éppen azért merült fel a Meseország mindenkié ötlete a Labrisz Leszbikus Egyesületben még 2019-ben.

Úgy látták, hatalmas szüksége van a gyerekeknek arra, hogy az őket körülvevő, egyre kirekesztőbb és gyűlölködőbb közegben megerősítést kapjanak azzal kapcsolatban, hogy bármi miatt is érzik magukat megkülönböztetve, a probléma nem velük van. Az, hogy a benne szereplő LMBTQ+ témájú történetek miatt a könyvet egy politikus darabokra szaggatta és ledarálta, majd több támadást kapott a kormányoldalról is, sok demokratikusan gondolkodó ember számára mintha az utolsó csepp lett volna.

Ahogy Fluor Tomi fogalmazott: „Legalább az a kibaszott Meseország hadd legyen mindenkié!” A „Meseország mindenkié” felkiáltássá vált, a rendszerrel szembeni elégedetlenséget és engedetlenséget fejezte ki, és olyan széleskörű szolidaritási mozgalmat gerjesztett, amire egyikünk sem számított. A jogokat korlátozó kormányintézkedéseket követően (és nem csak a melegellenes törvényekre gondolok) ez a politikai keretezés még markánsabbá vált, és a mai napig az, hiszen a hatalom visszaélései, a rendszerszintű elnyomás nemhogy nem szűntek meg, de egyre láthatóbbak és egyre erősebben érezhetőek a mindennapokban.

Másoknak a könyv több, mint politikai szimbólum: bármennyire is igyekszik a rendszer tönkretenni a pedagógusszakmát és elhallgattatni a tanárokat, több iskolában örömmel fogadták a Meseország mindenkiét, hiánypótlónak tartják és használják az órákon. Sok szülő mesélte már el nekünk, mennyire sokat jelent nekik ez a könyv, hogy már sokadjára olvassák újra a gyerekekkel, mert úgy látják, biztonságot nyújt számukra. A sok egyéb hatás mellett szerintem ez a legfontosabb: hogy megtalálják benne a gyerekek azt, amire szükségük van ebben a fejre állt világban.

A Meseország mindenkié, mint minden más könyv, éli a saját életét az ötletgazdái, készítői és kiadója eredeti szándékaitól és befolyásától függetlenül, és úgy tűnik, még mindig sok feladata van.

Hány nyelven jelent meg eddig a könyv?

Tíz nyelven jelent meg eddig, sorrendben: holland, szlovák, svéd, lengyel, német, észt, angol, finn, cseh és francia nyelven. Jövőre érkezik olasz nyelven is, és talán még két egyéb nyelven.

Egy-egy fordítás kapcsán a kiadók keresnek fel benneteket?

Legtöbbször igen, de előfordult az is, hogy egy fordító keresett meg bennünket a kérdéssel, szabadok-e még a jogok, és ezután nézett kiadót a könyvnek. A finn kiadás született így: Saarni Laitinen műfordító végül a legnagyobb finn kiadót, a WSOY-t győzte meg arról, hogy érdemes kiadni a könyvünket.

Minden fordítás óriási öröm, de volt olyan megkeresés, ami különösképp jólesett?

A svéd és az angol nyelvű gyerekirodalom a kedvencem, gyerekirodalom-kutatóként és kritikusként e két kultúrában szerettem elmerülni legjobban, szóval hatalmas örömöt jelentett, amikor stockholmi és londoni könyvesboltokban láttam viszont a Meseország mindenkiét. Pláne, amikor az egyik üzletben Angela Carter és Alice Oseman könyvei közé tették ki. De mivel Olaszországban lakom és most kezdtem tanulni a nyelvet, természetesen most az olasz fordítást várom legizgatottabban.

A könyv sikere és az elismerés már így is hatalmas. Van arról esetleg valamilyen statisztika, hogy a külföldi országokban milyen példányszámban jelent meg a könyv, és hol volt a legnépszerűbb?

Ezek az adatok általában nem publikusak és még mi sem ismerjük őket, de azt tudjuk, hogy holland nyelven az első kiadás gyorsan elfogyott és után kellett nyomni, német nyelven pedig a harmadik utánnyomásnál tart a könyv, a toplistákon is nagyon jól szerepelt. Borzasztóan örülök, hogy ennyien megismerhetik a szerzőinket és Bölecz Lilla illusztrációit, és nagyon szurkolok a nemzetközi sikereikhez.

Szerinted minek köszönhető ez az egyre növekvő nemzetközi siker?

Sokan kérdezik ezt, és nehéz rá válaszolni. Azt hiszem, több összetevője is van ennek. Az egyik az, hogy nem sikerkönyvnek készült: ez egy pici szerelemprojekt volt, és nem egy könyvkiadó, hanem egy civil szervezet adta ki, a Labrisz Leszbikus Egyesület, a szerkesztőség tagjai (Rédai Dorottya projekt-vezető, gender studies-szakértő; Borgos Anna pszichológus; Lőrincz Noémi magyartanár; valamint én, mint a könyv felelős szerkesztője) pedig mind személyes küldetésünknek éreztük, hogy összehozzuk ezt a könyvet.

A kötet szerzői közül sokan a saját történeteiket dolgozták fel a meseátiratokban, és akadtak, akik a magyar gyerekirodalom történetében elsőkként írtak bizonyos témákról. Szóval nagyon sokféle hátterű ember talált itt egymásra, mindenki hozta a maga nagy szívügyét, élete talán legfontosabb történetét, hatalmas energiákat mozgatva meg – szerintem elsősorban ez a siker oka, bár belátom, ez egy kicsit túl ezoterikusan hangozhat.

De az is hozzájárult a nemzetközi népszerűséghez, hogy a könyvben tárgyalt több téma (az intézményi rasszizmus, a szexizmus, a nőgyűlölet, az LMBTQ-ellenesség, az idegengyűlölet, a szegényebb rétegek leszakadása, a polarizáció és így tovább) nagyon aktuális a nyugati társadalmakban és azokban, amelyekre hatással van a nyugati kultúra. Talán naiv vagyok, de azt hiszem, a Mi Hazánk botrányos akciója ellenére is úgy alakult volna a könyv sorsa, ahogy alakult.

Itthon sajnos szinte csak pult alól lehet Meseországot vásárolni. Hogyan élted, éled meg az egyre növekvő politikai nyomást? Szerinted milyen a könyv és a jelen magyar politikai hatalom kapcsolata?

Igaz, hogy a könyvet sok üzletben elkülönítve és zárt csomagolásban árusítják, mégis elfogyott belőle több mint harmincháromezer példány, úgyhogy emiatt szerintem nincs okunk a panaszra.

Az ellenszél viszont tényleg erős, próbálok a munkámra koncentrálni és csinálni azt, amiben hiszek. A kormánnyal, a kormánymédiával való párbeszédben nem hiszek, hiszen itt nem ideológiák közötti háború zajlik, a kormány politikai haszonszerzés céljából nyúl bármilyen kézreeső világnézethez.

A gyűlölködők nincsenek rám hatással, néha nevetek egy jót azon, hogy már megint elküldött valaki melegebb éghajlatra (köszi, már elköltöztem), de legtöbbször sajnálom a gyűlölködöket, mert azt látom, hogy csak a kormánypropagandát szajkózzák, félnek, bizonytalanok és készek elhinni azt, hogy azt a keveset is elveszik tőlük „nyugatról finanszírozott” genderlobbisták, melegek, transznemű óvónénik, zsidók, muszlimok, civilek és más démoni csoportok. És ez az agresszióhoz vezető félelem minden társadalmi réteget áthat. Szomorú, hogy egyre kevesebb emberrel lehet szót érteni.

Számodra mit jelent a mesekönyv?

Sokan elmondták már ezt, és én is csak ezt tudom mondani: bárcsak létezett volna egy ilyen mesekönyv, amikor gyerek voltam! Mennyivel jobban éreztem volna magam a bőrömben, biztonságosabb helynek láttam volna a világot, több remény lett volna bennem a jövőmet illetően, és kevesebbet költöttem volna felnőttként önsegítő könyvekre!

Óvodás korom óta olvasok és bújom a könyveket, főleg a gyerekkönyveket, mert a szakmám is hozzájuk köt. Folyton olyan történetekre vadásztam, amelyek megerősítenek abban, hogy nem vagyok egyedül: kétségbeesetten vágytam valamire, ami boldog meleg fiúkról és kedves cigány gyerekekről szól. Több mint harminc éven át vártam erre és tizennégy éven át kilincseltem a gyerekkönyvkiadóknál, hogy adjunk ki valami ilyesmit.

Már jóval a homofób törvény előtt is voltak kifogások: a társadalom nem áll erre készen, mit szólnának a szülők, nem lenne nyereséges a könyv. Általánosságban úgy éreztem: azt gondolják, szívességet kérek tőlük és egy nem létező réteg nevében ágálok, és nem jutottak el odáig, hogy valójában arra hívom fel a figyelmet: felelősségük van ezen a téren. Az egyik kiadó vezetője azt mondta, szurkol, hogy ne legyen ilyen kirekesztő és normatív a gyerekeknek szóló kínálat, de „nem tartják szívügyüknek”, hogy ők ebben részt vegyenek.

Szóval a Meseország mindenkié megjelenése egyrészt hatalmas nagy öröm számomra és persze kárpótlás is, de elsősorban remény, hogy mostantól egy roma identitását szégyellő, melegségével birkózó vagy fiú létére babákat gyűjtő gyerek ha máshol nem, a könyvtárban találhat magának olyan meséket, amelyek azt üzenik számára: nem vagy egyedül, nem kell láthatatlannak lenned, az életed nem lesz egy tragédia, legyél büszke magadra. Hatalmas élmény volt ezeken a meséken dolgozni a Labrisz munkatársaival, akiknek az elkövetkező generációk nagyon sokat köszönhetnek.

Mik a további tervek? Mi történik Meseországban a jövőben?

Hallottam néhány tervről a további külföldi megjelenéseken túl, de ezek még nem publikusak. Amit biztosan elmondhatok: a könyv sokakat megihletett, különböző megkeresések érkeztek. A Meseország mindenkié története folytatódik tovább, továbbra is szinte teljesen függetlenül a befolyásunktól, mi pedig csak csodálkozunk tovább azon, milyen sokra vitte ez a gyerek.

Szerző: Mihucza Niki, kiemelt kép: a Meseország Mindenkié Facebook-oldala