Munka miatt jártam már Délkelet-Ázsiában, akkor Kuala Lumpurban tölthettem el egy hetet, de az az utazás inkább a munkáról szólt, noha így is volt lehetőségem megízlelni a jellegzetes ázsiai miliőt, ami persze egyből magával ragadott. Igen, ahogy az lenni szokott, megígértem magamnak, hogy egyszer ide még visszatérek. Nem sokkal később szerencsésen alakult a helyzet, hiszen nyáron lecsaphattam a szingapúri repjegyekre a Qatar Airways-nél, onnantól pedig már nem volt visszaút. Novena negyedben foglaltam szállást, ami kb. 500 méterre volt a legközelebbi metró állomástól.

Egy igazi kis trópusi paradicsomi helyszín volt, nagy erkéllyel, medencével és mesés tetőterasszal, elérhető áron. Csak ajánlani tudom, ST Residences Novena néven találjátok meg a Bookingon. Letöltöttem a metró (MRT) applikációt, GetYourGuide-on és Klookon megvettem előre néhány “skip the line”-jegyet, átböngésztem egy kedves ismerősöm korábbi utazási naplóját, kötöttem utasbiztosítást és elővettem a lehető leglengébb ruháimat, hiszen tudtam, a trópusi pára és meleg elég gyilkos tud lenni…

Felfedezés és elmerülés

Rendkívül tiszta, barátságos és ha ügyes vagy, akkor igen is költséghatékony – néhány tétel Szingapúrról, mely már az első pár órában bizonyítást nyert. Hiába a világ egyik legdrágább városában (városállamában) vagyunk, Szingapúrban bizony szinte annyiért lakhatunk jól vagy taxizhatunk, mint Budapesten. Nyilván költségesebb helyek is vannak, a szállások és a lakhatás elég drága, na és persze a luxusvásárlók is kiélhetik magukat itt, de a lényeg, hogy Szingapúrban az is jól járhat, aki nem több ezer dollárral érkezett ide.

A városvezetés azt szeretné, ha mindenki boldog lenne: a szingapúriak, az expatok és a turisták is. Minden eszközt bevetve azon vannak, hogy aki itt él vagy idelátogat, elégedett legyen. (Leszámítva persze, hogy Szingapúrban azért elég szigorú és vaskalapos szabályos, törvények is élnek még, ezzel sajnos nem tudunk mit kezdeni; be kell őket tartani, ha nem akarunk súlyos összegű bírságokat fizetni…)

A szingapúri botanikus kert az egyik olyan hely, amivel kapcsolatban már itthon is tudtam, hogy imádni fogom. Ez a világ egyetlen olyan trópusi kertje, amely elnyerte a világörökségi rangot, és ez egyben a délkelet-ázsiai városállam egyetlen világörökségi helyszíne. A botanikus kert a nyolcvankét hektáros mérete és a benne élő növények változatossága miatt is lenyűgöző látványosság, turisták és helyiek egyaránt szép számmal látogatják. Elképesztő meleg és párás nap volt, szerencsésen le is égtem aznap, de megérte – imádtam minden percét, az Orchidea Kertet különösen. Szingapúrban eleve nagyon sok a zöld terület, ez a hely szószerint egy urban jungle.

A The Shoppes at Marina Bay pláza alkalmas arra, hogy az ember lehűljön és rekreálódjon kicsit (Szingapúrban 15-18 fokosra hűtik a belső helyiségeket), hogy aztán kimenjen fotózni az ArtScience Museum előtti teraszra. Sokkolóan innovatív és jellegzetesen turistaközpontú környezet ez, amit most egyáltalán nem bántunk, hiszen többek közt ez jellemzi magát Szingapúrt is. Kicsivel később jöhetett is az első nagy ámulat: a Marina Bay Sands tetejéről bámultuk sötétedésig a várost, majd a Gardens By The Bay szuperfáit. Ez a látvány talán még azokat is meghatja kicsit, akik nem alélnak el a teátrális, elsőre picit giccsesnek ható turista gegektől. A helyzet az, hogy már a kialakítása, monumentalitása is ámulatba ejt, a szuperfák valódi küldetése pedig csak pont az i-re. De erről majd később.

Ahogy említettem már, a Novena negyedben szálltunk meg, így ideje volt kicsit szétnézni a környéken. Körbejártunk egy nagy plázát is, aminek Velocity a neve, és ahol majdnem minden népcsoportnak, kultúrának van egy saját üzlete vagy étkezdéje. Színes-szagos délelőtt volt, amit Little India még különlegesebb forgataga követett. Rengeteg ember, sokféle illat, színes épületek, gyönyörű templomok fogadtak, tényleg mintha csak Indiában lettünk volna. Tanúi lehettünk egy érdekes jelenségnek is: az emberek adatforgalmat árulnak, 4-8 GB-os sim-kártyák formájában egymásnak és a turistáknak. A mobilos bizniszt eleve nagyon komolyan veszik, az internet kincs, amit nagy piactereken és 80-100 nm-es utcafronti üzlethelyiségekben értékesítenek. Élénken élnek bennünk ezek a jelenetek, mintha egy minitőzsdén jártunk volna; mikrofonba kiabálnak, adnak-vesznek, igen nagyban folyik a boltolás.

Ahol a művészet és a tudomány találkozik

Végre terítékre kerülhetett az ArtScience Museum. Az ArtScience küldetése az, hogy feltárja, hol találkozik a művészet, a tudomány, a kultúra és a technológia. A Moshe Safdie által tervezett feltűnő lótusz ihletésű épület 21 galériaterületet foglal magába, közel 5000 m2-en. A 2011. februári megnyitás óta nagyszabású tárlatokat tartottak itt, a világ legismertebb művészeinak munkáit is kiállítva; köztük Leonardo da Vinci, Salvador Dalí, Andy Warhol, Vincent Van Gogh és M.C. Escher alkotásait. Ezen felül a tudomány különböző aspektusait is feltárták a művészettel való kapcsolatuk után kutatva, ideértve a részecskefizikát, a paleontológiát, a tengerbiológiát, a kozmológiát és az űrkutatást. Az ArtScience nemzetközi kiállításokat is rendezett a világ híres múzeumaival és galériáival (londoni, New York-i, milánói, tokiói stb. neves intézményekkel) kollaborálva. Következzen most kedvenc időszaki kiállításaimról néhány szó!

A Floating Utopias című egy játékos és poetikus tárlat, amely a felfújható tárgyak társadalmi történetét kutatja, megmutatva, hogy az évtizedek során hogyan használták ezeket a művészetben, az építészetben és az aktivizmusban. A Floating Utopias szingapúri művészei Artúr van Balen, Fabiola Bierhoff és Anna Hoetjes, valamint az ArtScience Museum munkatársai voltak. Ezt követően a Future World: Where Art Meets Science csúcstechnológiájú interaktív műalkotásainak futurisztikus világában merültünk el, amelyet a teamLab, a neves interdiszciplináris művészeti kollektíva közreműködésével hoztak létre. Az élvonalbeli digitális installációk gyűjteménye mellett a Solar Sustainability volt még ránk nagy hatással – a tárlat olyan művészek munkáját mutatja be, akik felfújható objekteket használnak az ember és a környezet fenntarthatóbb kapcsolatának támogatására.

Mint tudjuk, túlnépesedés, a fogyasztás és a fosszilis tüzelőanyagok égetése katasztrofális hatással vannak a Föld éghajlatára. Manapság egyre sürgetőbb, hogy átgondoljuk, az emberiség miként képes fenntarthatóbb együttélésre a bolygó többi lakójával. Az olyan úttörő művészek, mint Graham Stevens vagy Tomás Saraceno, megmutatják, hogy a felfújható szerkezetek értékes alternatívákat kínálhatnak a környezetre káros építési és szállítási rendszerekre, amelyek mindegyikét természetes energiaforrások, így a Nap táplálják. A napenergiával működő úszó szobrok felhasználásával a művészek megnyitják a képzeletünket, és egy új korszakra utalnak, ahol a Föld termodinamikai egyensúlya helyreáll.

Kultúrák közt

A Merlion Parkban is sétálgattunk persze, ahol meglestük a híres merlion szobrot – tényleg csak lestük, hiszen a tűző nap ellenére rengeteg turista ölelte körbe az oroszlán fejű, haltestű alkotást. Neve egyébként a sellő és az oroszlán szavakból származik. Fraser Brunner tervezte 1964-ben a Szingapúri Idegenforgalmi Bizottság számára, és napjainkra a városállam nemzeti jelképévé vált.

A Downtown felhőkarcolói után a kínai negyed következett. Magával ragadó volt látni a jellegzetes kínai építészet és a modern, urbánus környezet összehangolódását Chinatown főutcájánál, ahol a lenyűgöző Buddha Tooth Relic Temple & Museum is megtalálható, és ahol a nyüzsgő utcai kajáldás, vásáros forgatagban igencsak könnyű elveszni. A történelmi negyedben található Buddha Tooth gazdagon kialakított belső tere, valamint a buddhista művészetet és történelmet bemutató átfogó kiállítása több ezer éves kulturális történeteket mesél el.

Ha létezik a városállamnak hipszter negyede, akkor az a szingapúri muszlim negyed lesz, melyet Arab Streetnek hívnak. Az új, menő helyek mellett az Arab Street színes öröksége is tanulmányozható ebben az élénk színű textíliákkal, perzsa szőnyegekkel, mesés illatokkal és aromákkal, színes házakkal, utcai művészeti alkotásokkal, újhullámos kávézókkal és butikokkal körülvett forgatagban.

Szívében a Masjid Sultan mecsettel, melynek története 200 évre nyúlik vissza, az Arab Street valójában nemcsak egy utca, hanem egy kreatív hub, hiszen hozzátartoznak olyan ikonikus utcák is, mint a Bussorah Street, a Haji Lanes és a Bali Lane, valamint a Muscat Street is. A szomszédos Kampong Glam elegáns, art déco negyede pedig szintén egy új világba kalauzol el.

A fenntartható paradicsom

 “A Gardens By The Bay elsőszámú városi rekreációs területe, mely a Mariana kikötő mellett található. Legújabb attrakciója a 18 napelemes “szuperfából” álló kert. A fának tűnő szerkezetek dominálják az óriási terület látképét, magasságuk 25 és 50 méter között változik. Sokféle funkciót látnak el, többek között telepítési, árnyékolási feladatot látnak el, valamint a kert környezeti motorjaként funkcionálnak. A kert olyan környezetvédelmi technológiákkal van felszerelve, melyek a fák ökológiai funkcióját utánozzák. A napelemek a napenergiát felhasználva világítják meg a szuperfákat, valamint ennek segítségével gyűjtik be az esővizet, amivel öntöznek és a szökőkutakat működtetik, valamint szomszédos üvegházak felmelegedett levegőjét is keringeti az a „szuperfákból” álló mesterséges erdő.

Az egyik üvegházban több tízezer növényritkaságot mutatnak be a világ minden tájáról, a másikban pedig a helyi flóra különlegességeit, méghozzá négy csoportra osztva: szakrális, kereskedelmi, élelmezési és gyógyászati alkalmazásonként elkülönítve. A szuperfák egyedi és egzotikus páfrányoknak, orchideáknak, és ritka broméliák különleges gyűjteményének ad otthont. Az egész létesítmény alatt rejtőzik az üzemeltetésért felelős energiaközpont, amelynek biomassza erőműve a képződő zöldhulladékot is hasznosítja. Az üvegházak hűtését a termikus rétegződés elvét alkalmazták. A talajban lefektetett, hűtött vizet keringető csőrendszerrel érik el, hogy kellemes hűvös legyen, míg a felszálló légáramlás a tető felé viszi a felmelegedett levegőt, amelyet a hőenergia hasznosítása után a szuperfák tetején engednek ki a szabadba.” (Köszi, érdekesvilag.hu, hogy ezt összefoglaltad.) A projekt amúgy cirka egymillió dollárba került.

Let the sea set you free!

Sentosa egy napfényes sziget Szingapúrban, ahol tematikus programok, díjnyertes strandok, buja esőerdő, aranyhomokos strandok és resort szállodák vesznek körül. Érezni a mesterséges jellegét, de ez Szingapúrban egy idő után már valahogy nem zavarja az embert. Gyönyörű látvány fogad a Palawan Beachen található kilátóból, hétköznapokon (szezonon kívül) egyáltalán nincsenek sokan, a víz pedig kellemes és tiszta. Kétszer is kinéztünk ide, taxival egyébként is könnyen elérhető a sziget központja, ahonnan ingyenes buszjáratok indulnak a tengerpartokhoz. Az egyik alkalommal ellátogattunk a S.E.A. Aquariumba is, ahol mintegy 100 000 vízi élőlény található; 1000 faj 50 különböző élőhelyről, a világ minden tájáról. Ha Sentosán jártok, ne hagyjátok ki!

Nem ez volt az egyetlen tengerpart, amit láthattunk Délkelet-ázsiai kiruccanásunk alkalmával: átnéztünk ugyanis Indonéziába is, igaz, csak egy nap, jobban mondva egy hosszabb délután erejéig. Szingapúrból komppal lehet átjutni Bintan szigetére, pontosabban Tanjung Pinang városába, ahol több, kisebb-nagyobb kulturális látnivaló és tengerpart van. Mi taxival jártuk be a sziget egy részét, és hát az út elején voltak rázós szituk, de összességében egy jó fej és profi sofőrt sikerült találnunk. A meglátogatott helyek közül kiemelkedett az 500 Lohan Temple, melybe belépve egy gigantikus Buddha szobor fogad (talán ez a legnagyobb, amit eddigi életem során láttam). Egy lenyűgöző buddhista templom ez egyébként, mely egy különös szoborparkot is magában foglal, 500 arhattal. Az 500 szobor mindegyike rendkívül élethű, és rögzíti az arhatok jellemző arcvonásait és testtartásait. Az indonéz tripet a Trikora beach idilli tengerpartjaival maxoltuk ki, ahol szinte egyedül voltunk – imádom a low seasonöket.

Nos, sokan azt mondják, Szingapúrra elég két-három nap, a Tourist Pass is három napra szól. Hát, nekünk 8 nap is kevés volt. Beleszerettünk, így biztos, hogy visszatérünk még ebbe a sokszínű városállamba, ahol több ezer éves múlttal rendelkező kultúrák találkoznak a leginnovatívabb törekvésekkel, ahol az emberek vidámak és barátságosak, ahol mindenki békében él egymás mellett, ahol a szigorú szabályokat talán nem is olyan nehéz betartani (bár tény, hogy a városállam amellett, hogy nagyon nyitott, egyes dolgokban végtelenül vaskalapos is. Reméljük, ezt is kinövi hamarosan.)

Kiemelt kép: CNN